Az interjú alább hallgatható meg.
Rod Dreher szerint a woke-ideológia alapja egyfelől az, hogy a gyöngéket meg kell védenünk, mert áldozatok. Ezt keresztényként mi is elfogadjuk, de a woke egészen más szintre emelte ezt a dolgot, és már szentként kezeli az áldozatokat. Azzal igazolja az olyan klasszikus liberális értékek, mint a vallásszabadság és szólásszabadság kiiktatását, hogy azt az áldozatok iránti érzékenységet követeli meg. Arra hivatkozik, hogy az áldozatoknak biztonságban kell érezniük magukat, ezért a biztonságra hivatkozva pusztítják el a szabadságot.
– A Nemzeti Konzervativizmus konferencián vagyunk Floridában, az Egyesült Államokban, és különbözik az esemény hangulata, dinamikája, mint például márciusban Brüsszelben volt. Gondolja, hogy itt az Egyesült Államokban a nemzeti konzervatív gondolat, megtalálja, illetve ki tudja szélesíteni jelenlétét? Meg tudja találni útját az átlagos mindennapi élet kérdéseihez?
– Ezt most még nehéz megmondani, de amit én látok ma a nemzeti konzervativizmussal kapcsolatban az az, hogy kezdi betölteni a teret az úgynevezett ultra MAGA-republikánusok, Donald Trump emberei és a régimódi republikánus politikai elit között, ami ugyan leírta magát, de még mindig sokan vannak. A nemzeti konzervativizmus sokkal intellektuálisabb, mint a MAGA, de jóval inkább MAGA, mint azok a bizonyos a politikai elit részévé simult republikánusok. Szerintem pedig pontosan erre van szüksége a konzervatív mozgalomnak manapság. A konferencia nyitónapjának estéjén hallhattuk Ron DeSantist, Florida kormányzóját, aki szerintem fantasztikusan nyilatkozott. Ő az a személyiség, aki megtestesíti a legtöbb jó dolgot és ösztönt, amit Donald Trump magában hordoz, viszont anélkül a színpadiasság, dráma nélkül, ami Donald Trumpot jellemzi, rengeteg cselekvési képességet is megtestesít, akinek az vezetése alatt történnek dolgok. Megmondom, én őt akarom látni elnökjelöltként, és nem Trumpot újra. Más konzervatívokkal is beszélgetve azt látni, hogy ez egy nagy kérdés most, ugyanis habár majdnem mindenki DeSantist szeretné jelöltnek, úgy látják nagy elnök lenne belőle, másfelől szinte senki nem hiszi, hogy egy előválasztáson le tudná győzni Trumpot, akinek nagyon sok érzelmektől fűtött támogatója van.
– Tehát akkor politikai értelemben mi lenne a leghatékonyabb a republikánusok, illetve az amerikai konzervatívok számára? Az, ha Donald Trumpot valamiképpen meg tudnák győzni arról, hogy támogassa DeSantis elnökjelöltségét?
– Igen, ha meg tudnánk győzni Donald Trumpot arról, hogy támogassa DeSantist, az lenne a lehető legjobb, hiszen akkor magunk mögé tudnánk állítani azokat, akik Trump mögött állnak, DeSantis pedig alkalmas lenne arra, hogy legyőzze a demokratákat, ő ugyanis a józan ész talaján álló konzervatív. Idén korábban például DeSantis Floridában törvényt hozott, olyasmit, mint az LMBTQ tartalmak ellen a gyerekeket védő magyar médiaszabályozás. Egy gyengébb változatot, de ez az egyetlen ilyen jellegű fellépés Amerikában. A média ettől volt hangos, nevezték mindennek, például „Ne mond azt, hogy meleg” törvénynek, szóval teljes mértékben eltúlozták, hogy miről is van szó. Végül pedig kiderült, hogy azok ötvenöt százaléka is, akik Joe Bidenre szavaztak, elfogadták a DeSantis-féle törvényt. Ez több mindenről árulkodik; először is arról, hogy azok a demokraták, a nemzeti politika szintjén és a médiában milyen mértékben távol vannak az emberektől. Másodsorban pedig az is kiderül ebből, hogy még azok, akik szeretik Joe Bident is inkább szavaznának egy olyan emberre, mint Ron DeSantis, ha a józan ész pártján áll. Viszont Donald Trumpra nem szavaznak, mert Trump tele van drámával, színpadiassággal, őrültséggel.
