Rod Dreher tavaly hat hónapot töltött Magyarországon, majd februárban tért vissza. Sok emberrel beszélgetett, megfordult Budapest számos helyén. A magyarok elmondták neki, milyen szörnyű élményt jelentettek Magyarországnak a XX. századi háborúk, ugyanakkor azt is, nem akarják, hogy az országukat belerángassák egy újabb konfliktusba.

Dreher úgy fogalmazott: „egy férfi a Rudas fürdőben azt mondta nekem, és egy idelátogató angolnak, aki a főváros szépségéről beszélt, ‘tudniuk kell, hogy jelentős felújítások az elmúlt tíz-tizenöt évben történtek. Előtte nem volt pénz rendbe hozni őket’. Buda súlyosan megsérült a második világháború legsúlyosabb harcaiban, amikor a Vörös Hadsereg házról házra harcolt, a kommunizmus negyven éve alatt pedig az állam túl szegény volt ahhoz, hogy a károk nagy részét kijavítsa”. Dreher nem említette cikkében, hogy 1956-ban a Vörös Hadsereg szintén módszeres pusztítást végzett Budapesten.

A konzervatív író megjegyzi, sok történetet hallott a magyaroktól arról, hogy családtagjaik mennyit szenvedtek a második világháborúban, majd az azt követő időszakban, és mérhetetlenül dühössé vált, amikor a nyugati médiában vagy az interneten a magyarok felületes elítélését olvasta, amiért nem szálltak fel az „Oroszország-gyűlölet vonatra”.

Úgy fogalmazott: „ahogy egy jól értesült magyar mondta nekem tegnap este: „nem lehet egyszerre magyarnak lenni és szeretni az oroszokat. Azonban józanul kell gondolkodnod arról, hogy mi az országod érdeke”.

Dreher kiemeli, hogy nagyon nem mellékes szempont a magyar energiaellátás kérdése, mivel az ország a földgáz 80 százalékát Oroszországból kapja. Azt írja: „a magyarok inkább nem szeretnének jövő télen sötétben fagyoskodni Ukrajna miatt, egy olyan ország miatt, amellyel a háború kitörése előtt időnként kifejezetten nehéz volt a viszony amiatt, hogy a kijevi kormány szerintük rosszul bánik a nyugat-ukrajnai magyar etnikai kisebbséggel”.

„Elfogult maszlag” akadályozza a nyugati újságírókat, hogy megértsék azt, ami történik.

A konzervatív szerző megjegyzi, a nyugati média a „Putyin-párti Orbán Viktor” győzelméről tudósít, majd úgy fogalmaz, hogy „ez ugyanaz az elfogult maszlag, ami eddig is megakadályozta, hogy a nyugati újságírók megértsék, mi is történik valójában itt Magyarországon. Orbánt nem azért szavazták vissza, mert Putyin-párti. Azért került vissza a hivatalába, mert magyar-párti”.

Elemzésében a konzervatív szerző előretekint, mint írja, a miniszterelnöknek óriási kihívásokkal kell szembenéznie ebben a ciklusban. Az orosz–ukrán háború gazdasági hatásai nyomasztóak lesznek Európa és a világ számára, és Magyarország nem egy gazdag ország, amelynek tartalékai segítenének elviselni a következő gazdasági sokkokat, ráadásul Orbánnak egy ellenséges Európai Unióval is szembe kell néznie, amely felerősítheti a Magyarországgal szembeni büntetőintézkedéseket.

Megjegyzi, Brüsszelnek most már tudnia kell azt, hogy a magyar kormányt a magyar nép határozottan támogatja,

és ha rákényszerítik, Magyarország élhet az EU-tagállamok vétójogával a kollektív intézkedésekkel szemben. Rod Dreher szerint az lenne észszerű, ha az Európai Unió újrarendezné a Magyarországgal való kapcsolatát, azonban egy olyan politikai osztály, amely a magyar nemzeti-populista kormányt illegitimnek tartja, főleg az LMBTQ-kérdésekben, nem biztos, hogy kompromisszum-kész.

Mi lehet a tanulság az amerikai republikánusok számára?

Dreher felveti a kérdést, hogy ez mit jelent az amerikai konzervativizmus számára? Hangsúlyozza azt, hogy nem szabad túlzásba esni. Magyarország nem az Egyesült Államok. Egy kicsi, etnikailag homogén országról van szó, sajátos történelemmel, amely meghatározza a politika mozgásterét.

Ráadásul a baloldali ellenzéket még mindig olyan volt kommunisták vezetik, akik az 1990-es években hatalmas hasznot húztak a korábbi rezsimmel fennálló kapcsolataik felhasználásával, és masszívan meggazdagodtak az állami tulajdonban lévő vagyon eladásából. Úgy fogalmaz:

„ahogy egy Fidesz-szavazó tegnap este elmondta nekem, ha Buda gazdagabb részén járunk, sok olyan villát találunk, amelyek egykori kommunisták tulajdonában vannak, akik annak ellenére, hogy szerepük volt abban, hogy az országot a Szovjetunió karjaiba taszították, rabszolgasorba, a kommunista diktatúra után úgy kerestek, mint a rablók. Az Egyesült Államokban nincs semmi ilyesmi”.

