logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

„A leggyengébb német kancellár” – soha nem látott mélységben Olaf Scholz népszerűsége

| Szerző: hirado.hu
Ha most tartanák Németországban a választásokat, Olaf Scholzból biztosan nem lenne kancellár. Egy friss felmérés szerint a németek 62 százaléka elégedetlen a munkájával. Külpolitikai fiaskói, belső vitái koalíciós társaival, az energia- és inflációs válságra adott gyenge válaszai, valamint erőtlen retorikája mind hozzájárultak népszerűsége zuhanásához. Az egyre dagadó cum-ex botrány pedig megadta az utolsó lökést, hogy sokan minden idők leggyengébb kancellárjaként emlegessék.

 

Olaf Scholz az utóbbi időben hibát hibára halmoz. A kancellár nemcsak gyenge vezető benyomását kelti, de vitatható megnyilvánulásai és botrányai is vannak, közvélemény-kutatás eredményei pedig egyre rosszabbak. Berlinben már minden idők leggyengébb kancellárjaként emlegetik – írja cikkében a The European.

Sőt, Scholz népszerűségi mutatói nem süllyednek, hanem zuhannak. Egy új felmérés szerint a németek 62 százaléka elégedetlen a munkájával.

Csupán 25 százalékuk értékeli továbbra is pozitívan a kancellárt. Egy március elején végzett hasonló felmérésben a válaszadók 46 százaléka volt elégedett Scholz eredményeivel és csupán 39 százalék nyilatkozott róla negatívan. A számok jól tükrözik, hogy a kancellár népszerűségének zuhanása nagymértékű és villámgyors.

Ha Németországban ma tartanák a választásokat, Scholzból biztosan nem lenne kancellár. Robert Habeck alkancellár mögött a második helyre szorulna, és a jelenleg ellenzékben lévő Friedrich Merz (CDU) mögött is csak szerény 18 százalékot érne el.

A kancellár és „jelzőlámpa-koalíciós” kormányának rossz híre magával rántja a Német Szociáldemokrata Pártot is (SPD) a közvélemény-kutatásokban.

A szociáldemokraták a maguk 18-19 százalékával már közelebb állnak az AfD-hez (a német szélsőjobboldali párt), mint kereszténydemokratákhoz (CDU).

Olaf Scholz nem „kancellár alkat”

A Scholzról alkotott vélemények a német és a nemzetközi médiában egyaránt negatívak. Külföldön gyenge kancellárnak tartják az ukrajnai háborúval kapcsolatos tétovázása és Németország zavaros energiapolitikája miatt, hazájában pedig az emberek egyre bizalmatlanabbak azzal kapcsolatban, hogy meg tudja-e oldani az energia- és inflációs válságot.

Felerősödtek az olyan hangok, hogy ezek a problémás helyzetek Angela Merkel alatt nem következtek volna be, illetve hogy Scholzból hiányzik Helmut Schmidt vezetői ereje, de nincsenek meg benne Helmut Kohl, Willy Brandt vagy Konrad Adenauer államférfiúi kvalitásai sem.

Kapcsolódó tartalom

Habeck és Lindner már megelőzte Scholzot

Berlinben Scholzot mostanság gyakran Kurt-Georg Kiesingerhez hasonlítják, akire mint az 1966 és 1969 közötti gyenge, ideiglenes kancellárra emlékszik vissza a történelem. Kiesingerhez hasonlóan Scholznak is meglepő, erős, válságokkal kellett megküzdenie, miközben egy nehéz, teljesen új, megosztott koalíciót vezetett. Mindkettőjüknek erős versenytársakkal kellett szembenéznie saját kabinetjében is.

A jelenlegi kormány hangját Robert Habeck (Zöldek) és Christian Lindner (FDP) adják, és Kiesingerhez hasonlóan Scholz sem igazán tudja maga mögött a saját pártját. A mostani német kormány inkább egy átmeneti állomásnak tűnik, semmint valami nagy korszak kezdetének.

Scholz és Kiesinger összehasonlítása mögött az a rejtett kérdés húzódik meg, hogy vajon Scholz nem a leggyengébb kancellár-e, akit a köztársaság valaha is megválasztott?

Borzalmas időközi eredményei mögött öt fő okot találni

1. Bizonytalan külpolitika

Először is, Scholz bizonytalanul mozog a külpolitikában. Az ukrajnai válság kapcsán hetekig tétovázott és szűkszavú volt, szakszerűtlen katonai segítségnyújtással (az 5000 sisak leszállításától a nehézfegyverek hiányáig) hozta kínos helyzetbe Németországot, és azt a benyomást keltette, hogy megbízhatatlan szövetséges. Az olyan kézzelfogható baklövések, mint a palesztin elnök Izrael elleni holokauszt-tirádájának engedélyezése a kancellárián, tovább mélyítették a szerepéhez még nem értő kancellár benyomását.

Az európai politikát tekintve Emmanuel Macron hátra küldte a második sorba.

A francia elnök ugyanis 2022-ben, Angela Merkel visszavonulása után, bejelentkezett Európa vezető politikusának.  Scholz helyzetét tovább nehezítik a saját pártja soraiban ülő Putyin-barátok, Gerhard Schrödertől Manuela Schwesigig. Lehetősége lenne arra, hogy tűzszüneti közvetítőként tekintélyt szerezzen, de eddig nem állt elő ilyen törekvéssel.

2. Nem ajánl megoldást az energia- és inflációs válságra

Másodszor, a kancellár eddig nem tudta megoldani a két legfontosabb belpolitikai problémát. Scholz sem az energia-, sem az inflációs válságra nem találja a megfelelő intézkedéseket, de még a megfelelő kommunikációs sem. Pedig erre óriási szükség lenne, hiszen Németországot a jóléti összeomlás és a versenyképesség elvesztése fenyegeti, milliók félnek a közelgő hideg téltől.

3. Mélyen megosztott jelzőlámpa-koalíció

Harmadszor, a jelzőlámpa-koalíció a végletekig megosztott.  A Zöldek, az SPD és az FDP nem fog össze a nagy kérdéseket illetően. Túl sok a civakodás, a határok nincsenek tisztázva, a miniszteri kar túl gyenge, a botrányok sem ritkák.

4. A New York Times szerint Scholz nagyon „unalmas”

Negyedszer, a szövetségi köztársaság kilencedik kancellárja retorikailag sem tűnik erős vezetőnek. Az előző nyolc kancellár egyike sem volt olyan merev, mint ő. Még Angela Merkel sem, akiben megvolt az északnémet temperamentum, a hidegvér, a racionalitás és a szerénység. Scholz elődjét is felülmúlja technokrata józanságban, a New York Times még a „nagy untató” címkét is ráaggatta, egy diplomata pedig kijelentette, hogy „egy fazék forró vizet is izgalmasabb nézni”, mint őt.

Még saját baloldali miliője is kritizálja és bírálja hibás retorikáját, érzelemmentes kommunikációját, tétovázását, lassú határozatlanságát.

5. Az egyre robbanékonyabb cum-ex botrány

Ötödször, Olaf Scholzot a cum-exnek nevezett anonim ügyfélkereskedési botrány nagyon megszorongatta. A hamburgi pénzügyi ügy részletei egyre robbanékonyabbá válnak.

A kölni ügyészség nyomozói 214 800 eurónyi készpénzt találtak Johannes Kahrs, az SPD egyik régi hamburgi vezető politikusának és Olaf Scholz társának széfjében. Kahrs vezette a Hamburg-Mitte SPD kerületi szervezetét, és 2017-ben választási adományokat fogadott el a Warburg Banktól, miután a hamburgi adóhatóság 2016-ban elévülni hagyta a cum-ex ügyletekből származó, mintegy 47 millió eurós követelést a Warburgnak.

A Warburg Bank vezérigazgatójának, Oleariusnak azóta lefoglalt naplójában Johannes Kahrs és Olaf Scholz SPD-politikusokkal való találkozók szerepelnek.

Az ellenzék azzal vádolja Scholzot, hogy összejátszik a Warburg Bankkal és a HSH Nordbankkal – az adófizetők kárára.

A cum-ex-botrányt ma már a német történelem legnagyobb adórablásának tartják, és úgy tűnik, Scholznak kétszeresen is köze van hozzá. Nem csak a Warburg Bankhoz fűződő kapcsolatai vetnek fel ugyanis kínos kérdéseket. A HSH Nordbank felelősségét most szintén felülvizsgálják.

A Nordbanknak, amelynek Scholz évekig társfelelőse volt, csak az államkincstár számára 126 millió eurót kellett visszafizetnie, ebből „körülbelül 112 millió eurót az esetlegesen jogtalanul igénybe vett adójóváírásokért és körülbelül 14 millió eurót a kamatokért. A HSH így kompenzálta az úgynevezett cum-ex részvényügyletek kapcsán a kincstár terhére szerzett adójóváírásokat” – fogalmazott magyarázatában a bank.

Milyen szerepet játszott Scholz ebben a folyamatban? A kancellár eddig kitartóan hallgatott a bankokkal való találkozóiról, és arra hivatkozott, hogy nem emlékezett rá.

Kapcsolódó tartalom

Az erkölcsi feddhetetlensége alaposan megkérdőjeleződött

Ez „feledékenységstratégia” jogi értelemben megmentheti a botránytól. A hátulütője viszont, hogy többé nem fognak hinni neki ebben az ügyben.

Erkölcsi feddhetetlenségét ezzel mélyen aláásta, pedig ez volt eddig az egyik legerősebb ütőkártyája.

Mostanra már nem csak az ellenzék járul hozzá, hogy a botrány egyre nagyobbra dagadjon: a nyomozó hatóságok és az újságírók jelzései szerint hamarosan további kínos tények is napvilágra kerülnek majd.

Röviden: valami készül. Az ügy „alkalmas arra, hogy megbuktassa a kancellárt”– jegyezte meg Fabio de Masi baloldali politikus.

Ez talán túlzás, de a kancellár jóhírében mindenképpen óriási kárt tesz.

Kiemelt kép: EPA

Kapcsolódó tartalom

 

Ajánljuk még