logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Téves riasztás: A klímaváltozás még nem jelenti a világ végét

| Szerző: hirado.hu
„A félelem és rettegés lebénít, vagy kapkodásra késztet” – ez az általános megállapítás számos emberi helyzetre igaz. Alkalmazható az emberiség reakciójára is, amit a klímaváltozás kivált. Erről is ír Björn Lomborg dán klímaaktivista nemrég magyarul is megjelent könyvében. A Téves riasztás újfajta megközelítést kínál: nem tagadja a klímaváltozást, ugyanakkor figyelmeztet a veszélyekre, egyúttal reálisan megvalósítható megoldásokat is felvázol. A Dán Környezetvédelmi Értékelő Központ alapító-igazgatója a Kossuth Rádió Vasárnapi újságjának nyilatkozott új könyve magyarországi bemutatóján.

Cinikusan talán mondhatjuk azt, hogy a klímaváltozást – legalábbis egy időre – felfüggesztették, merthogy háborús idők járnak. Egy háború pedig nem éppen környezetbarát dolog, ahogy a katonai felszerelések sem környezetbarát eszközök. Gondolja, hogy ennek a helyzetnek lehet bármi vonatkozása a klímatudatosságban a jövőben?

– Már most is látjuk a hatását, hiszen nagyon nyilvánvalóan rámutat – különösen Európában – arra, hogy milyen óriási mértékben rá vagyunk utalva az orosz gázra. A fő oka annak, hogy szél- és naperőműveink lehetnek az, hogy ezek csak akkor működtethetők, ha van a háttérben egy biztonsági energiaforrás arra időszakra, amikor a nap nem süt és a szél nem fúj – ez pedig a gáz. A múltban ezek a háttérforrások atom- és szénalapú erőművek voltak, viszont számos – sokszor hibás indokból – ezeket kivezették, és maradt a gáz. Ami már most látható következmény az az, hogy ez rendkívül drága megoldás. Ne feledje, a legtöbben azt magyarázzák nekünk, hogy a nap és szélenergia olcsóbb, mint a fosszilis források. Viszont ez csak akkor igaz, amikor fúj a szél és süt a nap, de, amikor nem, akkor végtelenül drága. Arra a felismerésre kell jutnunk, hogy a klímaváltozás elleni fenntartható megoldások nélkül sehova nem jutunk. Ez a helyzet arra mutatott rá világosan, hogy Európa, a rengeteg ígérgetés ellenére energiaellátásának kevesebb, mint 4 százalékát állítja elő szél- és nap alapú forrásokból. A megújuló energiatermelés alapja túlnyomóan fa, amit az Egyesült Államokból importálunk, amiből persze a nap 24 órájában termelhető energia, viszont elégetése komoly szén-dioxid-kibocsátással jár. A valóság tehát az, hogy okosabb megoldásokra van szükségünk a klímaváltozást illetően, a háború Ukrajnában – habár minden egyéb szempontból borzasztó – arra alkalmas, hogy reálisabban gondolkodjunk a klímaváltozásról.

Mégis mik lehetnek ezek az okos megoldások a véleménye szerint? Hiszen, ahogy a könyvében is tárgyalja, a klímaváltozásra adott hagyományos válaszok és elképzelések nem a megfelelő módok erre.

– Pontosan. Mindenekelőtt a könyvem jó része arról szól, hogy bemutatom; a klímaváltozás még nem jelenti a világ végét – ezért is az a címe, hogy Téves riasztás. Van az a felfogás, hogy „Úristen, a klímaváltozás eltörölheti az emberiséget a Föld színéről!”. Az Egyesült Államok elnöke folyamatosan arról beszél, hogy a létünket fenyegető válságról van szó, sokan mások azt állítják, hogy az emberi faj végéhez közeledik.

A tudomány viszont nem ezt mondja nekünk. A tudomány azt mondja, hogy a klímaváltozás valódi, az ember hozta létre és lényeges probléma, ugyanakkor egy azok közül a gondok közül, amelyekkel a világnak szembe kell néznie a 21. században.

Ami a kérdését illeti, hogy mi a legjobb út előre: azt látjuk, hogy messze a legjobb a zöldenergetikai innovációba befektetni. Hadd bontsam ki; ma azt képzeljük, hogy kezünkben a megoldás, a szél és napenergia, és egyszerűen ezekből az erőművekből kell többet felszerelnünk. A valóságban sajnos az derül ki, hogy így csak költségekbe verjük magunkat, mert az erőművek többségét nem, vagy csak ritkán használjuk, miközben változatlanul rá vagyunk utalva a biztonsági energiaforrásra, mondjuk gázra. Ráadásul ezek csak áramot szolgáltatnak, és az áram pusztán negyedét teszi ki a teljes energiaigénynek. Vagyis az egész problémának egy csekély szeletét kezeltük, meglehetősen drágán. A gazdagabb országok, mint az európaiak és az Egyesült Államok megengedhetik magának, viszont a probléma jó része a világ többi részéből ered, Kínából, Indiából, Délkelet-Ázsia többi részéből, Afrikából, Latin-Amerikából.

