logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Semleges vagy fegyveres Németország, melyik a jobb?

| Szerző: hirado.hu
Sorra jelennek meg a német sajtóban a globális erőegyensúly felborulásával foglalkozó anyagok, most a Welt 7 nap 7 éjszaka podcastjának egyik adásában elhangzottakat vesszük górcső alá.

Változó idők

De, nem csak Németországban változik az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos szankciók megítélése, hanem az Egyesült Államokban is. Egy új felmérés szerint például az amerikaiak egyre kevésbé támogatják Oroszország megbüntetését az ukrajnai invázió miatt, ha az az amerikai gazdaság rovására megy, ami az infláció és más kihívások miatti növekvő aggodalom jele. Bár az amerikai szankciók széles körű támogatottsága nem ingott meg, a The Associated Press-NORC Center for Public Affairs Research közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a szankcióknak a gazdasággal szembeni elsőbbségét illetően eltolódott az egyensúly.

Gabor Steingart, a német Handelsblatt hetilap felügyelőbizottságának volt elnöke, nagynevű publicista a Focusban megjelent cikkében arról írt, hogy valaha a Zöldek logója a napraforgó volt, mára viszont az új zöldpárti külügyminiszter logója a golyóálló mellény lett. És már nem a Mercedes vagy a Siemens rendelkezik a legnagyobb beruházási költségvetéssel, hanem a Bundeswehr, Németország hadereje. A védelmi miniszter 150 milliárd eurót költhet, az oktatási miniszter csak 20,3 milliárd eurót, utóbbi ráadásul 500 millió euróval kevesebb, mint 2021-ben. A német állam tehát átrendezte prioritásait.

Történelmi okai vannak, hogy a német viszonya olyan a háborúhoz, amilyen

Carlo Masala, a Metis Intézet kutatója, valamint Korai Válságészlelési Kompetencia Központ tanácsadója volt a die Welt konzervatív német lap 7 nap 7 éjjel podcastjának vendége. A fenti intézetek a német szövetségi haderő, a Bundeswehr háttérintézményei. A házigazda Masalát úgy vezette fel, mint olyasvalakit, aki úgy teszi érthetővé a válságokat és a háborúkat, mint senki más, és rögtön felmerült egy kérdés, hogy miért tud olyan keveset a háborúról Németország, igaz lenne-e, hogy a német társadalom ritkán foglalkozik ezzel a témával?

Masala szerint az igaz, hogy más társadalmakhoz képest ritkán foglalkoznak ezzel a témával, aminek történelmi okai vannak. Tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság 1949 óta tartó történetében van egy nagyon erős tudatlanság a háborúval kapcsolatban. Hozzátette, nem feltétlenül csak a társadalomra gondol, hanem az újságírók körében is van egyfajta tudatlanság a háborúval kapcsolatban.

Steingart fentebb idézet cikkében azért megjegyzi,

„közben pedig azt látjuk, hogy a média nagy lépésekkel neveli át nézőit és olvasóit a virológiáról a militarizmusra.

A Franz Josef Strauß-féle »a törzsasztalok feletti légi szuverenitás« kifejezés immár nem csak szimpla metafora, hanem egyfajta új normalitást teremtett a kocsmákban és vállalati étkezdékben. Ez az, amit a filozófus Peter Sloterdijk ironikus távolságtartással »egészséges bellicizmusnak« nevez, azaz egy olyan politikai álláspontnak, amely a célok elérését szolgáló katonai eszközöket a politika legitim eszközének tekinti, és hajlamos azokat előnyben részesíteni a békés eszközökkel szemben”.

Masala a háborúhoz való ambivalens német viszony okai közé sorolja mindenekelőtt a holokausztot és a második világháborút, valamint az első világháborút is, de, tette hozzá, más országokban is van egy úgymond semlegesebb megközelítése a háborúnak. Mert az az alapvető hozzáállás, hogy a háború valami szörnyűség. Ezért van egy olyan megközelítés is, hogy talán a legjobb, ha egyáltalán nem foglalkozunk vele, de ez persze így lehetetlen, hiszen Németország két világháborúban is részt vett.

