„Meg fog történni Macron–Le Pen meccs, a visszavágó, amit a franciák láthatóan nem akartak” – véli hétfői lapszámának vezércikkében a Le Figaro, kiemelve: Macronnak, bár viszonylag nyugodtan készülhet a második fordulóra, van mitől tartania.

Egyértelmű ugyanis, hogy a hagyományos, történetileg letisztult jobboldali-baloldali szavazótáborok és azok programjai, követelései a kiismerhetetlenségig összekuszálódtak. Nem véletlenül jellemzi szintén hétfőn, internetes verziójában „teljes káosz”-ként a francia köztársasági elnökválasztás első fordulója után kialakult erőviszonyokat a baloldali Le Monde.

„Mosolyaival és macskáival…”

Politikai karrierjének legerősebb első fordulós eredményét érte el a jobboldali jelölt, Marine Le Pen a francia köztársasági elnökválasztás első fordulójában: a személyére leadott 23,41 százalékos voksarány a 2017-es 21,3 százalékkal szemben azt jelzi, bőségesen vannak tartalékai a politikai paletta mindkét oldalán. Amennyiben egyáltalán beszélhetünk még hagyományosan vett jobb- és baloldalról.

A regnáló köztársasági elnök mellett már-már nyíltan állást foglaló gaullista, konzervatív Le Figaro a legkevésbé sem látná jó ötletnek a jobboldali Le Pen győzelmét. A lap vezércikke rámutat: „Marine Le Pen persze lemondott a legnyilvánvalóbb ostobaságairól (az euró kivezetése vagy 60 évesen nyugdíjkorhatár), de

programja továbbra is veszélyesen finanszírozhatatlan, politikai csapata törékeny, hatalmi tapasztalata nulla, képességei bizonytalanok.”

A konzervatív lap emellett figyelmeztet: a franciák Le Pen vezette RN (Nemzeti Tömörülés) jelöltjét immár nem tévesztik össze az egykor édesapja, Jean-Marie Le Pen által alapított Nemzeti Fronttal (FN). Ez utóbbit reformálta meg ugyanis a politikus asszony, s tette a szélsőjobbosnak titulált mozgalmat ütőképes párttá. „Az Eric Zemmour radikális kampánya által – amely paradox módon nagy szívességet tett neki – ideológiailag újraszabályozott Nemzeti Tömörülés vezetője gyermekkori emlékeivel, mosolyaival és macskáival már nem vált ki olyan személyes elutasítást, mint tegnap” – így a Le Figaro.

Amire két hete van Macronnak

A 2022-es elnökválasztás döntőjébe jutott Emmanuel Macron tehát ismét megtalálja a választás április 24-i, második fordulójában régebbi, 2017-es ellenfelét. A vasárnap esti becslések szerint 28,3 százalékkal induló, leköszönő elnök most már a két hét múlva rá váró összecsapásra koncentrálhat. Sokkal feszültebb kampány vár rá, mint öt évvel ezelőtt, amikor a „republikánus front” szinte garantálta neki a választást és a rekordszámú, 20,74 millió szavazatot a 2017-es második fordulóban.

Ezúttal a középutas politikus feladata az lesz, hogy a „bármit, csak ne Macront!” elég elterjedt álláspontját felváltsa a „bármit, csak ne Le Pen-t!” jelszó.

Erre van Macronnak két hete.

Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés párt vezetője és elnökjelöltje sajtótájékoztatót tart, miután leadta voksát a francia elnökválasztás első fordulójában az észak-franciaországi Henin-Beaumont egyik szavazóhelyiségében 2022. április 10-én. (Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

„A vita, amelyet a következő két hétben folytatunk, döntő jelentőségű a jövőnk és Európa számára” – figyelmeztetett Macron. „Szeretném megszólítani mindazokat, akik Franciaországért akarnak dolgozni. Hogy kitaláljunk valami újat, hogy velük együtt egy közös akciót építsünk nemzetünk szolgálatában az elkövetkező évekre. Ez a mi kötelességünk” – igyekezett Macron e retorikával még Éric Zemmour híveit is megszólítani.