És a népesedési csúcs még előttük van, például Afrikában.

– Feltétlenül. Egyre többen lesznek, és még csak nem is hibáztathatja őket azért, mert szeretnének kikerülni a szegénységből. Világos, hogy a szegénységből való kivezető úthoz még több energiára van szükség, ezt pedig fosszilis forrásokból fogják kinyerni, ahogy mi is tettük, hacsak nem tudunk olcsó zöld energiát kifejleszteni. Jelenleg még nem rendelkezünk ezzel. Még egyszer mondom; amikor sokan azzal jönnek, hogy a nap- és szélenergia a lehető legolcsóbb energia, akkor azt tévesztik szem elől, hogy az emberek nem csak akkor szeretnének áramot, amikor a nap süt és a szél fúj, hanem a nap 24 órájában, a hét hét napján. Ehhez pedig jobb technológiára van szükség.

Ezért is állítom azt, hogy messze a legjobb befektetés, ha többet fordítunk kutatás-fejlesztésre a zöld energia terén. Számos lehetséges megoldás létezik, a negyedik generációs nukleáris erőművek a lehető legjobb megoldásnak bizonyulhatnak a világ számára, vagy éppen a második generációs biomassza, de rengeteg más lehetőség is létezik.

Lehet akár a nap- és szélenergia is, ám rengeteg és rengeteg tárolási kapacitással. Attól tartok fogalmunk sincs arról, hogy ehhez mennyi akkumulátorra lenne szükség. A jelenlegi európai tárolási kapacitás, átlagos európai felhasználással számolva, 1 perc 25 másodpercre elegendő. Vagyis 1 perc 25 másodperc után, ha a szél eláll, nem marad semmink. De még a tervekben szereplő 2030-ban is, ha megtízszerezzük is az akkumulátorok kapacitását, csupán 12 percig tudjuk fedezni az áramszükségletet. Vagyis fel kell ismernünk, hogy a jelenlegi megoldásaink még nem tartanak ott, ahol szeretnénk. A megoldás pedig nem lehet az, hogy megkérjük az embereket, adjanak alább igényeikből, legyenek kicsit szegényebbek, és kicsit jobban fázzanak. Ez nem lehet megoldás, még a gazdagokra vonatkoztatva sem, azafrikaiak pedig soha nem fognak erre a hajóra felszállni.

De akkor mire van szükség? Vajon az innovációra vonatokozó fő elképzelések már ott vannak a fiókokban, csak elő kell venni őket, vagy a finanszírozást kell megoldani? Vagy inkább arról van szó, hogy apró lépésekben és tényleg következetesen haladni a cél felé? Nemcsak beszélni arról, hogy az ötlettel már rendelkezünk, tehát minden meg van oldva, hanem el is jutni a célig.

– Rengeteg nagyszerű elképzelés létezik. Vagyis valakinek a fiókjában biztosan ott lapul a megoldás, csakhogy attól a fióktól hosszú az út, ráadásul sok más fiók is létezik rossz ötletekkel. Az innováció egyetlen járható és ismert útja, ha anyagi támogatást teszünk mögé. Rengeteg gyógyászati kutatást finanszírozunk, amelyekből sok zsákutcának bizonyult. Csak néhány vezet Nobel-díjhoz, és néhány eredményez olyan nagyszerű gyógyszert, ami rengeteg ember életét menti meg. Így működik az innováció, és így kellene eljárnunk az energiainnovációval is.

Az 1980-as évek óta az orvosi kutatásokra fordított befektetések növekedtek, míg az energetikai kutatásra fordított befektetések drámaian visszaestek. Emögött én azt látom, hogy annyira meg vagyunk ijedve a klímaváltozás miatt, hogy azt mondjuk, azonnal kell cselekedni, viszont a kutatás-fejlesztés évtizedekig tartó folyamat.

Vagyis meg kell értenünk azt, hogy bármit is teszünk a globális enegiarendszer fejlesztése terén évtizedekbe telik, hogy eredményt hozzon. Reálisan csak az évszázad vége felé tudunk valami érzékelhetőt felmutatni a klímaváltozás terén. A helyzet kicsit a cukorbetegséghez hasonlít, súlyos állapot, amit kezelni kell, de amivel együtt lehet élni. De nem lehet csak ezzel az egy dologgal foglalkozni, hiszen az életet élni kell biztosítani kell az oktatást, szüksége van egy munkahelyre, barátnőre és mindenre, ami az életet egészét jelenti.

A címlapfotó illusztráció.

Ajánljuk még