logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A gyermekek jogai, a család meghatározó szerepe újra fontossá vált az Egyesült Államokban is

| Szerző: hirado.hu
A közelmúltban tartott floridai tanácskozáson a nemzeti konzervatív gondolat képviselői között Katy Faust volt az, aki könyvet írt arról, nekünk felnőtteknek nem a saját céljainkra kellene felhasználni az utódainkat, hanem csak és kizárólag a gyermekek érdekeit kellene figyelembe vennünk a nevelésük során. A gyerekjogok fontosságáról a Them Before Us gyermekjogi szervezet alapítója és Kevin Roberts, a legnagyobb amerikai konzervatív elemzőintézet, illetve hálózat, a Heritage Foundation elnöke beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza.

 

– Itt, a Nemzeti Konzervativizmus konferencián természetesen a gyerekekről, a jogaikról fog beszélni, a családokról. Mit gondol, az Egyesült Államokban hangsúly van a családpolitikán?

Katy Faust: Nos, úgy gondolom, hogy a konzervatívok jó része sem beszél már a családról, ennek sok tekintetben köze van ahhoz, ahogy a kultúra alakul. Annak a gyors és dühödt nyomulásnak, ami a baloldal részéről látható, hogy a családszerkezetről és házasságról beszélni ma már elavult dolog.

Ráadásul ma, amikor annyi új fenyegetésről is szó van, a szülői jogoktól, az oktatáson keresztül, a bevándorlásig, inflációig, szóval annyi kérdés felhalmozódott, hogy tulajdonképpen a házasságról és családról már nem is igazán beszél senki. Ezért is örülök, hogy itt ezen a konferencián külön teret biztosítanak ennek a témának, mert ez mindig aktuális, még akkor is, ha nem szerepel a hírekben.  

– Említette a szülői jogokat, ami ezekhez a kérdésekhez kapcsolódik. Itt, az Egyesült Államokban voltam szemtanúja az iskolaév kezdetének, a vitának ekörül. Az egyik a anárhiány, a másik ügy pedig a gyerekek ideológiai nevelése, hogy mi van a tananyagban, sok ellentétet hoz. Úgy látja, hogy ez is része a családokról való gondolkodásnak?

KF: Igen, és itt több dolog összeér. Az első, és mindennek a kiindulópontja, az alapkérdés, hogy kié a gyerek, kihez tartozik. A konzervatívok azt mondják, hogy a gyerek a szüleihez tartozik, a politikai baloldalon viszont az mondják, hogy a gyerek felett az állam, vagy az iskola, vagy az orvosok gyakorolnak felügyeletet. Ez egy alapvető különbség. Tehát az első kérdés, amit fel kell tennünk, hogy kihez is tartoznak a gyerekek, majd ezután lehet megválaszolni a kérdést, hogy mit kellene az iskolában tanulniuk, az iskola elvárhatja-e a járvány elleni oltottságot, kiért létezik maga az intézmény, illetve, hogy engedélyezhető-e az otthoni, egyéni iskoláztatás.  

Az én lakóhelyemen, Seattle városában, a lányomnak most éppen – így szeptember közepén – még el sem kezdődött a tanév, mert a tanárok sztrájkba léptek. És sztrájkolnak annak ellenére is, hogy drasztikusan emelték béreiket, pedig a tanulmányi teljesítmény csökken, és sajnos úgy tűnik, hogy oktatási rendszerünk eltávolodott attól, hogy a gyerekeket érdemesnek tartsa, és inkább egyfajta lehetőséget lát benne az indoktrinációra bizonyos ideológiai szempontok alapján, illetve inkább a felnőttek számára foglalkoztatási lehetőségnek tekinti az iskolát. A fókusz tehát a gyerekekről elterelődött a felnőttek felé, abba irányba, hogy ők mit akarnak. Ami egyébként jól tükrözi azt az egész vitát, ami a társadalmunkon belül zajlik.

– Mi lehet a nemzeti konzervatív válasz erre, a fő üzenet?

KF: A konzervatívok fő válasza az, hogy ők a mi gyerekeink, és nem hozzátok tartoznak. Az egyik politikai irány lehetne, amivel a nemzeti konzervatívok elkezdhetik ezt a válaszadást az, ha az iskolaválasztási jog szélesítése mellett kiállnak. A szülők kapjanak jogot arra, hogy kivegyék a gyereküket egy gyenge iskolából, erről kapjanak igazolást, illetve egyes államokban már létezik az a szabályozás, hogy az oktatási támogatás követi a gyereket. Vagyis az állami pénzek oda mennek, ahova a gyerekek járnak, ami azt jelenti, hogy a pénz elvándorol a rosszul teljesítő iskolák felől a sikeres intézmények felé. Ez lehet a lakossági válasz az oktatás jelen problémáira a konzervatívok felől, ami most egyértelműen komoly lökést kap.     

– Szélesebben fogalmazva, és az ön könyvének címére is utalva, ami úgy hangzik, „Ők, mielőttünk”. Ez ne csak a csecsemőkre legyen érvényes, hanem a már nagyobb gyerekekre is?

KF: Igen az idősebb gyerekek is megérdemlik, hogy a felnőttekkel szemben prioritást élvezzenek az iskolarendszerben. Ez azt is jelenti, hogy, amit a gyerekek elvárhatnak, az iskolától az megelőzi a tanárok elvárásait, a fizetési, és egyéb foglakoztatási szempontokat, vagy éppen, hogy milyen tananyagot akarnak a gyerekekre kényszeríteni. A gyerekeknek a felnőttek előtt kell következniük, és elsődlegességet kell élvezniük azzal szemben, amit a felnőttek akarnak.