Jóval kevesebb kompromisszumra kényszerül Marine Le Pen, aki sokkal kedvezőbb feltételekkel jobb előjelekkel indul neki a második fordulóban, mint 2017-ben. A Nemzeti Tömörülés jelöltje a szavazatok 23,3 százalékával bőven felülmúlta meghaladja az öt évvel ezelőtti eredményét.

Le Pen kijelentette: a második forduló előtti politikai tájkép a „nemzetiek” és a „globalisták” közötti szakadék mélyülését teszi láthatóvá.

„Vagy a társadalmi igazságosság, vagy a nemzet és a nép ősi eszméje” – így fogalmazott Le Pen a választások estéjén a Párizs melletti Chesnaie du Roy pavilonban összegyűlt több száz aktivista és újságíró előtt. A Pas-de-Calais-i politikus sikere szempontjából döntőnek bizonyult a munkásosztály lojalitása, valamint az a döntés, hogy kampányának nagy részét az igencsak megcsappant francia vásárlóerőre összpontosította.

Anti-globalista kiszorítósdi

Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali elnökjelölt, az Engedetlen Franciaország mozgalom alapítója egy tüntetésen Párizsban 2022. január 27-én. Nem osztozna a globalizmus-ellenességen (Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon)

„Nem szabad Marine Le Penre szavazatot adni” – hajtogatta mérgesen Jean-Luc Mélenchon, a trockista, szélsőbaloldali jelölt, aki a választások esetéjén hosszú ideig közel állt ahhoz, hogy ő lehessen Macron kihívója, hiszen 22,2 százalékot kapott, ami csak 0,8 ponttal marad el Le Pen eredménye mögött. A párizsi Cirque d’hiverben közeli barátai és családja körében nyilatkozó jelölt emellett olyan, dodonai kijelentéseket tett, mint hogy „A franciák képesek arra, hogy tudják, mit kell tenni, tudják, mi a jó az országunknak”.

Az agresszivitásáról is ismert (fizikai ellenállást tanúsított korábban a pártja székházában intézkedő rendőrökkel szemben) szélsőbaloldali Mélenchon, az Engedetlen Franciaország jelöltje, aki egyébként fölényesen „vitte” a Párizs környéki, stratégiai fontosságú Ile-de France szavazatainak többségét,

semmiképpen nem sorolható sem a szocialistákhoz, sem a kommunistákhoz, bár egyértelmű, hogy e két tábor hívei közül sokan őrá, mint a legesélyesebb balos jelöltre adták voksaikat. Mélenchon ugyanis erőteljesen „rendszerellenes”, nem fogadja el az Európai Unió alapelveinek jó részét és az országot azonnal kiléptetné a NATO katonai szervezetéből.

A globalizmus-ellenes voksok tehát Mélenchon táborát éppen úgy erősítik, mint Le Penét, ezért tiltakozott kétségbeesetten hívei második fordulós átszavazása ellen, bár Macron mögé sem hajlandó beállni, legalábbis egyelőre.

Zemmour nem fizet

Éric Zemmour egy ukrajnai háborúról szóló televíziós műsorban 2022. március 14-én. (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin)

Nézőpont kérdése, hogy az első forduló vagy győztesének vagy éppen nagy vesztesének tekintsük-e a Visszafoglalás! párt jelöltjét. Éric Zemmour semmiképpen nem mondhatja el magáról, hogy átvette volna a jobboldal vezetését, hiszen a rá adott voksok, a becslések szerinti 7,2 százalék messze elmarad Le Pen voksai mögött – ám a jelöltnek „nem kell fizetnie”, hiszen a kampányköltségek visszafizetésének határa, a lélektani 5 százalék alá nem ő süllyedt, hanem a másik jobboldali jelölt, a „klasszikus”, történeti jobboldali párt jelöltje, az LR-es (Köztársaságiak) Valerie Pécresse, aki mindössze a voksok 4,8 százalékát tudhatja maga mögött.

