Miközben a cseh szenátus megszavazta a rezsicsökkentést a villany és a gáz vonatkozásában – ezzel a magyar intézkedésekhez hasonló rendszer lép életbe ott is –, a német állam épp felvásárolja az Uniper gázipari óriásvállalatot, a Gazprom tárolóját pedig államosítja – írta közösségi oldalán Tóth Máté energiajogász.
Ezek a hírek bizonyítják, hogy mind a lakossági hatósági árak, mind a közüzemi szolgáltatások garantálásához elengedhetetlen állami tulajdon biztosítása az energiaszektorban, ugyanakkor emiatt korábban rengeteg támadás érte hazánkat, jogi és nem jogi természetű egyaránt – emelte ki.
Emlékeztetett, hogy hasonló lépésekért Magyarország nemzetközi befektetővédelmi pert, EU-s vizsgálatot, kötelezettségszegési eljárást egyaránt kapott sok-sok rosszallás, politikailag elítélő nyilatkozat és megszégyenítés mellett.
„Most szépen csendben mégis mindenki minket másol”
– fogalmazott.
Fontos, hogy az állami szerepvállalás és a piac együttesen tudjon jelen lenni olyan kardinális területeken, mint az energiaszektor. Mindkettőre szükség van, mindkettő garanciális, a köztük lévő nemzetközi jogi határok és szempontok pedig körültekintően ki is alakultak.
Kapcsolódó tartalom
Szerinte a legfontosabb tanulság most az, hogy bebizonyosodott,
„az állami szerepvállalás, állami tulajdon, a hatósági ár nem ördögtől való a 21. században sem, már csak azért sem, mert az energiaellátás időközben valódi társadalmi alapszükségletté vált”.
Ami a németországi orosz gáztárolót illeti – ez Németország legnagyobb gáztárolója –, a Gazprom Germania GmbH még április 4-én került a német szabályozó hatóság ellenőrzése alá, ezáltal annak az alsó-szászországi Rehdenben található gáztárolója is, négymilliárd köbméter kapacitással. A megoldás még mindig ideiglenes, az oka viszont érthető:
„Milyen ország az, amelyiknek a gáztárolói nem saját tulajdonban vannak? Legfőképp olyan, amelyiknek nincs igazi ráhatása a saját energiabiztonságára!”
A német kormány Securing Energy for Europe Holding GmbH néven holdingot hozott létre a végleges kisajátítás illetve államosítás végrehajtására, ami nemsokára várhatóan következni fog. Ami a németországi Unipert illeti, ez a finn magánkézben lévő düsseldorfi székhelyű közműszolgáltató mintegy 8,5 milliárd euró veszteséget halmozott fel a gázipari tevékenységével csak idén annak ellenére, hogy egy 13 milliárd eurós mentőövet kapott már a német adófizetők pénzéből: értjük, egy finn cég a német államtól.
„A veszteség nem feltétlenül az Uniper hibája energiaválság idején, elhibázott EU-s energetikai szankciók és teljesen hibás brüsszeli, illetve berlini energiapolitikai döntések közepette.”
Épp ezért ezek ellensúlyozását is hiba lenne egy közműszolgáltató cégtől várni, legyen bármilyen hatalmas is. Azonban – és ez már lényeges tanulság –
„ilyen hatások idején eleve nem is a piac és a profit fogja biztosítani a stabil és megfizethető ellátást, cserébe viszont minden állami támogatást feneketlenül elnyel.”
Most az Uniper mintegy 99 százalékát veszi át a német állam, megvásárolva a finn Fortum Oyj többségi részesedését. Az Uniper részvényei a hírre 23 százalékot zuhantak, míg a Fortum részvényei 20 százalékot emelkedtek a bejelentésre. Mint mindent, az állami beavatkozási intézkedéseket is lehet jól és rosszul is csinálni.
Kapcsolódó tartalom
Tóth Máté felhívta a figyelmet arra is, hogy a mostani német kapkodás és az elmúlt évtized magyar lépései között hatalmas különbségek vannak.
Magyarországot végül nem marasztalták el egyetlen az energiaszektor hazai tulajdonba vételét érintő ügyben, sem a nemzetközi választottbíróságok, mert nem merült fel nemzetközi befektetővédelmi jogi aggály, illetve az Energia Charta Egyezmény megsértése.
Ilyen nemzetközi jogi aggály viszont felmerül a mostani németországi államosítási folyamatok kapcsán, de különösen a Gazprom-tároló tekintetében. A nemzetközi jogi-védelmi határok ugyanis igen érzékenyek. Hiába a háború és haragszunk Oroszországra Ukrajna miatt, attól még a nemzetközi jogi standardjait be kell tartani a beruházásvédelemnek, Németország pedig – ismételten – könnyen lyukra futhat ezekkel a kisajátítási intézkedésekkel.
Kapcsolódó tartalom
A gyakorlatban mind az úgynevezett kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásoknak, mind az Energia Charta Egyezménynek köszönhetően a befektetők alapvetően jogosultak a fogadóoldali állami beavatkozással vagy más tisztességtelen intézkedéssel szembeni jogorvoslatra.
Ezek a nemzetközi jogi dokumentumok pedig ugyanúgy védik az orosz felet, ahogy kötik Németországot is.
A németországi kisajátítás, ahogy egyelőre kinéz, megsérti ezeket a korábbi nemzetközi ügyek által kitermelt megállapításokat és definíciókat.
A Magyarország elleni egykori eljárások eredményeként megállapításra került, hogy a magyarországi intézkedések arányosak voltak, megfelelő eljárásrendben születtek és megfelelő kártalanítással jártak.
Németország esetében viszont az Energia Charta Egyezmény alatti aggályok nagyon élők.