Éppen amikor a világjárvány okozta ellátási láncproblémák kezdtek enyhülni, a következő válság máris felütötte a fejét. Az ukrajnai háború világossá tette, hogy a világ nagy része Oroszországtól, Ukrajnától és Fehéroroszországtól függ az alapvető szükségletek, például az élelmiszer, az energia és más alapvető nyersanyagok tekintetében.

Az olajon és a gázon kívül Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna számos olyan kulcsfontosságú árucikk termelője, amelyeket mindennapi használati tárgyakban, vagy azok előállításában használnak. Ilyen például a nyersvas, a palládium és a neon. Ezen alapvető nyersanyagok rengeteg használati tárgy gyártásához és javításához nélkülözhetetlenek. Szemléletes példa erre több német autógyár függősége bizonyos Ukrajnában gyártott autóalkatrészektől. Ezek hiánya már több német autógyár bezárásához vezetett.

Az EU függősége a háborús övezetből származó áruktól

Az élelmiszereken kívül az EU számos energiahordozó, vegyi anyag, műtrágya és fém – például vas, nikkel és palládium – tekintetében nagymértékben függ a háborús övezettől. A vegyi anyagoktól eltekintve úgy tűnik, hogy az EU számára meglehetősen nehéz alternatív beszállítókat találni ezekre az árukra, és ez valószínűleg áremelkedést fog okozni, vagy hiányt idéz elő több termék esetében.

Mindezek alapján tehát számos ágazatban valószínűleg fennakadások lesznek az inputanyagok kínálatában. A „legsebezhetőbbnek” az alapfémek és a fémfeldolgozási termékek gyártása tűnik. De az építőipar, a gépek és berendezések, valamint a közlekedési eszközök ágazatai is biztosan érintettek lesznek.

Hatalmas hiány léphet fel olyan termékek körében, mint a motorok, a gyógyszerek és antibiotikumok, az elemek és az elektronikai  árúcikkek között.

Elég csak az elektronikai alapanyagokra gondolni, melyek minden elektronikai cikk alapját képezik, a mobiltelefonktól kezdve a számítógépeken át a televíziókig.

Az EU függősége az orosz energiától

A legnyilvánvalóbb kapcsolat Oroszországgal az energiahordozók terén áll fenn. Az EU kőolajimportjának 21 százaléka, gázimportjának 37 százaléka és szilárd fosszilis tüzelőanyag-importjának mintegy 45 százaléka Oroszországtól érkezik. Az energiaimportot az EU-ban egyelőre még nem sújtják nyílt szankciók, és továbbra is áramlik, de a szankciók lehetősége már beszédtéma Brüsszelben. A hírnévvesztéstől és a szankciók véletlen megszegésétől való félelem máris az orosz olajimport némi csökkenéséhez vezetett az EU-ban. Eközben Oroszország rubelben követeli az exportját, amit az EU jelenleg nem hajlandó kifizetni.

Nem meglepő módon úgy tűnik, hogy nem lesz könnyű teljesen megszabadulni az orosz energiától, és rövid távon biztosan sokkhatást okozna, ha az Oroszországgal folytatott energiakereskedelem hirtelen leállna.

Ez a hirtelen leállás súlyos energiahiányhoz vezetne, ami esetleg az ipar energiafogyasztásának korlátozását tenné szükségessé, ami az ipari termelés jelentős visszaeséséhez vezetne.

Az orosz gázimport leállításának legkézenfekvőbb módja az lenne, ha az orosz gázt mást gázszállítókra való átállással helyettesítenék, ám ez az átállás technikai korlátokba is ütközik: Európa gázellátásának nagy része a keletről nyugatra vezető közép- és kelet-európai csővezetékeken keresztül érkezik, amelyek nem alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül a gázt fordítva szállítsák.

Ha gázhiányra kerülne sor, a téli energiahiány elkerülése érdekében alternatív tüzelőanyagokra, például szénre kellene átállni. Az azonban magától értődő, hogy a szénfogyasztás növelése nincs összhangban Európa zöld törekvéseivel.

Képünk illusztráció (Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)

Az olaj helyettesítése valamivel egyszerűbb lehet, mint a gázé, de magasabb költségekkel járna

Bár az olaj egy részét csővezetéken keresztül szállítják, az olaj hajóval vagy vasúton is szállítható, anélkül, hogy előbb cseppfolyósítani kellene (mint a gáz esetében). Ez azt jelenti, hogy ha Európa hasonló minőségű kőolajhoz juthat, akkor a Közép- és Kelet-Európában csővezetéken keresztül szállított orosz kőolaj helyettesíthető lenne, bár magasabb áron. Európának versenyeznie kellene azokkal az országokkal, amelyek jelenleg az ilyen típusú olajra támaszkodnak, ami arra kényszerítheti ezeket az országokat, például Indiát vagy Kínát, hogy az Oroszországból származó (olcsóbb) olajat importálják.

A gáz- és olajimportra még nem vonatkoznak az EU-n belüli nyílt szankciók. Az energiaárak mégis megugrottak, többek között az orosz energiaimport jövőjével kapcsolatos bizonytalanság, az orosz olajra vonatkozó amerikai tilalom, valamint az európai vásárlók által az orosz olaj beszerzésének önkéntes csökkentése miatt – a szénárra vonatkozó adatok az orosz szénimport tilalmának bejelentése előttről származnak. A háborús csúcspont óta bekövetkezett csökkenés ellenére az energiaárak még mindig magasabbak, mint az év elején és közvetlenül a háború kezdete előtt. Ezek a magasabb energiaárak viszont az EU-ban az energiaigényes termékek, például az alumínium, a cink, az acél, a kerámia, a beton, a tégla, az üveg, az aszfalt, a papír és a műtrágya gyártásának csökkentéséhez vezettek – különösen a nagy gázfogyasztóknak már tavaly is meg kellett szenvedniük a megugró árak miatt. Ez nem csak ezeknek a konkrét termékeknek a gyártását fogja akadályozni, hanem meghiúsítja a feldolgozóipari termelést is, amelyhez ezek az áruk alapanyagként szolgálnak.

