logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A zöldinfláció valós és egyáltalán nem átmeneti

| Szerző: hirado.hu
Minél gyorsabbá és sürgősebbé válik a zöldebb gazdaságra való áttérés, az annál drágább lehet. A növekvő kereslet és a korlátozott kínálat közötti egyensúlyhiány az oka annak, hogy számos kritikus nyersanyag ára jelentősen emelkedett az elmúlt hónapokban. A „zöldfláció” ráadásul még hosszú ideig hozzá fog járulni az árak emelkedéséhez. Így az átmeneti költségekben nem lesz semmi átmeneti – véli a National Review publicistája, aki elemzésében a „központi tervezés” ellentmondásait járta körül.

 

Hosszú elemző cikkét a National Review amerikai konzervatív lap úgy kezdi, hogy amióta Lagarde átvette az EKB elnöki posztját, ő az egyik felelős azért, hogy az intézményt bevonják a klímapolitikába. Arra a kérdésre például, hogy a világjárvány miatt hátrébb sorolódnak-e a zöld kérdések, annyit mondott, „azok, akiket ez a lehetőség csábítana, megbánnák”. Lagarde hozzátette, „vannak gyermekeim, vannak unokáim. Egyszerűen nem akarok azokba a gyönyörű szemekbe nézni, amikor azt kérdeznék tőlem és másoktól, hogy mit tettél?’”.

Idén januárban még nem létezett a „zöldfláció”, a „zöldinfláció” fogalma

Csakhogy, az eurózóna inflációja jóval a középtávú célérték fölött mozog, ilyen körülmények között pedig nem túl szerencsés olyan felvetésekkel élni, hogy az éghajlat-politika hozzájárulhat az inflációhoz – ez az úgynevezett „zöldinfláció”. Márpedig januárban Isabel Schnabel, az Európai Központi Bank igazgatóságának piaci műveletekért felelős tagja arra figyelmeztetett, hogy előbb-utóbb hatással lesz az inflációra a klímapolitika: „a múltban az energiaárak gyakran épp olyan gyorsan csökkentek, ahogyan emelkedtek, az éghajlatváltozás elleni küzdelem magasabb szintre emelése azt jelentheti, hogy

a fosszilis tüzelőanyagok árainak már nemcsak magasan kell maradniuk, hanem még emelkedniük is kell, ha el akarjuk érni a párizsi klímamegállapodás célkitűzéseit.

A megújuló energiák rövid távon elégtelen termelési kapacitása, a fosszilis tüzelőanyagokba történő visszafogott beruházások és a szénhidrogénárak emelkedése együttesen azt jelenti, hogy fennáll a kockázata annak, hogy egy valószínűleg elhúzódó átmeneti időszak elé nézünk, amelynek során az energiaszámlák emelkedni fognak”.

A megújuló energiaforrások nem képesek az alapterhelés biztosítására

Andrew Stuttaford elemző cikkében kiemeli, hogy a „kockázat” és a „valószínűleg” kissé alulértékelt megjegyzések… Kiemeli, a rövid távon elégtelen termelési kapacitás fogalmazás lényegesen mélyebb problémát rejt: a megújuló energiaforrások ugyanis, különösen a szél- és napenergia nem képesek az alapterhelés biztosítására.

Elsősorban a „szakaszosságból” (intermittencia) adódó nehézségek miatt senki sem tudja, mikor lesznek képesek betölteni a fosszilis tüzelőanyagok elhagyásával keletkező űrt.

Az pedig, hogy nem hajlandóak beruházni a tartalék energiaforrásokba, amelyekre a megújuló energiaforrásoknak a belátható jövőben valószínűleg szükségük lesz, csak növeli a megbízhatatlanságot, újabb költséget jelent. Az ötletek között felmerül a nagy tárolókapacitású akkumulátorok használata, ez azonban, jelen pillanatban még nem megoldás, bár egyes tanulmányok szerint a nap- és szélerőművek az Egyesült Államok energiaszükségletét 80 százalékban fedezhetik.

A válasz az atomenergia és a gáz

Válasz lehet erre egyrészt az atomenergia, másrészt a földgáz: az Európai Bizottság elvben kész arra, hogy mind az atomenergiát, mind a földgázt zöld energiának minősítse, még ha ez utóbbi esetében csak „áthidaló” alapon – írja az amerikai konzervatív lap. Csakhogy, az új atomerőművek megépítése valószínűleg évekig tartó viták és pereskedések után további hosszú évekig fog tartani. Az Európai Bizottság február elején adta ki a régóta várt taxonómiarendeletet, amely átmenetileg fenntartható energiaforrásként ismeri el az atomenergiát és a földgázt.

