– Akár már ma, pénteken életbe léphetnek Oroszországgal szemben az Európai Unió tagállamai állam- és kormányfői által a csütörtök esti-péntek éjjeli rendkívüli csúcson elfogadott, újabb szankciók, ez pedig a pénzügyi szektort és a közlekedést érinti, illetve korlátozza a kulcsfontosságú technológiák hozzáférését. Mi a véleménye ezekről az intézkedésekről?

– Azt kell látni, hogy a történelemben soha, egyetlen szankciós csomag sem volt sikeres. Kedvenc példám: amikor Napóleon 1806-ban kiadta a kontinentális blokádot Anglia ellen, ez két fő mondatból állt. Az egyik: a brit szigeteket teljes bokád alá veszem. A második: a brit szigetekkel minden kereskedelmet megtiltok. Istenien hangzott; a szankciót már másnaptól kijátszották. Szállították az árukat Franciaországba, a vámos félrenézett és ezért megkapta a teljes, egyéves jövedelmét. Mit jelent ez ma? Ha Oroszországgal szemben szankciókat hoznak, elkezdi az árukat máshonnan behozni az oroszbarát államokból. Kínából és azokból az európai államokból, amelyek nem csatlakoztak a szankciókhoz.

Találatot kapott házak a délkelet-ukrajnai Mariupolban 2022. február 24-én. „Magyarország alapvető nemzeti érdeke, hogy ebből a válságból kimaradjon.” (Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka)

– Például Svájc…

– Én ezt kommentálni sem szeretném, mert hátralevő életemben még szeretnék Svájcba menni. Van egyébként az a történet, hogy – még az idők kezdetén – a svájci paraszt zokog. A Jóisten megkérdi, mi a baja. „Jóistenkém, nincs itt semmi.” Mi kéne neked?, kérdi a teremtő. Hát, elsősorban nagyon sok tehénke. Megkapja őket, de elégedetlen, hogy nincs sehol víz, megkapja hát a csodálatos hegyi tavakat. A paraszt pedig, újabb kérésére, még zöld legelőket is kap. A Jóisten, belefáradva mindebbe, kér egy pohár tejet, mire a svájci paraszt: igen, három frankba kerül. Hát, ez a „svájci problematika”.

– Kína is kijelentette, hogy „megérti az orosz aggodalmakat”. Kiút lehet a szankciók alól a Kínával való, szorosabb kapcsolat is Moszkvának?

– Oroszország és Kína évtizedek óta szemben áll egymással. Azt követően, hogy az Egyesült Államok felsorolta, kik a fő ellenfelek, s megnevezte Oroszországot és Kínát, akarata ellenére összehozta ezt a két államot. Nézzük, mik Kína céljai: ami csak létezik az ő közelében a Csendes-óceánon, azt elfoglalni, Afganisztánban az összes stratégiai lelőhelyet megszerezni, ugyanígy az ott hagyott amerikai fegyverzetet is – ez megtörtént; hosszabb távon, majd Putyin után, Szibéria egyes területeinek birtoklása is, hiszen azok „ősi kínai területek”. Az oroszoknak pedig már megvolt a fegyvereztük, melyet Kína ellen használnának fel. Minderről ma persze épeszű ember nem beszél, hiszen kiszolgálná az amerikai célokat, hogy ellentétet szítson e két állam között. Ehelyett közösen fejlesztenek fegyvereket Oroszországgal. Az amerikai politika tehát összehozta a két államot; Putyin joggal mondja, hogy bármit megszerez – Kínától. Legalábbis addig, amíg Amerika mindkettőjüket ellenségként kezeli. A legfontosabb intézkedéseket, tegyük hozzá, nem hozták meg Oroszországgal szemben, ilyen például Oroszország kizárása a swiftrendszerből.

– Miért nem került erre sor?

