
Saját gyártmányú gépkarabélyát teszteli a Łucznik-fegyvergyár egyik alkalmazottja a lengyelországi Radom városában. A hidegháború óta nem látott lendületet vett idén a fegyveripar Európában; vannak olyan fegyverek, amiből már most több megrendelést kaptak jövőre, mint korábban három év alatt együttvéve. A lengyel Piorun hordozható légvédelmi rendszerből ezer megrendelést regisztráltak 2023-ra, míg idén csak 600-at, az előző években pedig átlagosan alig 300-at.
A lengyel állami hadiipari vállalatcsoport ezért úgy döntött: 8 milliárd zlotyit, vagyis mintegy 700 milliárd forintnak megfelelő összeget fektetnek hadiipari fejlesztésekbe, hogy növelni tudják a termelést.
„Folyamatosan fejlődünk és bővítjük termelési képességeinket. Számos potenciális vásárlóval folytatunk tárgyalásokat a fejlődő világból, akik lengyel fegyverekkel szeretnék fejleszteni haderejüket” – mondta az 50 fegyvergyártó vállalatot tömörítő vállalatcsoport vezérigazgatója, majd hozzátette: arra számít, hogy a következő 10-15 éveben az egész világon óriási kereslet lesz a fegyverekre – fogalmazott Sebastian Chwalek, a Lengyel Fegyveripari Csoport vezérigazgatója.
Az egész világon használják, többek között a Magyar Honvédségben is, a cseh gyártmányú harcirepülőket. Már a szocializmusban is a csehszlovák volt a szovjet után a legnagyobb kapacitású hadiipar a keleti blokk országaiban: ezt a hagyományt élesztette fel az ukrajnai háború.
„Az ukrajnai konfliktus és a védőknek nyújtott támogatás harminc éve nem látott lökést adott a cseh hadiipar számára. Idén abszolút rekordot döntünk a hadiipari exportban”– mondta Tomáš Kopečný, Csehország helyettes védelmi minisztere.
Szerte Európában dübörög a haderőfejlesztés: a tagállamok idén mintegy 230 milliárd eurót fordítanak védelmi képességeik modernizálására: ez több mint Görögország teljes évi GDP-je.
Nincs haszna a modern fegyvereknek, ha képtelenek vagyunk a frontvonalra szállítani
– figyelmeztetett Ben Hodges, az Egyesült Államok európai haderejének korábbi parancsnoka.
„Más szóval: van elég híd és vasút, alagút és infrastruktúra, ami a mobilizáláshoz szükséges?” – tette fel a kérdést az altábornagy, majd rövidesen meg is válaszolta: egyes NATO-tagállamok súlyos hiányossággal küszködnek ezen a téren.
Romániában az autópályák az úthálózat mindössze öt százalékát teszik ki, míg a balti államok vasúthálózata még a régi orosz nyomtávon működik, így nem lehet összekötni az európai hálózattal.
„Az elmúlt évek gyakorlatai során azt kellett tapasztalnunk, hogy minél keletebbre megy az ember, annál nehezebb a közlekedés. Nagyon kevés híd képes például megtartani egy Abrams tankot, egy Leopárdot vagy egy brit Challenger-t” – emlékeztetett, ám hozzátette: a német vasutak sem tudnák lehetővé tenni az azonnali, nagyszabású mozgósítást.

Figyelmeztetett arra is: az Európai Unió hatról kevesebb, mint kétmilliárd euróra csökkentette az úthálózati infrastruktúra fejlesztésére elkülönített költségvetést, azonban a katonai mozgósításhoz szükséges fejlesztéseket a tagállamoknak kell előmozdítaniuk.