logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Ezúttal az energiaválságra hivatkozva csorbítaná a tagállamok szuverenitását Brüsszel

| Szerző: Tokaji Gergő Máté
A jelenlegi háborús időszakban Brüsszel továbbra is azon dolgozik, hogy több jogosítványt csavarjon ki a nemzetállamok kezéből. Manfred Weber javaslata a kötelező gázelosztásra és az Európai Bizottság fogyasztás-korlátozási törekvései egy irányba mutatnak: meg akarják kerülni a nemzetállami kormányokat, mindezt a „szolidaritás” jelszava alatt. Amikor a brüsszeli bürokrácia „szolidaritást” emleget, akkor a tagállamok jogköreit kívánja megnyirbálni. Vélemény.

Nem újdonság, hogy az Európai Bizottság egyre több és több jogkört próbál magához vonni a tagállamok rovására. A migrációs válság során a kötelező betelepítési kvóta kapcsán igyekeztek megkerülni a tagállami kormányokat, majd a koronavírus-járvány idején is igyekeztek mindenkit belekényszeríteni a Brüsszel által jónak ítélt vakcinabeszerzésbe.

A mostani háborús helyzetben, amikor sorra hoznak döntéseket további önsorsrontó szankciókról és az egész kontinens energiaellátását is veszélybe sodorják, újra megpróbálkoznak megkerülni a kormányokat. Azt, hogy a brüsszeli szankciók mennyire ütnek vissza az unió egészére, jól láthatjuk, ha vetünk egy pillantást Németországra.

A kontinens legerősebb gazdaságának komoly érvágást jelent, ha a Gazprom az Északi Áramlat 1 gázvezeték karbantartási időszaka után sem fog szállítani Németországba: leállhat az ipar, a lakosság számára megfizethetetlenné válhat a fűtés és nagyon komoly gyógyszerhiányra is lehet számítani.

Brüsszel azonban – ahogy tette ezt a migránsválság és koronavírus-járvány során is – azzal foglalkozik, hogyan lehetne újabb jogosítványoktól megfosztani a tagállamokat.

A Politico számolt be arról, hogy a nekik nyilatkozó uniós tisztviselők szerint az Európai Bizottság egy olyan jogi mechanizmust szeretne életbe léptetni, amelynek alapján Brüsszel kedve szerint korlátozhatná a tagállamok gázfogyasztását.

A javaslat egyértelműen ugyanazt az irányt követi, amely felé Brüsszel évek óta halad. A bizottság azt szeretné elérni, hogy

az Európai Tanácsban már csupán minősített többséggel lehessen dönteni ilyen fajsúlyú kérdésekben, ezzel pedig gyakorlatilag a vétójogot végeznék ki.

A bizottság javaslata – melyet a Politico forrásai szerint szerdán kívánnak nyilvánosságra hozni – összecseng Manfred Weber korábbi nyilatkozatával, aki a földgáz „igazságos” és „szolidáris” elosztásának ötletét hangoztatta.

A „szolidaritás”, mint brüsszeli jelszó ismerős lehet, hiszen a kötelező migránskvótát is e mögé a jelszó mögé bújtatták. Az elmúlt évek tapasztalatai jól mutatják, hogy

amikor a brüsszeli bürokrácia „szolidaritást” emleget, akkor a tagállamok jogköreit kívánja megnyirbálni,

ahogy ezt az elmúlt évek során több esetben meg is próbálta.

Weber egy júliusi EU-csúcs összehívását szorgalmazta, hogy a tagállami vezetők előkészítsék az unió „veszélyhelyzeti ellátását” az őszi és téli időszakra vonatkozóan, továbbá a német politikus „kötelező érvényű energiaszolidaritást” is szorgalmaz.

Ami azonban ennél is intőbb jel lehet, hogy

Weber nyíltan beszélt arról, hogy a kül- és biztonságpolitikában szakítani kell a teljes egyetértésen alapuló döntéshozatallal.

Az Európai Néppárt elnöke ebben a kontextusban megemlítette Orbán Viktort is, mondván, hogy elege van abból, hogy az uniós olajembargót a magyar álláspont miatt nem sikerült általánosan bevezetni.

Ez is arra világít rá, hogy

a brüsszeli bürokrácia egyik legfontosabb célja a tagállami vétó kikerülése,

a nemzetállami szuverenitás felülírása és az Európai Egyesült Államok létrehozása.

A brüsszeli ideológiavezérelt politika láthatóan nem foglalkozik a gazdasági törvényszerűségekkel, sem pedig a fizikai valósággal, hiszen egy teljes olajembargó beláthatatlan következményekkel járna az unió gazdaságára és alternatív források sem állnak rendelkezésre jelenleg.

Egy esetleges gázembargó következményeiből már kaptak ízelítőt, hiszen az Északi Áramlat 1 leállásával szembesülhettek azzal, mit jelent az orosz gáz kiesése. Ezért is szorgalmazza Weber a „kötelező érvényű szolidaritást”.

Brüsszel azonban arra a következtetésre jutott, hogy ahelyett, hogy befejezné az öngyilkos szankciós politikát, inkább elveri a port a felelősen gazdálkodó tagállamokon. Emlékezhetünk, hogy több tagállam saját döntése alapján nem vesz orosz gázt, míg például

Magyarország saját, jól felfogott nemzeti érdekeit követve továbbra is vásárol az orosz energiahordozókból. Az utóbbiak közé tartozó országokat kényszerítené rá Weber „kötelező érvényű szolidaritása” arra, hogy mondjanak le önként a felelősen beszerzett energiáról és osszák szét a brüsszeli szankciós hevületben égő tagállamok számára.

A méltánytalan szabályozás ötlete és az, hogy az Európai Bizottság közvetlen beleszólást akar a kontinens lakosságának energiafogyasztásába jól rávilágítanak arra, hogy a brüsszeli bürokrácia a kibontakozó gazdasági válság ellenére sem kíván két lábbal a földön járni, helyette ideológiát gyárt és azt erőltetné le a tagállamok torkán.

A szerző politológus.

Ajánljuk még