A második világháború után gyökeresen megváltozott a helyzet Németországban

Nyugat-Németországban megalakul a Bundeswehr, amely rendszeresen gyakorolt egy olyan hipotetikus esetre, amely soha nem történt meg – így a társadalomnak nem kellett foglalkoznia a háborúval. Tény, hogy manapság a nemzetközi kapcsolatok tudományos diszciplínaként jelennek meg, a központi kérdés pedig, hogy miért van háború, mi vezet háborúhoz, milyen lehetőségek vannak a békére – ez a nemzetközi kapcsolatok központi kérdése.

Masala úgy gondolja, összehasonlítható a prostitúció és a háború, mindkettő, bizonyos szempontból a világ legrégibb kereskedelme, az ember, mondhatni, alapvető szükségletei közé tartozik, mindkettő igazán régi dolog.

Ukrajnával kapcsolatban azt mondja, „azon a kevés objektív képen, amit Ukrajnából kapunk, mindig van horror, csak hát, szeretjük becsukni a szemünket, csakúgy, mint a prostitúció esetében, az emberi lények legmélyebb ősi ösztönei jönnek elő.

És nem szeretjük beismerni, mert amikor a nap végén még mindig ott vagyunk jobb ruhákban a bérelt lakásokban vagy a vásárolt házakban, azt hiszem, ezek fölött a dolgok fölött az ember szeret szemet hunyni. Ugyanígy szeret szemet hunyni a háború borzalmai felett is”.

Személyes történetet idéz fel arról, milyen szörnyű veszélyeket rejt magában a háború: „úgy emlékszem tizenkét-tizenhárom éves voltam, amikor először hallottam a holokausztról, és tizennégy-tizenöt éves koromban hallottam Hanna Arendtről, és egyértelmű volt, hogy az Eichmann-per a »jó dolog«, de közben az is nagyon világos volt, hogy Eichmann akár a szomszédom is lehetett volna, egy normális fickó, aki egy bizonyos csillagkép hatására hirtelen elszabadult, és hogy ez valahogy nem túlzás. Akkor megértettem, hogy úgy mondjam, az emberi lény valójában mindenre képes, ezért örülök annyira, hogy jogállamban élek”.

Egy katonai egyenruhás ember megszokott az Egyesült Államokban – de nem az Németországban

Masala elmondta, hogy 28 éves koráig olasz állampolgár volt, így nem kellett katonai szolgálatot teljesítenie. 2003 és 2007 között kezdett a NATO kutatójaként dolgozni Rómában, azóta állandó kapcsolatban áll a fegyveres erőkkel, nemcsak a némettel, hanem, mondhatni világszerte, de főleg az európai, amerikai, izraeli hadseregekkel is. A német helyzettel összevetve kiemelte, hogy Franciaországban vagy Izraelben a katonák úgymond a nyilvánosság részei, nem a szövetségi rendőrség irányítja a repülőteret, hanem katonák, így jelenlétük is normális a közterületeken.

Úgy fogalmazott, „Németországban az emberek panaszkodnak, ha a fegyveres erők embereit látjuk a közterületen, mert van egy skizofrén kapcsolat a hadsereggel, a civil társadalomnak pedig meg kéne értenie, hogy a Bundeswehr nem olyan rossz, mint ahogy azt gyakran ábrázolják. Ha megnézzük a felméréseket, a Bundeswehr tíz éve viszonylag jól teljesít, azaz a szövetségi alkotmánybíróság általában az az intézmény, amelyben a polgárok leginkább megbíznak, a német parlamentben, és vannak intézmények, amelyekben a polgárok kevésbé bíznak, de a fegyveres erők mindig léteznek”.

„A németek azt akarják, hogy ez a hadsereg teljesen felszerelt legyen, így a szövetségi fegyveres erők nagy bizalmat élveznek, de a probléma mindig akkor kezdődik, amikor a fegyveres erőket külföldre küldik bevetésre – vagyis, ez azt jelenti, hogy a kapcsolat a társadalom oldaláról már jó, azonban a bevetés konkrét helyét többnyire elutasítják” – mondta. Hozzátette,

a németeknek nincs szükségük egy olyan amerikai katonai kultúrára, ahol a férfiak és nők egyenruhában sétálnak be a szupermarketbe, és mindenki elkezd tapsolni – az Egyesült Államokban így van ez, és másképp van ez Németországban.