Eric Zemmour vasárnap este egyértelműen arra szólította fel szavazóit, hogy szavazzanak az RN vezetőjére. A vele való „nézeteltérései” ellenére

„egy olyan ember áll szemben Marine Le Pennel, aki kétmillió bevándorlót hozott be” – célzoztt Emmanuel Macronra

támogatói tapsa közepette. „Nem fogok itt megállni” – figyelmeztetett Eric Zemmour is – „mert a Visszahódítás! (Reconquest!) nem adja fel, amíg Franciaországot vissza nem hódítják!”

„Történelmi vereség a republikánus jobboldal számára” – így értékelte Pécresse harmatgyenge eredményét Alpes-Maritimes LR-es képviselője, a retorikájában az ellenőrizetlen bevándorlást élesen támadó, az „EU-konform” konzervativizmussal szemben jóval keményebb jobboldali politizálást követelő Éric Ciotti és felszólítva republikánusokat, hogy „vonják le a következményeket” ebből a kudarcból. Kifejtette, „személy szerint” nem szavazna Emmanuel Macronra. A párt balliberális szárnyát képviselő Pécresse viszont, elismerve felelősségét a gyenge szereplésben, bejelentette, hogy ő „lelkiismeretesen” Emmanuel Macronra fog szavazni.

(Ismét) összeomlott a szocializmus

„Ez egy súlyos vereség ahhoz képest, hogy milyen reményeket fűztünk ehhez az elnökválasztáshoz” – ismerte el Yannick Jadot , az EELV, a francia zöld párt nemrég még önkormányzati választásokat is nyert képviselője. Jadot egy jottányit sem engedett az elmúlt évtizedeknek a politikai palettát baloldali-jobboldali felosztásra építő retorikájából, és már-már osztályharcos szellemben szólította fel híveit, hogy „blokkolják a szélsőjobboldalt azzal, hogy április 24-én Emmanuel Macron szavazatát dobják az urnákba”.

A szocializmus összeomlása – így értékelte a Le Figaro a Anne Hidalgo párizsi szocialista polgármester minden képzeletet alulmúló, mindössze 1,7 százalékos, nagyítóval is alig látható teljesítményét.

Anne Hidalgo párizsi főpolgármester mosolyog támogatói körében tartott beszéde közben Párizsban 2021. október 14-én, miután megnyerte a pártján belüli választást és így ő indul a a Szocialista Párt jelöltjeként a 2022-es francia elnökválasztáson. Arcra fagyott remények. (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)

A szocialisták még soha nem szembesültek ilyen katasztrófával,

Hidalgo történelmük legrosszabb eredményét érte el. „Tudom, mennyire csalódottak vagytok ma este” – mondta rövid beszédében

nem sokkal este 8 óra után egy volt vasútállomásból lett felkapott bárrá alakított helyiségben, eredményváró rendezvényén. „Hogy Franciaország ne billenjen át a mindenki mindenki elleni gyűlöletbe, komolyan kérem önöket, hogy szavazzanak a szélsőjobboldali Marine Le Pen ellen, Emmanuel Macronra leadott szavazataikkal” – próbálta menteni a menthetőt. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy az úgynevezett „mindenki elleni gyűlölet” a baloldal által fenntartás nélkül támogatott, az illegális bevándorlók szakmányban az országba özönlő milliói által folyamatosan megerősített, militáns, szélsőséges iszlamistákkal szembeni fenntartásokat és a közbiztonság e jelenséggel szoros összefüggésben álló, erőteljes gyengülése miatti felháborodást jelenti.

Az egy százalék alatti, virtuális támogatással rendelkező jelöltek, mint a 0,7 százalékot elért „antikapitalista kommunista” Philippe Poutou vagy a másik trockista jelölt, a 0,6 százaléknyi voksot kapott Nathalie Arthaud

továbbra is azt a marxista alapokon nyugvó politizálást képezik le Franciaországban, melynek – szocialista és kommunista pártokkal egyelőre még tekintélyes arányban képviselve is megerősítve – erős frakciói hoznak megfellebbezhetetlen döntéseket nap mint nap az Európai Unió csúcsszerveiben.

Címlapfotó: Emmanuel Macron francia elnök választási plakátja Lille-ben 2022. április 6-án. Megtépázott esélyek (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra)