logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Magyarország is vonzza a biztonsági okokból kivándorló franciákat

| Szerző: hirado.hu
Kik azok, akik önkéntes száműzetésbe vonulnak, mert már nem ismernek rá Franciaországra? Miért nem érzik biztonságban magukat, s melyek a leginkább preferált célországok? A Le Figaro cikke Magyarországra, Portugáliába, Görögországba és Izraelbe kivándorló emberek, családok történetét vizsgálva keres választ ezekre a kérdésekre. Gyilkosságok, rablások, erőszakos iszlamizmus – a számos kiváltó ok közös nevezője a biztonság hiánya és az ország hanyatlásának megélése.

 

Lányok, akiket az utca közepén erőszakolnak meg, kamaszok, akikkel egy késszúrással végeznek; rendőrök, tűzoltók, akiket megtámadnak, lakótelepek, amelyek kigyulladnak; egy tinédzser lány,

Mila, aki az iszlamista szélsőségesek életveszélyes fenyegetései miatt állandó rendőri védelem alatt áll (egyetlen, évekkel ezelőtti Facebook-bejegyzése miatt – a szerk.); egy Algériából Franciaországba költözött nő, akit férje az utcán, elevenen égetett el, mert az asszony úgy akart élni, mint a franciák.

A burkini, az iszlamista nők egész alakot takaró fürdőruhája, melynek viselete Franciaországban Grenoble polgármestere szerint „még csak kérdés sem lehet”, ám sokak számára hagyományos, európai identitásuk lerombolását jelenti, miközben a városban rendszeresen támadások érik őket – a Le Figaro alig győzte összeszedni, mi mindent készteti a franciák újabb és újabb családjait, csoportjait vagy egyes állampolgárokat az ország elhagyására.


Lapunk már több alkalommal foglalkozott a Franciaországból történő kivándorlással, illetve a hasonló okokból történő belső migrációval is, melynek során a nagyvárosok lakossága tömegesen a kistepülésekre „menekül”.

Kapcsolódó tartalom

Stéphane Kovács, a Le Figaro magyar származású újságírónője a lap csütörtöki számában olyan kivándorlókat szólaltatott meg, akik azért távoznak véglegesen, mert „már nem ismerik fel Franciaországot – fiatalkoruk országát, vagy azt az államot, amelyről még szüleik meséltek nekik”. Tartanak attól a „nagy metamorfózistól”, melyet Jérôme Fourquet jól jellemez olyan könyveiben, mint a L’Archipel français. (Francia szigetvilág – egy többszörösen megosztott nemzet születése című könyve az ország atomizálását, széthullását vázolta fel, nagy figyelmet keltve, 2019-ben  – a szerk.)

Nincsenek többé korlátok

Az IFOP francia közvélemény-kutató intézet egyik, a lapnak nyilatkozó igazgatója szerint „a globalizáció egyik következménye, hogy egyre több honfitársunk költözik külföldre”. Hozzáteszi: motivációik erősen eltérnek. Vannak, akik gazdasági vagy adóügyi okokból távoznak, de gyakori ok az életminőség, a biztonság vagy éppen a veszélybe került identitás.

Az idősebbek gyakran költöznek olyan turisztikai célpontokra, mint Bangkok, Manila, Miami vagy Lisszabon – e városokban például, teszi hozzá az igazgató, érezhetően magas a francia állampolgárok által Zemmourra leadott szavazatok aránya.

Nem csak a grenoble-iak félnek a támadásoktól. „Az a félelmetes, hogy nincsenek többé korlátok, az a benyomásunk, hogy bármi megtörténhet” – panaszolja a 60 éves Christophe, aki pénzügyi tanácsadó (a lap biztonsági okokból megváltoztatta a nyilatkozók nevét – a szerk.) A férfi, aki felidézi, hogy még tanúja volt a Franciaország dicsőséges harminc éveként (1945–1975) emlegetett tündöklésének, hozzáteszi: „Úgy vélem, életmódunk került veszélybe. Civilizációnk támfalai, ahogy Philippe de Villiers fogalmaz, kezdenek megremegni,

elitünk elvesztette a fonalat. A prefektusi testületet feloszlatták, és a diplomáciai testületet is.”