A fennakadások minden bizonnyal az építőipari ágazatot is sújtani fogják, amely már eddig is számos alapanyag esetében hosszú szállítási határidőkkel küzdött.

Továbbá a magasabb alapanyagárak valószínűleg az építőipari vállalatok és a projektfejlesztők árréseit fogják sújtani, megemelik az építési projektek fogyasztói árait, és a projektek késedelméhez és lemondásához vezetnek.

A főként Oroszországból, Ukrajnából és Fehéroroszországból érkező nyersanyagok, vegyi anyagok hiánya pedig a következő iparágakban okozhat nehézségeket:

• A feketeszén – amelyet például a gumiabroncsok erősítésére használnak – hiánya hatással lehet az autóiparra.
• Az ammónia – amelyet főként műtrágyák előállítására használnak – korlátozott elérhetősége, a háborús övezetből származó import csökkenése és az EU-ban folyó termelés csökkenése miatt kihívást jelent a mezőgazdaság és így végső soron az élelmiszeripar számára.
• Faanyag: Oroszország a világ legnagyobb faanyagexportőre, és fontos beszállítója az EU építőipari ágazatának és a tüzelőfának különböző fafajtákból. Bár itt nem számítunk hiányra, az Európa más részeiből származó fa széles körű elérhetősége miatt magasabb árakra számítunk.
• Vas és acél: Az acélgyártáshoz használt nyersvas, vasérctermékek, félkész vas- és ötvözetlen acéltermékek uniós importjának több mint 50 százaléka a háborús övezetből származik. A háborús övezetből érkező kevesebb acélimport növeli a piaci nyomást, amelyet az emelkedett energiaárak miatt az EU-n belüli termelés csökkenése okoz. A vas és acél célországai széles skálán mozognak. Nemcsak az alap- és fémfeldolgozó iparban kötnek ki, hanem az építőiparban, a gépgyártásban, a felszerelések gyártásában.
• Nikkel: egy másik fontos fém, amelynek elérhetősége veszélyben van, a nikkel. A nikkel nélkülözhetetlen az újratölthető akkumulátorokhoz, az orvosi eszközökhöz, az autóiparhoz, valamint az elektromos berendezésekhez. Továbbá a nikkelt az építőiparban a rozsdamentes acél előállításához is használják. Az újratölthető akkumulátorokban szükséges nikkel miatt – amelyre a világ villamosítása miatt egyre nagyobb igény mutatkozik – az Oroszországból származó nikkelimport kiváltása – a legjobb esetben is – valószínűleg kihívást jelent majd, és minden bizonnyal magasabb költségeket fog eredményezni.
• Alumínium: Az alumínium felhasználási területei széles skálán mozognak, és például az elektromos berendezésekben, az építőiparban, a közlekedésben, a gépekben és berendezésekben, valamint az elektronikai termékekben, például a fogyasztói készülékekben használt vezetékek és kábelek előállítására használják. Oroszország 10 százalékos piaci részesedéssel stabilan a világ második számú alumíniumexportőre. Az EU nyers alumíniumimportjának mintegy 12 százaléka származik Oroszországból.
  
• Palládium: ezt a ritka fémet használják az autók katalizátoraként: mind a gázmotoros autókban a szennyező gázok kibocsátásának csökkentésére, mind a hidrogén üzemanyagcellás járművek katalizátoraként. De merevlemezekben is használják, amelyek viszont például laptopokban és telefonokban is megtalálhatók. A palládium tekintetében az EU importfüggősége Oroszországtól 27 százalék, Oroszország exportpiaci részesedése pedig 23 százalék. Tehát az Európai Unió e téren nagyon függ Oroszországtól, és nem lesz könnyű alternatív ellátási lehetőségekhez jutni – legalábbis nem kedvező áron.
• Platina: a palládium helyettesítésére az egyik alternatíva a platina, ha azonban a palládiumot például platinával váltják fel, akkor nyilvánvaló, hogy ez utóbbi ára is robbanásszerűen emelkedne. Jelenleg az EU a platinaimport 9 százalékát Oroszországból szerzi be.

Röviden összefoglalva tehát az EU – és a világ is – nagymértékben függ Oroszországtól, Ukrajnától és Fehéroroszországtól az ipari ágazat számos kulcsfontosságú alapanyagának tekintetében. Ezek közé az alapanyagok közé tartozik a gáz, az olaj, a vas- és acéltermékek, a nikkel, a palládium, számos vegyi anyag és az alumínium.

A gáz és az olaj még mindig áramlik, de az orosz gázimport hirtelen leállása jelentős következményekkel járna az egész ipari ágazatra nézve. Az energiaárak emelkedése máris visszafogta az energiaigényes termékek uniós termelését. Eközben a nem energetikai nyersanyagok beáramlásának leállítása vagy korlátozása minden bizonnyal hatással van e termékek árára és meghosszabbítja a szállítási határidőket, ami több ipari alágazatban is érezteti majd hatását.