Németországban Christian Lindner, a kormánykoalíció FDP-s pénzügyminisztere úgy fogalmazott„a világon mindenhol az atomenergia reneszánszáról beszélnek, Németországnak nem szabad elzárkóznia ettől”. A szabad demokrata politikus álláspontja az, hogy nyitva kell hagyni az ajtót az atomenergiához való esetleges visszatéréshez, szemben a jelenlegi teljes elutasítással.

Eközben, még most is, amikor Ukrajnában folytatódnak a harcok, a Biden-adminisztráció megosztottnak tűnik a klíma-fundamentalisták és azok között, akik elismerik azt, hogy valamilyen formában és valameddig szükség van az olajra és a gázra – a megosztottság azonban aligha gyakorol ösztönző hatást a szektorba történő befektetésekre. De ugyanez elmondható az „árdrágításról” szóló törvényjavaslatokról, miként a májusi, a képviselőházi demokraták által támogatott javaslatról is, amely felhatalmazást adna Joe Biden elnöknek arra, hogy energiaügyi vészhelyzetet hirdessen ki, és törvénytelenné tehetné a benzin és az otthoni energiahordozók árának „túlzott vagy kizsákmányoló módon történő” emelését. A törvényjavaslat arra utasítja a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságot, hogy büntesse az árdrágító vállalatokat.

Emellett a cikk szerzője bírálja az általa szélsőségesnek nevezett adófajták beemelését, mint az extraprofitadó (windfall taxes) is. A republikánus álláspont az Egyesült Államokban az, hogy az olaj globális árucikk, és az árakat a világpiacon alakítja.

A világ legnagyobb vagyonkezelője tett egy lépést visszafelé

Stuttaford kiemeli a BlackRock döntését,  a világ legnagyobb vagyonkezelője ugyanis közölte, 2022-ben valószínűleg kevesebb klímajavaslatot támogat a befektetési portfóliójába tartozó vállalatoknál, mint 2021-ben. A vagyonkezelő részleges visszavonulása ellenére a szabályozó hatóságok, a vezető tisztségviselők, és az úgynevezett „érdekeltségi kapitalista” befektetők által alkotott „kartell” továbbra is akadályozni akarja az általuk úgymond „bűnösnek” tartott energiaforrásokba történő beruházásokat, annak ellenére, hogy ezek a források elengedhetetlenek az üvegházhatású gázokat kibocsátó üzemanyagokról való, viszonylag zökkenőmentes átállás biztosításához.

Az alternatíva egy kaotikus ugrás lesz, szó szerint a sötétségbe, egy olyan ugrás, amely óriási és szükségtelenül drága lesz, miközben a klímára gyakorolt hatása csekély.

Valós és egyáltalán nem átmeneti

A Bloombergben megjelent, A zöldinfláció nagyon is valós, és sajnálom, nem átmeneti című cikkében Javier Blas úgy fogalmaz, „az energiahordozók drágulásán túl még sok minden egyéb is vár ránk. Ahogy a világ a fűtéstől az autóvezetésig mindent elkezd villamosítani a zöldátmenethez szükséges nyersanyagok iránti kereslet egyre nagyobb lesz, ennek következtében folyamatosan drágulni is fognak. Például a lítiumnak, az elektromos autók akkumulátorainak kulcsfontosságú elemének, rekordon áll az ára. Ugyanez igaz a rézre is, amelyre minden elektromos kábelben szükség van.”

Blas hozzáteszi, „Isabel Schnabel szerint a zöldinflációnak fiskális és monetáris következményei lesznek. A kormányoknak támogatniuk kell majd azokat a családokat, amelyek képtelenek lépést tartani az energiaárak emelkedésével. A vállalkozásokról nem sokat mondott, de az egyértelmű, ha Európa hagyja, hogy a gáz- és villamosenergia-árak emelkedése ellenőrizetlenül folytatódjon, a régió elveszíti energiaigényes iparágait, az alumíniumkohóktól a műtrágyagyártásig”.