A tanácsadó felidézi régi tanárait a híres Sciences Po egyetemen, a francia elitképzőn, s megkérdi: „Mi lett ebből a létesítményből, amely az amerikai egyetemek színvonalát követi?”

A magát gyakorló katolikusként definiáló nyilatkozó arról is beszél, hogy 2019-ben kirabolták a párizsi metrón egy olyan kerületben, ahol eddig teljes biztonságban érezte magát, miközben szülővárosa, Nantes a bűnözésbe süllyed. Elmondja: már megtette az első lépéseket, hogy kiköltözzön Portugáliába.

Jöttek Orbán Viktor szavaira

Magyarországnak is megvan a maga vonzereje – írja a lap. „Az egész Orbán Viktor 2017-ben elhangzott mondatával kezdődött: »Természetesen beengedjük az igazi menekülteket: a németeket, a hollandokat, a franciákat, az olaszokat, a terrorizált politikusokat és újságírókat«.” A lap cikkéből kiderül: valóban vannak Magyarországon hazájukból menekülni kényszerült keresztények, akik itt akarják megtalálni azt az Európát, amelyet otthon elvesztettek.

Almássy Ferenc, a Visegrád Post konzervatív hírportál főszerkesztője rendszeresen kap „információkéréseket” a Magyarországra letelepedni szándékozó franciáktól. „Az elmúlt öt évben tucatnyian jöttek, biztonsági okokból” – nyilatkozza Almássy. A főszerkesztő elmondja: Magyarországon nem szembesülünk illegális bevándorlással, nem érik az embereket támadások, például fel lehet nyugodtan szállni egy éjszakai buszra. Ám figyelmeztet: nem könnyű életformát váltani, magyarul tanulni, karriert kezdeni a nulláról – vannak, akiket ez visszalépésre kényszerít.

Csőcselék üldözte a lányt

A Magyarországon élő Laure viszont, akit a lap megszólaltat, a legkevésbé sem készül visszatérni hazájába. „Franciaország kényszerített arra, hogy elmenjek” – nyilatkozza az Aix-en-Provence-i születésű nő, aki hozzáfűzi: „Nagyon dühös vagyok az országomra. Sokan vannak, akik nem akarják tiszteletben tartani a törvényeinket, ám mi vagyunk kirekesztettek. Mi szeretjük Franciaországot, mégis nekünk kell elmennünk!” Laure 48 évesen kötötte meg második házasságát, hozzáment egy francia és magyar állampolgársággal is rendelkező férfihoz, és 2019 végén Magyarországra költöztek.


Eredetileg az volt a tervük, hogy majd idős éveiket töltik a férj szülőhazájában, ám jócskán előre kellett hozniuk ezt a költözést. Nîmes-ben, ahol éltek, „több betörési kísérlet is történt lakásunkba. A fiamnak ellopták a robogóját. Egyedül viszont nem szállhatott buszra. (Korábbi cikkünkben jeleztük: Franciaország egyes vidékein gyakoriak a fiatalok ellen buszokon elkövetett támadások – a szerk.) A lányomat egy csőcselék banda megállította, majd üldözni kezdték. Nem tudtam tovább így élni”.

Tavaly nyáron, folytatja az asszony, a gyermekei két hétre visszatértek Franciaországba. A legidősebbet megtámadták, a nyaralás így félbeszakadt. A két fiatal ma már úgy látja, hogy Budapesten saját életet tudnak kezdeni: „A 23 éves lányom jó állást talált egy amerikai cégnél” – mondja Laure, aki franciatanárnőként dolgozik. „A fiam informatikát tanul. És mindaz a nyomás, amit (a franciaországi évek alatt) anyaként éreztem, amikor tíz percet késtek otthonól, elpárolgott!”

„Nem érezhetem magam teljesen magyarnak, Franciaországgal a szívemben nőttem fel! Tudom, hogy mit ad nekem Magyarország, és mit nem adott nekem Franciaország: ha nem vagy biztonságban, nincs szabadságod” – fogalmaz az asszony.

