– Néhány nappal ezelőtt befejeződtek a francia választások. A hivatalban lévő elnök, Emmanuel Macron több, mint 58 százalékkal nyert Marine Le Pen előtt. Ez egy biztos győzelem. Ön személy szerint számított erre néhány héttel ezelőtt?
– Igen, nem volt meglepetés a választáson. Franciaországban megmerevedtek a különböző társadalmi osztályok. Macron leginkább a felső tízezer és a nyugdíjasok szavazatait kapta meg, míg Le Pen a nép szavazatait. A másik jobboldali jelölt, Zemmour inkább az identitás fontosságára helyezte a hangsúlyt, a migrációra, amely nagyon fontos kérdés Franciaországban. Mégsem tudott csak 7 százalékot kapni, hiszen nem tudta elvenni ezeket a kérdéseket Le Pentől, aki számára ezek szintén nagyon fontos témák voltak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Macron kétmillió szavazatot vesztett, ha teljesítményét összehasonlítjuk 2017-hez képest. Ezzel szemben Le Pen hárommilliót nyert, és magas volt a távol maradók aránya is. Vagyis megmerevedtek a frontok. Egyik oldalon az elit Macron mellett, másik oldalon a nép nagy tömege Le Pen mellett, olyan problémákkal, mint a biztonság vagy a társadalom és a gazdaság törékenysége.
Kapcsolódó tartalom
– Ön Le Penről szólva a populáris, népies jelzőt hangsúlyozta, Zemmourra nézve az identitás fontosságát emelte ki, ezzel szemben a francia médiában mindkettőjükről csak a szélsőjobboldali jelzőt lehetett hallani. Macron saját magát középre hozta, néha sazzézott jobbra, néha balra, de akik nem vele voltak, azok hamar megkapták a szélsőjobb- vagy szélsőbaloldali jelzőt.
– Igen, ez a stratégia Macronra nézve nagyon kedvező volt. Azt mutatta, hogy ő középen áll. Ehhez jött hozzá, hogy Le Penről ördögi képet festettek, főleg az első forduló után. Addig Zemmour töltötte be ugyanezt a poziciót. Sok embert eltérítettek ezzel a taktikával. Macronnak az volt a célja, hogy Le Pennel kerüljön szembe, hiszen az látható volt előre, hogy Le Pen nem fog 50 százaléknál többet szerezni.
– Természetesen, mi nem Franciaországban élünk, de amit láttunk, olvastunk a választások körül az az volt, hogy Brüsszel és az EU sokkal inkább Macront akarta. Egészen véletlenül a választások előtt néhány nappal még egy OLAF-vizsgálat is megindult korrupciós ügyben Le Pen ellen.
– Igen, nemcsak az európai intéznének, de a teljes francia sajtó is Macron mellett volt. Még az olyan újságok, mint a keresztény, ámde baloldali La Croix nevű lap is kifejezetten Macron mellett buzdított. Miközben Macron igazán nem mondható, hogy keresztényi vagy a családok megerősödésének pártján állna. Így pedig nehéz volt Le Pennek küzdeni, miközben nagyon sokan utasítják el Macron teljesítményét, látva, hogy mi történt az elmúlt öt évben.
Kapcsolódó tartalom
Felhívtam már a figyelmet arra, hogy rengeteg idős ember szavazott Macronra. Főleg a hatvanévesnél idősebbekre gondolok. Aztán az is kiderült, hogy a közhivatalnokok, munkavállalók többsége viszont Le Pen-párti. Vagyis, ha a nyugdíjasokat megcélzó média nem lett volna ennyire elfogult, talán más eredmény született volna. És az is nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Tömörülés nem egy kis párt, hanem a társadalom teljes skáláját lefedi. Az is tény, hogy 1969 óta nem voltak ennyire kevesen szavazni Franciaországban, ez azt mutatja, hogy csalódtak a franciák a politikában. Tulajdonképpen Macronra csak a franciák 38 százaléka szavazott, mégis ez ennyire nyilvánvaló győzelmet jelentett a végelszámolásnál. A mai francia politika gyökerei az ötvenes évekhez és De Gaulle-hoz kötődnek, ahhoz képest, most lényegesen kevesebben hisznek a politikában és a politikusokban. Ez pedig legitimizációs válságot is hozhat a jövőben. Ebben minden politikai elemző egyetért.
– Ha már egyszer Charles de Gaulle nevét említette, mit gondol, mit szólna a mai francia társadalomhoz és főleg a pártjának eredményéhez?
– Nehéz beszélni a halottakról. De az tény, hogy amilyen helyzetben most vagyunk, annak az előzményei De Gaulle időszakára vezethetők vissza. Pontosabban szólva 1968-hoz, a hedonista, liberális korszakhoz. Amikor a gazdaság legyőzte a politikát. Amikor a jogok fontosabbá váltak, mint a kötelességek. Mindezek odáig fajultak, hogy a Republikánus Párt, amelynek Valérie Pécresse volt a vezetője még az 5 százalékot sem érte el. Nagy válságot él meg a párt, de ez így megy már egy ideje.
– Aztán vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a Le Pen névvel nem lehet nyerni Franciaországban. Tudjuk jól, hogy a párt elődjét Marine Le Pen apja alapította, aki sokkal radikálisabb nézeteket vallott lányánál. Hiába szakított apjával a pártelnöknő, sokan nem szavaznak Le Penre. Mit gondol, hívhatják így bármikor is a jövőbeli francia köztársasági elnököt?
– Akik Marine Le Pen személye miatt támadják a pártot, azok kifogást keresnek. Ha pedig ez nem válik be, akkor keresnek valami mást. Egy karakteres jobboldali párt vezetője mindig is a támadások kereszttüzében lesz. Igaz az is, hogy Macronéknak az az érdekük, hogy ezt az ellenfelet konzerválják a jövőre nézve. Idegenellenességgel vádolják, miközben azt látjuk, hogy Franciország tengeren túli megyéiben Marine Le Pen lényegesen több szavazatot kapott, mint Macron. Azokban az országokban ahol kevert a lakosság, és például sok afrikai él. Itt Le Pen több, mint 60 százalékot szerzett. Vagyis az, hogy rasszista lenne, nem igaz, mert akkor ezek az emberek nem szavaznak rá ilyen nagy számban. A Le Pen névnek legalább annyi hátránya van, mint előnye. Sok francia ugyanis ezzel azonosítja az ellenállást a baloldali kormányzással szemben. Sokan, ha a választani kell Zemmour vagy Le Pen között, inkább az utóbbira voksoltak, mert az az út, sokkal stabilabbnak, kiszámíthatóbbnak tűnt. De az is biztos, hogy a fősodorban található média azt sugallta, hogy nem szabad megbízni Le Penben.
– És mit gondol, hogyan alakul Orbán és Macron, illetve Franciaország és Magyarország kapcsolata? Amit láttunk, hogy ugyan más nézeteket vallanak, ugyanakkor tisztelik egymást.
– Szerintem az a logikus, hogy minden így fog folytatódni, hiszen fölényesen nyertek, és ez politikájuk helyességét igazolja. Ami új helyzet, az az orosz–ukrán háború, és ez befolyásolhatja politikájukat. Fontos, hogy konszenzus legyen az unió országai között, ez pedig változtathat taktikájukon. Láttuk, hogy hét közepén az oroszok elzárták a gázcsapot Lengyelország és Bulgária irányába. Erre az volt az unió válasza, hogy több ország vásárol rubelben gázt az oroszoktól. Ettől a franciák nagyon berzenkedtek korábban, ám a pragmatizmus győzedelmeskedett. Ezt a megoldást mondták egyébként korábban a magyarok és osztrákok, vagyis az idő őket igazolta. Egyébként sok esetben az unió azt követi, amit a magyarok javasolnak. Ami a két kormányfőt illeti, 2017 óta mindig a dialógusra törekedtek, amikor találkoztak. Természetesen van közöttük ideológiai vita, de a két állam között konstruktív kapcsolat van.