Ami a családok szerkezetét illeti; az én szervezetem a gyerekek anyához és apához való jogát képviseli. Hogy a gyerekek nem valamiféle felosztható, megosztható, felcserélhető árucikkek, akiket mindenféle felnőtt kapcsolati formához hozzá lehet igazítani. Itt a gyerekek következnek a felnőttek előtt. A felnőtteknek kell alkalmazkodniuk a gyerekeik jogaihoz és szükségleteihez, és nem azt erőltetni, hogy a gyerekek hozzanak áldozatot értük.

– Gondolja, hogy a közelgő félidős választáson ez egy ügy lehet? Ahogy az volt közel egy éve Virginiában a kormányzóválasztáson?

KF: Igen, amit Virginiában láttunk, illetve gyakorlatilag, amit látunk az az, hogy a baloldal annyira radikálissá vált, hogy létrehozott egy új szavazói csoportot, ami a szülőké. Ma látjuk a szülőket, érvényre juttatják véleményüket a rossz oktatáspolitikával kapcsolatban, és a jó jelölteket juttatják lehetőséghez. Szóval igen és azt gondolom, hogy ezek az aggodalmak rengeteg szavazót fognak mozgósítani a félidős választásokon.


A konferencián felszólalt Kevin Roberts, a legnagyobb amerikai konzervatív elemzőintézet a Heritage Foundation elnöke is.

A nemzeti konzervativizmus mindenekelőtt feljövőben van, egyre népszerűbbé váló gondolkodási irányzat az amerikai jobboldalon belül, amit az elmúlt két–három évben lehet megfigyelni. Egyre közelebb kerül ahhoz, amit fősodratú konzervativizmusnak nevezünk. Ugyanakkor a kettő között vannak feszültségek, már csak az eszméik különbözőségéből fakadóan is. Amit én látok  az, hogy az utóbbi időben megválasztott konzervatív tisztségviselők egy nagyobb része a nemzeti konzervatív mozgalomból érkezik.

Hawley és Rubio szenátorok, akik itt voltak a konferencián, DeSantis floridai kormányzó pedig mindenkit meglepett azzal az előző este, hogy mennyire úgy beszélt, mint egy nemzeti konzervatív. A szervezet pedig, amit én vezethetek, a Heritage Foundation (Örökség Alapítvány) ugyanebbe az irányba cselekszik, és ez is jelzi, hogy az amerikai jobboldalon van egy igazi újrarendeződés a nemzeti konzervatív elvek köré. Már csak ezért is, ha előre tekintünk, azt látjuk majd, hogy az amerikai konzervativizmus egyre inkább válik majd a nemzeti konzervativizmussá.

Kapcsolódó tartalom

– Milyen értelemben kell a konzervativizmusnak átformálódnia annak érdekében, hogy talán jobban reagálni tudjon az emberek előtt álló kihívásokra? Legyen az gazdaság, vagy éppen a progresszív ideológiák, mint a woke.

KR: Két–három dolog jut ezzel kapcsolatban az eszembe. Az egyik, hogy a szövetségi, azaz az országos szinten, ha a konzervatívok hatalomra kerülnek, akkor vissza kell bontani a szerteágazó amerikai adminisztratív államot, a közigazgatást. Például az egyik prioritás a számunkra az amerikai oktatási minisztérium megszüntetése, hogy az oktatási kérdések a szövetségi szint helyett az állami és helyi szinten dőljenek el, ami előnyöket hozna. De ez csak egy példa, a másik dolog a retorikát érinti; úgy kell megszólalnunk, ahogy azt előző este DeSantis kormányzó tette; többet érinteni az emberi kiteljesedés és egyéni méltóság kérdéseit.

A szabad piacnak ebből kell kinőnie, és nem fordítva. Szeretjük ugyebár a szabad piacra épülő gazdaságot, viszont valódi piacgazdaság csak akkor tud működni, ha a többi emberi viszonyrendszer és intézmény jó helyre kerül. A harmadik, hogy még egy példát hozzak: fel kell számolni azokat az intézményeket, amelyek a mi adóinkat arra fordítják, hogy a felfogásunkkal szembeni ellenségességet szítsanak. Ennyire egyszerű. DeSantis kormányzó állama, Florida ezt meglépte. Reméljük, hogy ez szövetségi szinten is megtörténhet. Azt gondolom, az említettekre épülő politikai program igazán aktivizálhatná a konzervatívok támogatottságát.

– A tudományos és akadémia világot egy nagyon a baloldalon, liberális-baloldalon álló közegként említették itt is. Mi a Heritage viszonya ehhez a szférához, hiszen vélhetően nem tartozik a közeghez.

KR: Na igen, ez egy jó kérdés. Az intézményeket, amelyek keretében ezek a tudományos szakértők működnek a baloldal hatalmába kerítette, így a Heritage felé inkább ellenségesen közelítenek, és mi úgy gondoljuk, hogy józanul gondolkodó embereknek kellene irányítaniuk ezeket. Hogy neveket is említsek ezekre az intézményekre: bármelyik nagy hagyományos egyetem – az úgynevezett Borostyán Ligába sorolt egyetemek ide tartoznak. Egyébként pedig, ha ezek az intézmények annyira érdekeltek a diákhitelek elengedésében, amelyet nemrég jelentett be Joe Biden elnök, akkor miért nem használják erre azt az 50 milliárd dollárt, ami rendelkezésükre áll. Ennek megtörténtét szeretnénk mi látni a Heritage-nél, és amint ez megtörténik, az egyben azt is jelenti majd, hogy Amerikát visszaszerezték az amerikaiak.  

 

Kiemelt kép: illusztráció

Ajánljuk még