Egyszerűen más a történelmük. Manapság persze nyilván a katonáknak is jobban be kell vonódniuk a nyilvános vitába, és amikor ismét lehet találkozni a katonákkal például a vasúton, akkor újra kialakulhat talán egy normalizált kapcsolat.

Kötelező katonai szolgálat: szükség van rá, vagy sem?

Masala hangsúlyozta, elutasítja a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetését, mert biztonságpolitikai szempontból ennek az elutasításnak van értelme. Természetesen társadalmi-politikai szempontból nagyon sok értelme volt a kötelező katonai szolgálatnak, sok tapasztalatot szereztek azok, akik tettek kötelező katonai szolgálatot, mert ez egy olyan alapvető hozzáállás, ahol az emberek megértik, miért kell időről időre fegyveres erőket alkalmazni.

Hol húzódik az a határ, ahol meg kell védeni Németországot?

Szó esik ezután a megértésről, vagy épp annak hiányáról például a Maliba vezényelt német katonákkal kapcsolatban, ahol elsőként vett részt ez a harccsoport, és abban az időben lett divat a nagyon híres mondat, miszerint Németország védelme zajlik ott. Masala erre úgy reagált, hogy minden szövetségi kormány kívánsága, függetlenül attól, milyen koalíció vagy párt adja azt, hogy a békefenntartás kiemelten fontos, és ha arra kérik Németországot, hogy vegyen részt, ahol Németország számára valóban szükség van rá, akkor kedvezőtlen nemet mondani. Ugyanis azt akarjuk, hogy intézményeink erősek legyenek a béketeremtő intézkedésekben, akkor ez egy olyan pont, ahol időről időre akcióba lépsz.

Masala részletesen beszél arról, hogyan függ össze Németország biztonsága a távoli küldetésekkel, mint a Száhel-övezet, Afganisztán vagy épp a Szuezi-csatorna. Utóbbival kapcsolatban felhozza példaként az Evergreen hajó elakadását, amely napokra megbénította a csatornát. Felvetette,

ha például Irán úgy dönt, hogy elsüllyeszt hajókat Szuezben, akkor, tette fel a kérdést, vajon mit fognak kirakodni Wilhelshavenben? Csak annyi lenne, hogy hiányzik a polcokról a banán?

A baloldal Németországban még ma is abból az alapállásból indul ki, hogy el lehet ítélni az imperializmust az Egyesült Államokkal kapcsolatban, csakhogy Németország a NATO részeként egy nagyobb imperialista stratégia része, amelybe beletartozik katonai missziók indítása is. Masala megjegyzi, hogy néhány baloldali vitát azért érdekesnek tart, felmerült egy reálisabb baloldali békepolitika iránti igény is, főleg a fiatalabb generációhoz tartozó baloldali politikusok részéről. Beszél arról is, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal gyakran abban találkozik, hogy a fő ellenséget az Egyesült Államokban találják meg, egyfajta antikapitalizmus ez, amely ellenszenvvel viseltet a liberális rendszer, a liberalizmus eszméje, mint olyan iránt.

„A német demokrácia nem bukik meg, ha Ukrajna elesik”

Ukrajnával kapcsolatban Masala úgy fogalmazott, visszautalva a távoli békemissziókra, hogy bizonyos szempontból az ukránok a szabadságot védik, de a német demokrácia nem bukik meg, ha Ukrajna elesik. Azzal a véleménnyel kapcsolatban, ami elhangzott néhányszor, miszerint ez most az új spanyol polgárháború, Masala azt mondja, nem hiszi, hogy a német demokráciát védenék Ukrajnában, de valamilyen szempontból a német biztonságot igen.