A jelek egyértelműek, az Egyesült Államokban az elmúlt hónapokban több nagy akkumulátorprojektet is elhalasztottak vagy leállítottak a megújuló energiaforrások fejlesztői. A projektek célja az elektromos energia tárolásának megoldása lett volna, és a hálózatra kapcsolása. A halasztással viszont meghiúsították a fosszilis tüzelőanyagok szél- és napenergiával való kiváltására irányuló terveket. A döntés oka, hogy a munkaerő és szállítási szűk keresztmetszetek, az emelkedő ásványi nyersanyagárak, valamint az elektromos járműipar versenye minimalizálta a kínálatot.

Egy nagy brit műtrágyagyár már bezárt

A The Daily Telegraph brit lap június 8-án arról írt, hogy Nagy-Britannia élelmiszerellátása „sebezhetővé vált”, miután az energiaszámlák emelkedése miatt a két nagy műtrágyagyár közül az egyiket véglegesen bezárták, mivel a CF Fertilisers nem tudja fenntartani a Chester melletti ince-i gyártóüzem működését a növekvő gázárak és a magas környezetvédelmi adók közepette.

Stuttaford ironikusan megjegyzi, „nos, ez tényleg nem olyan, mintha élelmiszerválság lenne, vagy ilyesmi”.

Ezzel szemben Németország tavaly ősszel több mint 40 százalékkal csökkentette a környezetvédelmi adót, a megújuló villamos energia pótdíját, mivel a gázárak az egekbe szöktek. Számos konzervatív képviselő követelt Nagy-Britanniában további intézkedéseket, így az energiaszámlák áfájának csökkentését, valamint az üzemanyagadó tartósabb csökkentését, a Downing Street és a kincstár azonban a novemberi költségvetésig halogatja az adóváltoztatások megfontolását.

Lagarde közölte, hogy nincs „zöldfláció”

Mindeközben Lagarde június elsején arról tweetelt, hogy „fosszilis infláció, nem pedig zöldfláció! Míg az energiaszektorban a szén-dioxid-mentesítés középtávon áremelkedést okozhat, hosszú távon csökkentheti az inflációt. Ezért kulcsfontosságú a zöldinnováció”.

Ahogy a cikk elején már szó esett róla, Schnabel januárban még nem utalt „zöldflációra”. Stuttaford véleménye szerint a március közepi beszédéig az Európai Központi Bank klímapolitikusai azzal voltak elfoglalva, hogy olyan címkéket találjanak ki, amelyekkel távol lehet tartani egymástól a két fogalmat, az inflációt, ami rossz, illetve a zöldet, ami jó. Schnabel tehát már három különböző inflációról beszélt, amelyek kapcsolódnak az éghajlatváltozáshoz. Az energiainfláció, ahogyan nevezte, három tényezőt foglal magába, a klímaflációt, fosszilisflációt és zöldflációt (climateflation, fossilflation and greenflation).

Schnabel úgy fogalmaz, „ahogy a természeti katasztrófák és a súlyos időjárási események száma növekszik, úgy nő a gazdasági tevékenységre és az árakra gyakorolt hatásuk is. Például a világ nagy részén tapasztalható rendkívüli aszályok hozzájárultak az élelmiszerárak közelmúltbeli erőteljes emelkedéséhez, ami súlyos terhet ró a megélhetésért küzdő emberekre”. Érvelése szerint a fosszilis infláció felelős az infláció közelmúltbeli emelkedésének nagy részéért, mivel „a fosszilis infláció a fosszilis energiaforrásoktól való függőséghez kapcsolódik, amelyet az elmúlt évtizedekben nem sikerült elég erőteljesen csökkenteni”.

„Az intézményi befektetők a pénzügyi piacokon elkezdték jelentősen csökkenteni a fosszilis energiahordozókat előállító energiatermelőkkel szembeni kitettségüket – ez a finanszírozási költségek növekedéséhez vezetett, és hozzájárult a nyersolajtermelés lassulásához a világ nagy részén” – hangsúlyozta az Európai Központi Bank igazgatóságának piaci műveletekért felelős tagja.

Az EKB igazgatósági tagja elmagyarázza, mi az a „zöldfláció” (ami nincs)

És végül a „zöldinfláció”, ahogyan azt most Schnabel értelmezi a kifejezést:

„Sok vállalat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére törekedve átalakítja termelési folyamatait. A legtöbb zöldtechnológia azonban jelentős mennyiségű fémet és ásványi anyagot igényel, például rezet, lítiumot és kobaltot, különösen az átmeneti időszakban.