– Mi a véleménye Joe Biden egyik legutóbbi beszédéről, amelyet az Egyesült Államok elnökeként tartott, de gyakorlatilag egy kampánybeszéd volt.
– Igen, az valami felháborító dolog volt. Ha nézte a színpadi hátteret, tisztára, mint valami náci gyűlés. Dermesztő beszéd volt, és dermesztő látni, hogy egy amerikai elnök ilyeneket mond, amelyben azt állítja, hogy az amerikai emberek fele veszélyt jelent a demokráciára. Véleményem szerint Joe Biden arra készíti elő a választóit és az amerikai szervezeti rendszert, hogy hogyan üldözzék azokat, akik Donald Trumpot támogatják, hogy a jövőben még az átlagkonzervatív állampolgárok ellen is kijátsszák a nemzetbiztonsági kártyát. Ijesztő volt ezt látni. A Félelem nélkül élni című könyvemben írtam a totalitarizmus amerikai megjelenési formáiról, és, mint ennek a könyvnek a szerzője, amikor láttam azt a beszédet, és hallottam a szavait, arra gondoltam, hogy tulajdonképpen az történik, amit leírtam.
– Ez jutott nekem is az eszembe, olvasva a könyvét. És, amikor a MAGA-ra gondolunk, akkor az több, mint amit a rövidítés takar, hiszen ez Donald Trump programja volt, „Tegyük újra naggyá Amerikát”. Ma a demokraták próbálják összekapcsolni ezt a szélsőséges elképzelésekkel, vagy valami szélsőségességgel. Holott csak egy szép program-elnevezés, egyetlen mondatban.
– Joe Biden elnöksége sok tekintetben egy bukás, vágtat az infláció, semmi sem jön be neki, így a demokraták megpróbálják a közbeszédet Donald Trumpra és támogatóira terelni, hogy ő legyen a téma. Konzervatív nézőpontból pedig ami szomorú az az, hogy Trump belemegy ebbe a játékba, ő azt akarja, hogy minden róla szóljon. Csakhogy, amíg Donald Trumpról beszélünk, azalatt nem a kudarcos Biden-elnökségről esik szó. Ezért csinálják ezt a demokraták, el akarják ijeszteni az amerikaiakat attól, hogy bármi közük is legyen a konzervativizmushoz, valamint el akarják rejteni Biden tévedéseit.
– Ezért jöttek vissza a versenybe a demokraták, már, ami a félidős törvényhozási választást illeti? Néhány közvélemény-kutatás szerint ez a helyzet.
– Igen, szerintem ez igaz. Illetve azt gondolom, hogy az FBI rajtaütésének Donald Trump Mar-a-Lago rezidenciájához is van köze. És még egyszer mondom, még, ha az FBI pusztán politikai motivációra cselekedett is, nevetséges dolog volt Trump részéről, hogy a házában szigorúan titkos dokumentumokat tartott. Miért volt erre szükség, és miért kell ez a felhajtás ekörül? Csak oda vezet, hogy károsítja a konzervatív mozgalmat, és sérti egy erős konzervatív kormányzás kitűzött jó ügyét. Mert bolond dolgot kellett csinálnia.
– Ennek fényében mi az Ön, illetve melyek az Ön várakozásai a november 8-i választások előtt?
