2022. május 9-én az Európai Parlamentben Emmanuel Macron egy új Európai Politikai Közösség (továbbiakban: EPC) létrehozását javasolta, amely lehetővé tenné, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Grúzia, Koszovó, Moldávia, Montenegró, Szerbia, Ukrajna és „az EU-ból kilépők” gyorsabban részesei legyenek egy „politikai Európának”.
A javaslat értelmében, a felsorolt kelet- és délkelet-európai országok gazdaságilag kapcsolódhatnak az Európai Unióhoz, de nem lehetnek az EU teljes jogú tagjai. A Macron által felvázolt EPC-vízió a „kétsebességes Európa” koncepcióját valósítaná meg, amely szembe megy az EU azon alapelvével, miszerint a szupranacionális szervezet a szuverén nemzetállamok egyenrangú szövetsége, illetve azon céljával, hogy elősegítse az integráció megvalósulását és elmélyítését.
A „kétsebességes Európa” azt jelenti, hogy vannak országok, amelyek jobban, és vannak, amelyek kevésbé részesei az integrációnak, így egyesek szélesebb jogkörökkel rendelkeznek másoknál, vagyis a közösség első- és másodrendű tagállamokra oszlik. Orbán Viktor 2017. március 10-én Brüsszelben, az uniós tagállamok vezetőinek csúcstalálkozóját követően azt nyilatkozta, hogy „Kétsebességes Európa nem jöhet létre, tehát nincs elsőrendű és másodrendű Európa, nincs mag és periféria, egyáltalán, ez a kétsebességes Európa a legellenszenvesebb gondolatok közé tartozik számunkra […]”.
A nyugat-balkáni országok szorosabb együttműködésére pozitív példaként említhető a „Mini-Schengen” ötlete, mely végül „Nyitott Balkán” néven valósul meg 2022-vel kezdődően, és magában foglal egy regionális „mini közöspiacot”. A francia elnök EPC-javaslata, a „Nyitott Balkánnal” ellentétben, épp hogy elodázná a hat délkelet-európai ország régóta várt – és stratégiai fontosságú – uniós csatlakozását. Egy ilyen új politikai szervezet létrehozása az Európai Unió jogának felhígítását és megkerülését is jelentené, ugyanis a tagfelvétel hosszú folyamatát és a csatlakozás előfeltételeit kógens normatív szabályok rendezik, az EPC-t viszont, illetve az abba való bekerülést, új konstrukció révén, kedvük szerint alakíthatnák a nyugati országok és Brüsszel.
Az EPC adta keret kedvezne Brüsszel föderalista törekvéseinek, ugyanis míg az uniós tagságról az Európai Unió Tanácsának egyhangúlag kell szavaznia, addig a javaslatban szereplő új politikai szervezetnek nincs már elfogadott jogi szabályozása, tehát az új országok felvételénél könnyen kikerülhetnék a konszenzus szükségességét.