Az elektromos járművek például több mint hatszor annyi ásványi anyagot használnak fel, mint hagyományos társaik. Egy tengeri szélerőmű több mint hétszer annyi rezet igényel, mint egy gáztüzelésű erőmű.

Bármelyik utat is választjuk végül a szén-dioxid-mentesítés felé, a belátható jövőben a legtöbb fém és ásványi anyag iránti kereslet növekedésének oroszlánrészét a zöld technológiák fogják kitenni. A kereslet növekedésével párhuzamosan azonban a kínálat rövid- és középtávon korlátozott lesz. Az új bányák fejlesztése általában öt–tíz évbe telik.

A növekvő kereslet és a korlátozott kínálat közötti egyensúlyhiány az oka annak, hogy számos kritikus nyersanyag ára jelentősen emelkedett az elmúlt hónapokban. A lítium ára például 2020 januárja óta több mint ezer százalékkal emelkedett (2022 márciusig).  Az orosz nyersanyagokra vonatkozó exportkorlátozások rövid távon tovább növelhetik az árakra nehezedő nyomást. Ezek a fejlemények egy fontos paradoxont mutatnak be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben: minél gyorsabbá és sürgősebbé válik a zöldebb gazdaságra való áttérés, annál drágább lehet rövid távon. Ahogy egyre több iparág tér át az alacsony kibocsátású technológiákra, a zöldfláció várhatóan felfelé irányuló nyomást gyakorol majd a termékek széles körének áraira az átmeneti időszakban”.

Frans Timmermans az európai zöldmegállapodásért felelős uniós biztos a napokban vetette fel azt a javaslatot, hogy „karbonadót kellene fizetnie mindenkinek, aki belső égésű motorral működő gépkocsit használ, akik elektromos autóval járnak, azok már megfizették ezt” (a hatszor annyi ásványi anyag felhasználásával biztosan – a szerk.). A javaslatot egyébként még az Európai Parlament sem szavazta meg.

Az újabb és újabb definíciókkal leplezik a gondokat

A National Review cikke úgy összegez, hogy az újabb és újabb definíciók bevezetése csak elleplezi a gondokat. Hangsúlyozza, ha a fosszilis tüzelőanyagok elleni agitáció miatt (és itt mindegy, hogy a „kartell”, vagy a kormányok részéről történik ez) a vállalatok visszafogják termelésüket, ezzel a fosszilis tüzelőanyagok ára magasabb lesz, mint amilyen enélkül lenne. Nehéz erre másképp nézni, mint egy újabb „átmeneti költségre”, azaz a „zöldfláció” részére. És, mivel az átmenet üteme a jelenlegi tervek szerint felgyorsul, a „zöldfláció” még hosszú ideig hozzá fog járulni az árak emelkedéséhez. Az átmeneti költségekben tehát nem lesz semmi átmeneti.

A cikk szerzője szerint alternatív energiaforrásként az atomenergiára kellene koncentrálni, a megújuló energiaforrásoknál pedig az energiatárolást célzó kutatásra kell helyezni a hangsúlyt, ahelyett, hogy milliárdokat költenénk olyan berendezésekre, amelyek még nem állnak készen a napi használatra.

Emellett pedig folytatni kellene az átállást a földgázra, amely kevésbé  károsítja a környezetet, elutasítva a „klímamazochizmust”, legyen szó akár az új lakásokban lévő gázkészülékek, akár az új belsőégésű autók értékesítésének betiltásáról.

Stuttaford szkeptikus. Úgy véli,

„mindenekelőtt a szabad piacnak dolgozzunk, ne pedig valamiféle központi tervezésnek. Hogy a központi tervezők, akik most az éghajlat-politikáért felelősek, hajlandók lesznek-e ezt elfogadni, nos…”

Tény, nehéz megindokolni, miért váltott a radikális baloldal átgondolatlan, fenntarthatatlan tempóra a zöldátállással kapcsolatban. Korábban Elon Musk is elmondta, a fizika és a piac realitásait figyelembe véve egyértelmű, hogy a világ egyszerűen nem képes egyik napról a másikra átállni például a benzinüzemű járművekről az elektromos autókra.

A címlapfotó illusztráció.

Ajánljuk még