A NATO esetleges aktív beavatkozásával kapcsolatban az elemző kiemelte, hogy ebben az esetben fennáll az eszkaláció lehetősége, ami annyit jelent, hogy a folyamatokat már nem lesz lehetséges ellenőrizni, talán nem feltétlenül vezet egy harmadik világháborúhoz, de annak a kockázata, hogy az Orosz Föderáció erre válaszul rakétatámadást intéz Párizs vagy Berlin, vagy bármelyik város ellen, akkor egyfajta eszkalációs spirállal állunk szemben, mert amikor mondjuk Párizst megtámadják, a NATO ötödik cikkelye életbe lép. Hangsúlyozza, hogy Baerbock szövetségi külügyminiszternek teljesen igaza van, hideg fejjel kell gondolkodni.

Szó esett az ukrajnai háború kapcsán zajló dezinformációs háborúról, Masala hangsúlyozta, hogy persze, remek dolog a Twitter, a Facebook, de komolyan ezekre, mint forrásokra nem lehet hagyatkozni. Annyival könnyebb helyzetben van, hogy rengeteg ebben a témában mozgó kollégája, pályatársa van, akiket komoly forrásnak nevezhet. A műsorban is elhangzott, hogy

ebben a jelenlegi helyzetben egy klasszikus, jó újságíró vár egy fél órát, többszörösen ellenőrzi a befutó információkat, mielőtt azokat publikálná,

mert érdemes megvárni, amíg egy második, nem a sajtóból származó forrásból megerősítést kap az aktuális anyag.

Döntő hónap lehet a június

Masala szerint a június hónap döntő lesz, úgy véli, hogy egy esetleges ukrán ellentámadás azt jelentheti, hogy megpróbálják megtámadni az oroszokat Ukrajna keleti részén, ebben az esetben talán egy olyan helyzet állhat elő, amikor a béketárgyalások akár komolyan elindulnak. Masala szerint az oroszok meglehetősen lassan mozognak, így az úgynevezett nagy képet nézve nem sok minden történik, ezen változtathat az ukránok által júniusra tervezett ellentámadás. Ami persze, ha valamilyen oknál fogva nem történik meg, akkor ez a háború nagyon sokáig folytatódhat.

Abban a tekintetben szkeptikus, hogy Oroszországban olyan folyamatok indulnának el, amelyek Putyin megbuktatásához vezetnének, de az orosz elnök is óvatos például az általános mozgósítással kapcsolatban, épp ennek esetleges veszélye miatt, ráadásul az is tény, hogy kockázatos Ukrajnába nem megfelelően kiképzett katonákat küldeni úgymond ágyútölteléknek, mert azért az már komoly problémát is okozhatna.

Tény, hogy az orosz lakosság alapvetően háborúpárti, vagy legalábbis semleges, de az általános mozgósítás egyfajta vörös vonal. Tudjuk, hogy Afganisztánban is jelentős gondjai voltak az oroszoknak a nyolcvanas években, és a behívott fiatalemberek közül sokan a behívó kézhezvétele után elmenekültek és elbújtak valahol Oroszországban, ráadásul tömegesen tették. Ez kockázatos.

Az ázsiai helyzet okozhat igazán nagy problémát a világgazdaságban

Geopolitikai szempontból látható, hogy Kína esetében is feszült a helyzet, egy lőporos hordóra emlékeztet az ázsiai helyzet is, ami például Németországot súlyosabban érintené, mint az ukrajnai. Elsősorban a termelési láncok miatt, a globális kereskedelem problémái nagyobb hatással lehetnek a német gazdaságra, mint az ukrán háború. És akkor még ott van Észak-Korea, sokkal veszélyesebbek Masala szerint.

Ázsiával kapcsolatban az elemző kiemelte, hogy tény, Németország gazdasága függ az orosz gáztól, ahogy Robert Habeck mondta, ha azonban Ázsiában tör ki egy háború, amelyben Ázsia és Kína érintett, annak nagyon súlyos következményei lesznek az egész világgazdaságra nézve, mert nem csak Németország és a német autóipar érintett, hanem az egész világgazdaság.

Hozzáteszi, ő nem közgazdász, de az említett meglévő politikai feszültségek szintén részben felelősek azért, hogy nem könnyű például Playstation 5-öt venni, mert nincsenek hozzá chipek, amelyeket Tajvanból kapnának. Összegezve, akár sokkal nagyobb probléma lehet ebből, mint az orosz–ukrán konfliktusból.

A podcast itt hallgatható meg német nyelven, német felirattal:

Ajánljuk még