logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Az elnök kínos, az alelnök súlytalan – interjú Bracy Bersnakkal az amerikai elnökválasztási esélyekről

Az elnök kínos, az alelnök súlytalan. Nagy kérdés, hogy ki lesz a demokrata párt jelöltje a 2024-es választásokon. Kamala Harris, az Egyesült Államok első női, első afroamerikai és első ázsiai-amerikai alelnöke az elmúlt szűk két évben gyakorlatilag láthatatlan maradt, a demokrata parti szavazóknak is csak alig 28 százaléka támogatná őt jelöltként. Joe Biden elnök viszont már 82 éves lesz a következő megmérettetésen, ami akkor is soknak tűnne, ha nem ismernénk azokat a zavarba ejtő, esetenként kifejezetten kínos bakikat, tévedéseket, botladozásokat, amelyek az egész világsajtót bejárták. Ebben a korban, állapotban már inkább pihenni kellene – figyelmeztetnek sokan, s a szkeptikusok közé tartozik Bracy Bersnak politika- és társadalomtudós, a Christiandome College tanszékvezető tanára is, aki a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában beszélt aggályairól.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza.

 

– Ahogy Magyarországon mondjuk, illetve van nálunk egy szólás, hogy magas labda, amit könnyű lecsapni. Ilyen az is, amit az elnök mondott a választások után egy nappal, hogy semmin nem kell változtatni? Valamint az is, hogy esetleg újraindulna az elnöki pozícióért? Ez egy újabb jó lehetőség a republikánus ellenfeleinek, hogy kihasználják, mármint, ha ezt egy okos módon tudják megtenni?

– Igen, így gondolom, hiszen, ha elindul, és újra jelölik is, akkor lesz egy 82 éves jelölt, akinek láthatóan vannak problémái. Ha megnézi a mostani és a 10 évvel ezelőtti felvételeket róla, láthatja, mennyire megöregedett, és a szellemi képességei is mennyit öregedtek. Nekem az az érzésem, hogy amennyiben újraindul, akkor az emberek kényelmetlenül érzik majd magukat az életkora miatt. Azt sem látom, hogy népszerűbbé válhatna, az elfogadottságának adatai jelentősen javulnának. Ki tudja, a gazdaság hol tart majd, az infláció addigra jelentősen lecsökkenhet, de az összképet nem látjuk, és az emberek teljesen jogosan szoronganak, hogy milyen irányba mennek a dolgok. Ha pedig nem indul el az újraválasztásért, hát én nem látom, ki lehetne. Kamala Harris alelnököt még kevésbé, egyszerűen nem tudom elképzelni őt elnökjelöltként.

– A republikánusoknak választaniuk kell személyiségek között, és mindenekelőtt elnökjelöltet kell választaniuk. Donald Trumpot jelenleg nem lehet megkerülni, ő ott van. Másfelől a leginkább Ron DeSantis floridai kormányzót szokták a legtöbbször említeni. Az ideális számukra az lenne, hogy Donald Trump támogatja Ron DeSantist, de ez csak egy elméletben létező lehetőség jelenleg…

– Igen, és ez egy másik olyan dolog, amivel Trump magának ártott, hogy megtámadta Ron DeSantist, aki pedig ebből csak hasznot szerez. Azért is, mert Trump egyik védjegye, hogy keménynek mutatkozik. Viszont nem lehet valaki egyik oldalon kemény, míg a másikon gyakorlatilag panaszkodik a választási eredmény, illetve DeSantis miatt, hogy elárulta őt. Ez aláaknázza a vonzerejét, mint jelöltét. Trump ráadásul keveset beszél azokról a kérdésekről, amelyek az embereket foglalkoztatják. Remélhetően a jelöltállítási versenyben kevesebben állnak majd egymással szemben, ellentétben az előzővel, ami egy szemtől-szemben zajló versenyre adna lehetőséget Trump és valaki más, például DeSantis között, akinek szerintem van mit felmutatnia.

Kapcsolódó tartalom

 – Ami a konzervatív politikát illeti, egy amerikai konzervatív számára melyek a leglényegesebb konzervatív értékek. Beszélhetünk egyfajta igazi, hagyományos konzervativizmusról, illetve, ha Európát vesszük példaként, akkor Németországban az ottani konzervatívok, a kereszténydemokraták, akiket annak tartanak, de a gyakorlatban nagyon-nagyon közel kerültek a liberális-baloldalhoz. De ugyanez igaz az Európai Parlamenten belül az Európai Néppártra is. Konzervatívnak hívják magukat, de a hagyományos konzervatív értékek hiányoznak a programjukból. Szóval egy amerikai konzervatívnak mi számít olyan értéknek, ami megmozgatja. Talán Ron DeSantis inkább képviseli a hagyományokat, mint a család, az oktatás, hogy tanítsák a gyereket, ne indoktrinálják.

– Én azt gondolom, hogy az amerikai konzervativizmus lényege – és ezt ma egyre inkább látni – a családra való odafigyelés. Nagy válságot élünk át a családot illetően. Akár, ha csak megnézi a közelmúltban elkövetett halálos lövöldözéseket, az elmúlt héten három ilyen is volt, és azt láttuk, hogy az elkövetők egyike mellett sem volt egy apa. A társadalomtudomány nem hazudik ebben, a csonka család növeli a mentális zavarok, az iskolai rossz eredmény esélyét, és nagyobb a bűnelkövetők aránya is, szélsőséges esetben az ilyen lövöldözéseké. A konzervatívok, azt hiszem, sokkal inkább gondolkodnak ma családpolitikában. Az egyik korlátja talán az amerikai konzervativizmusnak történelmileg is, az a gondja a politikai programokkal, hogy a klasszikus liberalizmus befolyása miatt, ami azt mondja, hogy az államnak semlegesnek kell maradnia, az emberek csak tőle függetlenül éljék az életüket, és a különböző társadalmi kérdésekben nem cselekszik.

