logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Szocialista útra lép Chile? – szeptemberben eldől

| Szerző: hirado.hu
Chile Latin-Amerika sikertörténete, az 1970-es évek elején rendkívüli szegénységtől, áruhiánytól és hiperinflációtól sújtott ország ma a térség leggazdagabb országa.

 

A chilei csoda az 1980-ban népszavazáson ratifikált jelenlegi alkotmánynak, valamint a Milton Friedman és pártfogoltjai tanácsai alapján végrehajtott reformoknak köszönhető. Mára a mélyszegénységet szinte teljesen felszámolták, a társadalmi-gazdasági mobilitás pedig magasabb, mint Németországban, Franciaországban vagy akár az Egyesült Államokban.

A National Review cikke Chilét Venezuelával veti össze, míg az 1970-es évek elején Venezuela gyakorlatilag Latin-Amerika legszabadabb országa volt, mára azonban a szerepek felcserélődtek, mivel Venezuela belevágott abba a szocialista projektbe, amit Chile idejében lezárt. „A szabad piac jóléthez, a szocializmus szegénységhez vezet” – fogalmaz Daniel Di Martino a National Review amerikai konzervatív lap hasábjain.

2019-ben Chilét baloldali tüntetések rázták meg, a mérsékelt és konzervatív kormányok megbuktatását célozva. A tiltakozók üzleteket is kifosztottak, állítólag a vélt gazdasági egyenlőtlenségek miatt. Több szomszédjukkal ellentétben a chilei konzervatív vezetés, Sebastián Piñera elnöksége idején engedett a zavargóknak, beleegyezett az alkotmány átírásáról szóló népszavazásba, kockáztatva ezzel a jogállamiságot és a demokráciát. 2020-ban, a világjárvány közepén a chileiek nagy többséggel megszavazták az alkotmány újraírását, 2021-ben pedig megválasztottak egy testületet, ennek végrehajtására. A testületet szélsőbaloldali pártok irányítják, szocialisták, woke-progresszívek, valamint őslakos csoportok.

Woke, szexuális propaganda és szocializmus – erről szól az alkotmánytervezet

A javasolt chilei alkotmány 25. cikkelye tiltja a faji, vallási vagy nemi alapú megkülönböztetés minden formáját, de a politikai nézetek, a „társadalmi osztály” és más „meggyőződések” alapján is. Kötelezi a kormányt, hogy jóvátételt nyújtson a múltbeli diszkrimináció minden formájáért. Di Martino ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, „nincs kétségem afelől, hogy ezt a chilei katolikus iskolák  kényszerítésére fogják használni, hogy ateistákat vagy az egyházi tanítással ellentétes életmódot folytató embereket vegyenek fel, majd pedig ezt a cikkelyt a szólásszabadság cenzúrázására fogják felhasználni”.

A 61. cikk legalizálná az abortuszt a születés pillanatáig, ebben a mélyen katolikus országban, amely most tiltja az abortuszt, kivételt csak a nemi erőszak következménye, vagy az anya életének veszélyeztetése jelent. Az állami kórházakban végzett abortuszokat is az adófizetők pénzéből fizetnék. Ha ez nem lenne elég, a 40. és 64. cikk kimondaná, hogy a chileieknek joguk van a szexuális felvilágosításhoz és a szexuális identitásuk elismeréséhez. A kormánynak emellett olyan politikákat is végre kell hajtania, amelyek megszüntetik a nemi sztereotípiákat. Di Martino felteszi a kérdést: „ez pénzbírsággal vagy akár börtönnel járna azon chileiek számára, akik nem hajlandóak másokat az általuk preferált névmással szólítani?”

A javaslat minden szinten betiltaná a profitorientált oktatási vállalkozásokat, ennek következtében pedig számos magániskola bezárna.

A javasolt chilei alkotmány talán legaggasztóbb része a hatalommegosztás erodálása és az a jogi egyenlőtlenség, amelyet a társadalmi igazságosság nevében hozna létre. A szenátus helyébe egy úgynevezett „régiók kamarája” lépne, valamint lehetővé tenné a kongresszusnak, hogy egyszerű többséggel határozza meg saját választási rendszerét. A törvényhozó testületekben az őslakos csoportok számára a lakosságon belüli arányuknak megfelelően tartanának fenn helyeket. Az őslakosok nyilvános választási névjegyzékébe bejegyzettek a nem őslakos képviselőkre leadott szavazatok mellett szavazhatnának ezekre a képviselőkre is – azaz, a lakosság egy szegmense kettős képviseletet kapna.

Minden chilei egyenlő, de egyes chileiek egyenlőbbek, mint mások

Ez a mélységesen igazságtalan alkotmány lehetővé tenné, hogy a magukat őslakosnak valló chilei őslakosokat külön törvények alapján lehetnének megvádolhatók, illetve állhatnánák bíróság elé, függetlenül attól, hogy őslakos közösségben élnek-e. Egy chilei állampolgár őslakosnak vallhatná magát, és azzal érvelhetne, hogy az általa elkövetett bűncselekmény a hagyományos kultúrájából fakad. George Orwell szavaival élve: minden chilei egyenlő, de egyes chileiek egyenlőbbek, mint mások.

Di Martino a cikket úgy zárja, „a chileieknek szeptemberben választaniuk kell. Nemmel szavaznak-e a javasolt alkotmányra, hogy Chile szabad és virágzó maradjon, vagy igennel szavaznak, és Venezuela szocialista útját követik? A Chilében élő félmillió venezuelai bevándorlónak élesen emlékeztetnie kell a választókat arra, hogy ha rosszul szavaznak, talán nem lesz visszaút”.

A címlapfotón emberek egy csoportja sorban áll egy nyugdíjalap-kezelő (AFP) kirendeltségénél Santiago de Chilében, 2021. április 3-án. (Fotó: EPA/Alberto Valdes)

Ajánljuk még