Amikor a francia csatornákon nézik az otthoni híreket, egyáltalán nem bánják választásukat – fűzi hozzá. A család egy Balaton melletti faluban él. (Az asszony elmeséli, a lakónegyedben a nyitott teraszon hagyhatja mobilját, senki nem viszi el, és a Balatonban fürödve akár egy órán át sem lopják el parton hagyott táskáját.) A férje elmondja: a településen

vannak olaszok, hollandok, németek és osztrákok. Összesen 14 külföldi család, akik ugyanezen okokból hagyták el hazájukat. Ilyenek Franciaországból jött barátaik is, akiknek kilencszer törtek be Seine-et-Marne-i otthonukba. „Ez sajnálatos, mert mi voltunk Franciaország »élő erői«, és most olyan emberek jönnek (az országba), akiket csak a juttatások érdekelnek”

– összegzi.

Új haza Görögországban

A 47 éves Paul számára az utolsó csepp a pohárban egy 2016-os eset volt: partnerét egy este egy nantes-i étterembe vitte.

„Kiraboltak minket cigarettáért, kést szorítottak a torkunkhoz” – emlékszik vissza. „Ez több barátunkkal is megtörtént” – mondja. Egy évvel később Naxoson, egy görög szigeten feleségével úgy döntöttek: itt folytatják életüket. Paul inkább pincérkedik most a szigeten, pedig egy jó állása volt a kiskereskedelemben, de úgy érzik, megéri. „Nincs stressz, nincs agresszió. Mindenki köszön, tiszteli egymást, és senki sem panaszkodik. Robogóval közlekedem, órákra otthagyhatom egy bolt előtt anélkül, hogy ellopnák, sosem gondolkodom azon, hogy jól zártam-e be az ablakot. Minden barátunk irigyel minket, egy pár éppen csatlakozni készül hozzánk” – folytatja.

Bizonytalanság, inkorrektség, kommunitarizmus, cancel culture – a külföldre költöző franciákat, foglalja össze a lap, részben az elkeseredettség is hajtja, hiszen már nem ismernek rá saját hazájukra. Azért költöznek Portugáliába, Magyarországra, Görögországba, hogy felleljék azokat az értékeket, amelyeket Franciaországban már nem találnak, a hagyományokat, a felvállalt identitást, a gondtalanságot, vagy akár az életművészetet.

„Látom, hogy Franciaország elveszíti a lelkét!”

A francia zsidók körében még nagyobb a kísértés, hogy távozzanak: a Fondapol nemrégiben végzett felmérése szerint 46 százalékuk már fontolgatta, hogy elhagyja Franciaországot. A válaszadók kétharmada vallotta, hogy elszenvedett származására vonatkozó, megjegyzéseket. Tavaly 3500 franciaországi zsidó „alijázott”, vándorolt ki Izraelbe, ami 2017 óta a legmagasabb szám.

Évek óta érzem a rossz közérzetet Franciaországban – vallja Daniel Knoll, a 65 éves párizsi ingatlanügynök. „A gyermekeim több mint 20 évvel ezelőtt mentek ki Izraelbe a volt feleségemmel.” Ez még azelőtt történt, hogy édesanyja, Mireille Knoll 2018 márciusában antiszemita gyilkosság áldozata lett. „Azt látom, hogy Franciaország elveszíti a lelkét” – fogalmaz a férfi, aki szerint „olyan forgatókönyv felé tartunk, melyet Houellebecq ír le a Behódolásban”.

Kifejti:

hitsorosait „naponta nyíltan sértegetik vagy támadják meg, amikor kipát viselnek. Leszúrnak embereket, miközben azt kiabálják, hogy »Allah akbar«, s mindeközben bizonyos városrészekben már senki nem beszél franciául”.

A férfi elmondja: semmi sem változott attól, hogy meggyilkolt édesanyjáról utcát neveztek el. Hozzáteszi: várta, hogy egyes politikusok, mint Sarkozy vagy Valls majd megteszik a szükséges lépéseket, ám ez elmaradt. A helyzetre valójában egyetlen kormány sem reagál, míg a szélsőségek tovább erősödnek – foglalja össze Knoll.

Címlapfotó: Katonák járőröznek a párizsi Gare du Nord pályaudvar területén, ahol késsel támadt rendőrökre egy férfi 2022. február 14-én. A merénylőt agyonlőtték, két rendőr könnyebben megsérült (MTI/EPA/Ian Langsdon)

Ajánljuk még