Pedig lehet azt is követni, amit Magyarország próbál, hogy ösztönzi az embereket a házasságkötésre, és arra, hogy benne maradjanak a házasságban, több gyereket vállaljanak.

Ahogy én szoktam fogalmazni, hogy biológiai eszközökkel teremtse meg az adófizetőket annak érdekében, hogy fennmaradjon a társadalom a napi szinten. Ezt kell tenni egyszerűen, és erről manapság egyre többen beszélnek. A republikánusok családpolitikai eszköze elsősorban az adócsökkentés volt, adókedvezmény, hogy mondjuk több gyerek szülessen. De szerintem sokkal kreatívabban kellene gondolkodnunk arról, hogy a törvényalkotást milyen módon tudjuk a közpolitikai célokra felhasználni, hogy az emberek tartós házasságot kössenek, és gyerekeket vállaljanak. A demográfia nálunk másról is szól, főképp, mert Latin-Amerikából be tudunk hozni migránsokat, és a realitás az, hogy ők elég könnyen asszimilálódnak is. Nem mintha mondjuk Szíriából, vagy hasonló helyről származó migránsok lennének. Szóval nálunk ez egy ilyen politikai probléma, nem úgy, mint Európában, ahol a muszlim bevándorlókkal akadnak gondok.

– Igen, a kulturális háttér itt hasonló a bevándorlók esetében. De pontosan a múlt héten a demokraták szenátusi vezetőjének, Chuck Schumeranek volt egy olyan megjegyzése a sajtó előtt, hogy most jött el az ideje annak, hogy minél több bevándorlót fogadjon be az Egyesült Államok, mert nyilvánvalóvá vált, a népesség nem képes a saját maga fenntartására. Vagyis itt az ideje annak, hogy mindenki számára állampolgárságot adjanak és üdvözöljenek mindenkit.

– Erre szerintem a legjobb válasz az, hogy ha valaki egyszerűen beengedi a bevándorlókat és csak úgy állampolgárságot ad nekik, akkor azzal megsérti az tisztességes játék amerikai felfogását, ami szerint a szabályok alapján kell tenni a dolgokat. Pedig az egyik, ami annyira sikeressé tette ezt az országot az az, hogy a jog uralma érvényesül, és nagyon odafigyelünk arra, hogy ennek megfelelően cselekedjünk. Egyébként pontosan ez tesz az érintett latin-amerikai országok közül sokat gyengévé, hogy gyenge az állam és nem létezik az erős jogállamiság. Persze ez egy segítség lehet, de nem szabadna, hogy erre alapozzuk a demográfiai problémák megoldását.

Kapcsolódó tartalom

– Van erre a kérdésre konzervatív válasz, mármint a családpolitikák mellett. Említette a jog uralmát, jogállamiságot, és akkor beszélhetünk a törvényesség védelméről, rendvédelemről is. Vannak itt konzervatív válaszok, a konzervatív értékekhez kapcsolódva.

– Ó igen. Én azt hiszem, hogy a konzervatívok sokat nyerhetnek már a közeljövőben azzal, ha rámutatnak a bűnözés problémájára. Ott tartunk, hogy

az embereknek tökéletesen elegük van a bűnözést érintő liberális politikából és városi vezetésből. Hosszú távon a bűnözést érintő politikán a demokraták rajtavesztenek, mert annyira benneragadtak abban a progresszív gondolati körben, hogy néhány nagy választási vereség lesz az ára, de el fognak jutni oda, hogy megváltoztassák a hozzáállásukat.

Van még valami, amit az oktatással kapcsolatban akartam említeni konzervatív politikaként, és különösen Ron DeSantisszal kapcsolatban. Ő nagy gondot fordít arra, hogy a floridai köznevelési rendszerhez tartozó iskolák tanítsák az úgynevezett „amerikai értékeket”. Emellett pedig az is megtörtént – nem tudom ebben mennyire volt közvetlen szerepe –, hogy az Floridai Egyetem elnökévé Ben Sasse szenátort nevezzék ki, aki történész, felsőoktatási vezető volt, mielőtt szenátorrá választották. Ő inkább értelmiségi gondolkodó, mint politikus, és szintén fontosnak tartja a múltat. Azt akarom csak mondani ezzel, hogy a konzervatív kormányzók számára fontos, hogy használják kinevezési hatáskörüket az állami oktatási rendszeren belül, és konfrontálódjanak. Itt van Texas esete, amely egy konzervatív szövetségi állam, és az ember azt gondolná, a konzervatívok átgondolják, miként kellene az állami intézményeket működtetni, hiszen egy elég jó állami egyetemi rendszerük van, de mindent liberálisok irányítanak. Hogy lehet akkor így gondolatokat eljuttatni? DeSantis és a környezete pedig megérti, hogy az oktatáspolitika milyen fontos, és azt is mutatja, hogy a konzervatív álláspontunk népszerű, ha a jelöltek megfelelőképpen mutatják be azt.

Kiemelt kép: Joe Biden amerikai elnök Kamala Harris alelnök társaságában a félidős választásokat értékelő rendezvényen a washingtoni Howard Színházban (Fotó: EPA/Will Oliver)

Ajánljuk még