– Ha hat héttel ezelőtt teszi fel nekem ezt a kérdést, akkor azt mondtam volna, hogy a republikánusok nagy fölénnyel szerzik meg a képviselőházi többséget, és talán a szenátusban is többségbe kerülnek. Most azt hiszem, hogy sokkal szorosabb lesz, mint gondoltuk. De azt gondolom, hogy ki kell várjuk mi történik a világgazdaságban, az európai energiaválság milyen hatással jár, és mi lesz az ukrajnai háborúval. A nyár túlnyomó részét Európában töltöttem, és amikor visszatértem Amerikába augusztus végén, meg voltam döbbenve, hogy az amerikaiak milyen kevéssé vannak tisztában azzal, hogy micsoda hatalmas energiaválsággal néz szembe Európa. Amerika nem egy sziget, ha az európai gazdaság összeomlik, akkor itt mi is ugyanabba az irányba megyünk. Remélem, nem ez történik majd, de, ha igen, akkor az a választáson segíteni fogja az amerikaiakat. Viszont ezt az árat egyikünk sem szeretné megfizetni annak érdekében, hogy a kongresszusban több republikánus legyen, de ez egy hatalmas hatással járna. Emellett az is igaz, hogy a Biden-kormányzat nagyon keményen tereli a dolgokat abba az irányba, hogy kiterjessze a háborút Ukrajnában. Megpróbálnak proxy-háborút vívni Oroszországgal Ukrajnán keresztül. Orbán Viktor miniszterelnök úr nagyon helyesen mondta, hogy most van itt az ideje annak, hogy a békét erőltessük, hogy békére van szükségünk, mert ez az energiaválság elpusztíthatja az európai gazdaságokat, és európai kormányokat buktathat meg. Csakhogy bennünket itt Nyugaton ostobák vezetnek, akik még csak nem is látják ezt. Most annyira izgatottak a közelmúltbeli ukrán győzelmek miatt, hogy azt képzelik, még akár rezsimváltást is sikerülhet elérniük Moszkvában. Ezt hallom többektől Washingtonban, csakhogy ez zavaros elképzelés. És azt hiszem, ha ennek a következményei még november előtt nyilvánvalóvá válnak, és akkor Biden meg fogja fizetni az árát.
– Visszatér Európába?
Igen, októberben Budapestre költözöm. A Danube Institute-nál dolgozom majd, próbálok majd segíteni az európai, sőt Amerikát is érintő konzervatív hálózat kiépítésében, hogy az azonos módon gondolkodó értelmiségiek között legyen együttműködés, konferenciák olyan dolgokról, amik fontosak számunkra. Emellett pedig
beleszerettem Magyarországba 2021 nyarán, felfedeztem, hogy valóban egy nagyszerű ország.
Egy ország, amelyről tényleg becsmérlően, rágalmazva beszélnek az amerikai és nyugati médiában, ezért óriási örömömre szolgál majd az is, hogy minél több amerikai konzervatívval ismertethessem meg Magyarországot, valamint, hogy Magyarországot az amerikai konzervatív párbeszéd középpontjába helyezzem. És most, hogy ott fogok élni, onnan írok majd, és dolgozom azon, hogy egy konzervatív hálózat jöjjön létre. Igazán izgatott vagyok. Magyar barátaim jegyezték meg, hogy miért pont most költözöl ide, amikor háború van, mintha Varsóba mennék 1939 augusztusában. Persze remélem, nem lesz annyira rossz a helyzet, de én annyira büszke vagyok arra, amit Magyarország tesz Európában és a világszínpadon, hogy ki akarom venni a részem, amikor beszállok ebbe és segítek. És végső soron, amit Magyarország tesz az az én hazámnak is segít, segít az én hazámban élő konzervatívoknak is. Miközben előző este itt a konferencián hallgattam DeSantis kormányzót arról, hogy miképpen vette fel a harcot az úgynevezett woke-kapitalizmussal a gyengébb fél pozíciójából, az jutott eszembe, hogy ez az ember rengeteget tanult Orbán Viktortól. Ha tudatában van ennek, ha nem, pontosan ezt teszi Orbán Viktor. Ez egy nagyszerű dolog, így értem tehát azt, hogy Magyarország segít az én hazámnak. Ha pedig bármit tehetek annak érdekében, hogy ezt előre mozdítsam, hogy előmozdítsam az együttműködést, barátságot, és ismereteket a magyar, az amerikai és európai konzervatívok között, akkor azt meg akarom tenni, szóval nagyon izgatott vagyok.