Oda kell figyelni a népszavazásra is

Van azonban olyan terület, ahol érdemes kapcsolatokat keresni, teszi hozzá Dreher. Amint írja, Magyarországon a legtöbb ember elutasítja a transzneműséget, és különösen elutasítja a liberális elit és támogatóik által az iskolákban és a médiában a gyerekek felé irányított genderideológiai propagandát.

Dreher tavaly hat hónapot töltött Budapesten, és megjegyzi, hogy amikor magyarokkal beszélt arról, ami az Egyesült Államokban rutinná vált a médiában, az oktatásban és a woke-kapitalista indoktrinációban, az a gyerekeknek szól a transzneműséggel kapcsolatban. Láthatóan nehezen hitték el, hogy amit mond, az igaz.

De természetesen igaz. Mint azt Christopher Rufo által közzétett, a Walt Disney Company belső ülésén készült videókból tudjuk, a Disney évek óta LMBTQ-párti üzeneteket illeszt a gyermekprogramjaiba, és azt tervezi, hogy ezt megduplázza.

A floridai kormányzó, Ron DeSantis új törvénye, amely megtiltja, hogy a kilencéves és annál fiatalabb gyerekeket ilyenekkel propagálják az iskolákban, halvány árnyéka a magyar törvénynek, de hasonló, és országosan nagyon népszerű, még a bideni szavazók körében is. A múlt héten a Biden-kormányzat új szövetségi egészségügyi irányelveket adott ki a gyermekek „transznemű ellátásáról”, nyíltan megalapozva ezekben annak lehetőségét, hogy az állam elvehesse a gyerekeket a családjuktól azért, hogy hormonkezelésnek és műtéteknek vessék alá őket.

Rod Dreher úgy fogalmaz, „Orbán most megmutatta, hogy a média, a vállalatok és a külföldi kormányok elitjével szemben a gyermekek védelmében fellépni nagy győzelmet jelent. Itt az ideje, hogy a republikánusok ebben a kérdésben hűségesebbek legyenek azokhoz az emberekhez, akiket állítólag képviselnek, mint az adományozókhoz”.

A cikkíró emlékeztet, hogy múlt hónapban idézte Eric Kaufmann politológust az amerikai társadalomról szóló kutatásával kapcsolatban, kiemelve, a konzervatívok egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, hogy önelégültek legyenek, és ész nélkül kövessék a régi liberális szokásokat, miszerint a kormány nem avatkozik bele a nem politikai ügyekbe. Ahogy Kaufmann rámutatott, az Egyesült Államokban a fiatalabb generáció annyira balra tolódott, és annyira ellenséges az olyan „régimódi liberális értékekkel” szemben, mint a „szólásszabadság és a különböző vélemények tolerálása”, hogy ha a konzervatívok nem találják meg a módját annak, hogy megállítsák vagy megfordítsák ezeket a tendenciákat, akkor a közeljövő Amerikájában nem lesz számunkra hely a létezésre.

A kérdéskörrel kapcsolatban Dreher elmesél egy hétköznapi történetet, ami a cikk írása előtt nem sokkal esett meg vele

„A Batthyány téren lévő postára kellett mennem egy csomagért. Nem volt kedvem a hosszú, felfelé vezető gyalogláshoz, ezért hívtam egy Bolt taxit (a budapesti Uber). A sofőrt Attilának hívták (Magyarországon gyakori név).

‘Maga Magyarországon él?’ – kérdezte a sofőr.

‘Igen, ideiglenesen’ – mondtam. – ‘Itt dolgozom egy ösztöndíjjal, de a hónap végén visszamegyek Amerikába’.

‘Láttad a választási eredményeket? Tetszik a kormányunk?’ – Nem akartam egy ellenzéki párt támogatójával vitatkozni egy nagy vereséget követő napon, ezért azt mondtam: ‘Igen, tetszik a kormányuk, de azt is tudom, hogy ez nem az én országom, így mindig van mit tanulni mindenkitől, még azoktól is, akiknek nem tetszik a kormány’. A válaszom nem volt túl helyénvaló.

‘A politika szar dolog. Sajnálom’ – mondta. – ‘De Orbán jobb, mint Márki-Zay. Utálom a globalistákat. Megpróbálnak minket olyanná tenni, amilyennek ők akarnak, nem pedig olyanná, amilyenek vagyunk. Megértettél engem? Elnézést az angolomért’. – A sofőr ekkor elmondta, nagyra értékeli, hogy Orbán kiállt a magyar szuverenitásért és a magyar értékekért.

‘Nem értem ezt a mai világot’ – tette hozzá. – ‘Nem lehet megmondani, hogy mi a normális. Ha azt mondod, hogy ‘ez a normális’ vagy ‘az a normális’, akkor rasszistának, homofóbnak, transzfóbnak neveznek. Hogy történhetett ez ilyen gyorsan?’

‘Az egyik ok, amiért kedvelem Orbán Viktort, hogy megvédi a normális dolgokat, és nem kér érte bocsánatot’ – mondtam.

‘Pontosan így van’ – mondta Attila. És ez a lényeg. A politika nem képes megmenteni ezt, vagy bármelyik másik országot, de képes megőrizni, vagy megnyitni azt a feltételrendszert, amelyen belül a kultúraformáló intézmények elvégezik az életet adó kultúra és társadalom építésének munkáját, visszaszorítva a szétesés és a dekadencia erőit”.