logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Asia Times: Kína átlépi a Rubicont – Már zajlik a tajvani hatalomátvétel

| Szerző: hirado.hu
Noha Joe Biden kijelentette, hogy nem aggódik különösebben a Tajvan térségében zajló kínai hadgyakorlatok miatt, az Asia Times hírportál hosszú elemzésében azt fejtegeti: a látványos katonai erődemonstráció, illetve a sziget blokádja már élesben megy, Peking az „egy Kína” elvének szellemében, a sziget „kiéheztetésével” voltaképpen már megkezdte Tajvannak a nagyhatalommal való újraegyesítését.

Sokak számára meglepő kijelentéssel reagált hétfőn Joe Biden amerikai elnök arra, hogy a kínai hadsereg közölte: meghosszabbítja a Tajvan körüli hadgyakorlatokat. Az eredetileg négynaposra tervezett, rakétakilövésekkel, légi, szárazföldi és főként tengeri erődemonstrációval tarkított hadgyakorlatok Peking korábbi tájékoztatása szerint  vasárnap értek volna véget. A hét elején kijelentették, hogy a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg „valós háborús körülmények között” folytatja a hadgyakorlatokat, „a tengeralattjárók elleni hadviselésre és tengeri csapásokra összpontosítva”.

Tajvan eközben blokádként hivatkozik a kínai katonai fellépésre, amit közvetlen fenyegetésnek tekint.

A kínai állami Hszinhua hírügynökség által közreadott képen a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg (PLA) gépei a levegõben a Tajvan szigete körül tartott harci gyakorlaton 2022. augusztus 7-én. Kína szuverenitása megsértésének tekinti Nancy Pelosi amerikai képviselõházi elnök augusztus 3-i tajvani látogatását, és a válaszul kezdett hadgyakorlatokat augusztus 8-án meghosszabbította a Tajvan körüli tengereken és légtérben. MTI/AP/Hszinhua

Joe Biden és a stratégiai nyugalom

A Zerohedge.com beszámolója szerint Biden a hétfői kínai bejelentést követően elárulta: jelenleg nem aggódik a Tajvannal szembeni kínai agresszió miatt.

„Nem aggaszt, de nyugtalanít a mozgolódásuk. Azt azonban nem hinném, hogy ennél tovább fognak menni”

– mondta az elnök újságíróknak.

Arra a kérdésre, hogy Nancy Pelosi házelnök tajvani útját a kínai válaszlépések fényében hibának tartja-e – különös tekintettel a Tajvanra gyakorolt folyamatos kínai katonai nyomásra, a kínai-amerikai kapcsolatok drasztikus romlására és a katonai párbeszéd megszakítására – Biden röviden úgy válaszolt: „Ez az ő döntése volt“.

A Fehér Ház később ugyan pontosította a szavait, amelyekkel az alkotmány szerint a hadsereg főparancsnoki tisztét is betöltő amerikai elnök mintha bagatellizálta volna a kínai katonai fenyegetést annak ellenére, hogy Peking az „újraegyesítés próbájának kezdeteként” hivatkozott a hadgyakorlatokra. 

Mindeközben Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház sajtótitkára provokatívak és felelőtlenek nevezve Kína válaszlépéseit úgy fogalmazott, hogy azok ellentétben állnak az amerikai célokkal, hogy fenntartsák „a Tajvani-szoroson átívelő békét és stabilitást”.

Biden még júliusban – az amerikai hadsereg álláspontját idézve – megjegyezte, hogy Pelosi útja „nem jó ötlet”. Az ezt követő jelentések szerint a Fehér Ház igyekezett enyhíteni az amerikai-kínai kapcsolatok megszakításával fenyegető feszültségen, Peking azonban továbbra is azt állítja, hogy a Biden-kormányzat leállíthatta volna az utazást, ha valóban akarta volna.

A tajvani külügyminisztérium által rendelkezésre bocsátott kézi fotón Nancy Pelosi amerikai házelnököt Joseph Wu tajvani külügyminiszter üdvözli, amint megérkezik a tajvani Songshan repülőtérre Tajpejben, Tajvanon, 2022. augusztus 02-án. Pelosi augusztus 02-án este szállt le Tajvanon, 25 éve a legmagasabb rangú amerikai tisztségviselőként, aki a szigetre látogatott Kína határozott figyelmeztetése ellenére. EPA/Tajvani Külügyminisztérium

Átkelni a Rubiconon, avagy a kocka el van vetve 

Az Asia Times (AT) hétfői, Tajvan újraegyesítése: megkezdődött a visszaszámlálás címmel megjelent elemzése szerint

a Fehér Házban eddig nem értették meg, hogy Pelosi házelnök „meggondolatlan” tajvani látogatása nyomán a Hszi-kormány visszafordíthatatlan döntést hozott arról, hogy „átkel a Rubiconon”, azaz érvényesíti az „egy Kína” elvét, mégpedig úgy, hogy szisztematikusan kikényszeríti Tajvan újraegyesítését a szárazfölddel.

Azaz a válságban nem Tajvan lerohanása a Peking által preferált forgatókönyv. Éppen ellenkezőleg: ez az utolsó, amire a Hszi-kormány rászánná magát. Egy tengeri blokád ugyanis elegendő a sziget gazdaságának leállításához, a megadás kikényszerítéséhez. Ebből kiindulva a szerzők, Uwe Parpart és David P. Goldman meglátása szerint

az augusztus 5-én kezdődött hadgyakorlat nem pusztán katonai erődemonstráció, hanem a rögvalóság, nevezetesen a sziget blokádja, amelyet Kína tetszés szerint meghosszabbíthat.

Peking számára ez a legkézenfekvőbb forgatókönyv, amit a tajvani gazdasági minisztérium jelentése is alátámaszt. E szerint a sziget csupán tizenegy napra elegendő földgázzal és 146 napra elegendő olajjal rendelkezik, így a blokád nyilvánvalóan rövid időn belül megtöri Tajvant, miközben nyitva hagyja az invázió lehetőségét is: ha Kína mégiscsak megszállná a szigetet, nagyjából úgy tenné, ahogyan azt kombinált hadgyakorlatain a kínai néphadsereg most bemutatja a világnak.

Az előzetes figyelmeztetések megismétlésétől kezdve a hadgyakorlatok hivatalos bejelentéséig és a konkrét műveletekig Peking azt üzeni, hogy nemcsak harckészen áll, de minden lehetőséggel és kockázattal számolt egy katonai konfliktus esetén.

Erre utalnak a Tajvan irányában elvégzett korábbi és a jelenlegi rakétakísérletek közötti különbségek is. Az 1995-1996-os feszült helyzetben végzett műveletek során a robbanófejekkel Tajvan északi és déli, a Tajpej és Kaohsziung melletti vizeit célozták meg, így demonstrálva a kínai rakétablokád taktikát, ám mostanáig egyetlen rakétát sem lőttek át a sziget felett. A Tajvant átívelő rakétázással azonban most tovább mentek a kínaiak. Így demonstrálják, hogy egy esetleges katonai konfliktusban miként akadályoznák meg az ellenséges hajók és repülőgépek belépését az Egyesült Államokból vagy Japánból Tajvanra – mutatnak rá a szerzők tajpeji katonai szakértőkre hivatkozva.

A tajvani haditengerészet hajói a tajvani Csilung kikötõjében 2022. augusztus 5-én. A Tajvant magáénak tekintõ Kína szuverenitása megsértésének tekinti Nancy Pelosi amerikai képviselõházi elnök augusztus 3-i tajvani látogatását, és válaszul több hadgyakorlatot kezdett a sziget körül, amelyek egy része benyúlik a tajvani vizekre is. MTI/EPA/Ritchie B. Tongo

Egy Kína – Két Kína 

Pelosi egy alapvetően megváltozott regionális stratégiai helyzetet hagyott maga után – hívják fel a figyelmet az AT szerzői. Bár tajvani látogatása után a házelnök találkozott Kisida Fumio japán miniszterelnökkel, Dél-Koreában már hűvösebb fogadtatásban részesült, hiszen a kormány magas rangú képviselőivel nem sikerült nyélbe ütni találkozót. Mindez arra utal, hogy a Kínával szomszédos Dél-Koreában tisztában vannak a gesztus lehetséges következményeivel, illetve Peking aggályaival.

Az elemzők emlékeztetnek arra is, hogy az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatát Kínával az 1972-es sanghaji kommüniké alapozta meg, amelyben

  • Kína a maga részéről leszögezte, hogy Tajvan Kína tartománya, felszabadítása Kína belügye, és ki kell vonni onnan az amerikai haderő egységeit. Megerősítették, hogy Kína szembeszáll minden olyan kísérlettel – beleértve Tajvan függetlenségi törekvéseit is – , ami a „két Kína” létrehozására irányulna.
  • Az amerikai álláspont ugyanakkor diplomáciai mestermunka – ám Kína győzelmét jelenti. Eszerint „az  USA tudomásul veszi, hogy a Tajvani-szoros két oldalán élő valamennyi kínai azt vallja, hogy csak egyetlen Kína létezik, és hogy Tajvan Kína része.” (Ezt a kijelentést az tette lehetővé, hogy a Tajvant 1949 óta kormányzó Kuomintang-rendszer abban az időben híve volt a fikciónak, hogy egész Kínát képviseli, és fenntartotta igényét a kontinentális Kína visszaszerzésére is.) Az amerikai fél reményét fejezte ki, hogy a kínaiak maguk fogják a tajvani kérdést békésen rendezni és kijelentette:  minden amerikai fegyveres erőt és katonai eszközt kivon Tajvanról.

Bident nem csókolta homlokon Kissinger

A lap emlékeztet arra, hogy idén van a sanghaji kommüniké aláírásának, illetve Richard Nixon kínai látogatásának 50. évfordulója. Ezzel kapcsolatban felidézik a Nobel-békedíjas diplomata, az akkori nemzetbiztonsági főtanácsadó Henry Kissinger szerepét is, aki 1971-ben különmegbízottként megágyazott a sanghaji kommüniké létrejöttének, azaz az amerikai-kínai kapcsolatok beindításának és a tajvani helyzettel kapcsolatos status quónak. Azonban

„augusztus 2-án 22:43-kor, abban a pillanatban, amikor Pelosi leszállt a tajpeji Songshan repülőtéren, a tajvani status quót az Egyesült Államok és a tajvani hatóságok egyoldalúan felrúgták, és az már soha nem fog visszatérni a korábbi állapothoz”

– idéznek a szerzők egy az Observerben megjelent stratégiai szakértői véleményt. Hozzáfűzik: Kissingert, a kínai-amerikai kapcsolatok jégtörőjét Nixon óta minden amerikai elnök meghívta a Fehér Házba, hogy megvitassák a legendás diplomata aktuális nézeteit Kína-ügyben. Az egyetlen kivétel a jelenlegi amerikai elnök: Joe Biden.

Az Asia Timesnak Nixon 1972-es kínai küldöttségének egyik tagja a napokban azt nyilatkozta, hogy a Pelosi-vizit „egyértelműen sérti a sanghaji kommüniké szellemiségét”, ami az amerikai képviselőház elnökének alkotmányos státuszából ered. Az 1947-es elnöki utódlási törvény értelmében ugyanis a házelnök után közvetlenül az Egyesült Államok alelnöke következik a rangsorban, azaz ő az ország harmadik legmagasabb rangú politikusa. Ebből fakadóan „egy tajvani elnöki vagy alelnöki látogatás már egyértelműen átlépné a vörös vonalat, de a házelnök látogatása is megrezegteti azt” – fogalmaznak a szerzők.

Megjegyzik, Biden nemzetbiztonsági tanácsa, sőt a Biden-adminisztráció sem javasolta, hogy Pelosi megjelenjen Tajvanon. „Világossá tették Pelosinak, a kínai emberi jogok régi szószólójának, hogy miért nem kellene most Tajvanra mennie” – írta a New York Times a vitatott látogatás napján. Ennek ellenére az elnök személyesen nem tanácsolta el az úttól Pelosit , nyilvánvalóan attól tartva, hogy a republikánusok puhának titulálják, ami nem tenne jót amúgy is aláhulló népszerűségének a novemberi félidős választások előtt.

Politikai diszfunkciónk mércéje, hogy egy demokrata párti elnök nem tántoríthat el egy demokrata párti házelnököt attól, hogy olyan diplomáciai manőverbe kezdjen, amelyet teljes nemzetbiztonsági csapata – beleértve a CIA igazgatóját is – enyhén szólva nem tartott bölcs ötletnek”

– magyarázzák az elemzők.

 A végső érv: a fegyverek szava

Summázatuk szerint téves az a meglátás, amely szerint Peking az ukrajnai orosz agresszióhoz hasonlóan kívánja megoldani a tajvani konfliktust. Kínának ugyanis nem kell túlterjeszkednie földrajzi, demográfiai, katonai vagy pénzügyi szempontból ahhoz, hogy az egyesülést megvalósítsa. A legerősebb fegyvere a gazdasági fejlődés természetes folyamata Kelet-Ázsiában (és globálisan is), az idő pedig Kína oldalán áll. A katonai erő az ultima, nem a prima ratio. Az ellenséget harc nélkül leigázni a legfőbb stratégia.

Az események máris arra késztetnek számos külföldi vállalatot, hogy átgondolják tajvani kötelezettségvállalásaikat. Ezt némi gondolkodási szünet és tárgyalási ajánlatok követik majd. Megszorítás és lazítás, azzal az üzenettel, hogy a  nagyszabású hadgyakorlat bármikor élessé válhat. Valójában a tényleges blokád az igazi fegyver.

Washington talán még nem látja, vagy nem akarja beismerni, de már javában zajlik a hatalomátvétel

– írja az Asia Times.

Ajánljuk még