– Mert ha ezt megteszik, végük van a németeknek és az olaszoknak. A legutóbbi EU-csúcson négy állam is közölte, hogy nem lépik meg a swiftrendszerből való kizárást, hiszen Oroszország teljes elszigetelése nem német érdek. Blokkolták az Északi Áramlat 2-t, amiben óriási német tőke van. Csakhogy az amerikai alapvető érdek az, hogy ne jöjjön orosz gáz Európába, ezzel szemben vegyenek amerikai palagázt. Csakhogy a palagáz sokkal többe kerül, mint az orosz földgáz. Von der Leyen még a válság előtt 120 hajónyi palagázszállítmányt rendelt meg. Egy nappal azelőtt, hogy az orosz csapatok bementek a Donbaszba, Von der Layen bejelentette, hogy ha bármi történik, három dolgot nem szabad az oroszoktól megvenni: kőolajat, gázt és szenet, s ez az orosz export döntő része. Erre az ötletre is azt mondhatjuk, hogy kiváló. Csakhogy, ha az oroszok kiépítik az alternatív lehetőségeket és a gázt és a kőolajat eladják az ázsiai partnereknek, abból azért egy rendkívül furcsa dolog fog kijönni. Biden lépései sem azok a kőkemény intézkedései, amelyet el lehetne várni.

– Pedig hallhattunk kéréseket, hogy határozottabb fellépés kéne.

– Akik kőkemény intézkedéseket követelnek, azok az ukránok. Egyrészt azt követelték, hogy Törökország zárja le a Boszporuszt és a Dardanellákat, ami „baromi jó” ötlet: világháborút jelentene. Kijev másik kérése, ami most, a bukaresti csúcson fogalmazott meg, az volt, hogy „mégis csak” kérnek katonai segítséget. Bocsánat, de mire föl? Nem NATO-tagállam Ukrajna. A harmadik pedig az volt, hogy őket magukra hagyták. De hát ki mondta nekik, hogy teljesen ostoba politikát folytassanak? Két hete az ukrán védelmi miniszter bejelentette: amennyiben nem szállítanak nekik fegyvert Németország, szét fog esni. Ez elképesztő butaság. Európai részről közben szintén megoldást keresnek, Macron például felhívta Putyint, csakhogy a francia elnök nem tárgyalhat a NATO nevében.

– Mi a Nyugat valós célja?

– Egyértelműen az, hogy „kiszedjék” Ukrajnát az orosz zónából. Viszont Oroszország ezt nem engedi. Éppen ma írt rám valaki az Egyesült Államokból. Leírta, hogy 1945 óta az Egyesült Államok több mint 60 háborút vívott. Hogyne, hiszen világhatalom. Oroszország is az.

– Felmerül a kérdés: hol van az ukrán hadsereg? Voltak, persze, hősies kiállásai a katonáknak, így a Kígyó-szigeten, de mi lett a hatalmas mennyiségű hadieszközzel, amit a Nyugattól kaptak?

Rakétatámadás során megrongálódott lakóház Kijevben 2022. február 25-én. „Miközben tele volt a világ összes televíziója azzal, hogy az ukrán haderő milyen fantasztikus városi harcokat vív, valójában pillanatok alatt vesztített.” (Fotó: MTI/AP/Emilio Morenatti)

– Az ukrán hadsereg parancsnoki része jórészt orosz származású volt. Őket pillanatok alatt nyugdíjazták. Nemrég volt olyan kéthetes időszak, amikor egymást követően három ukrán vezérkari főnök váltotta egymást. Az ukrán tábornokokat 2-3 naponta váltották le. Ugyanígy az államtitkárokat, kormánytagokat is. Ukrajna tehát valóban nagy mennyiségben kapott nyugati fegyvert, csakhogy ezeket a katonák nem tudták kezelni! Az oroszok pedig már az első percben azt mondták a katonáknak: „tedd le a fegyvert, és menj haza”. Erre az ukránok nagy része letette a fegyvert, és hazament. Az államfő azt mondta, az utolsó percig kitart a helyén, hát, nem tudom… Kijev polgármestere arról beszélt, fegyverrel a kézben fog védekezni; nem látom, hogy ezt tenné. Azt látom, az ukrán politika annyira ostoba volt, hogy lehetővé tette azt, hogy az ukrán hadsereg gyakorlatilag ellenállás nélkül befejezze tevékenységét. Tényleg van néhány pont, ahol ellenállás folyik, de az oroszok a háború első perceiben szétlőtték a katonai vezetési pontokat.

– Mennyiben jelent kockázatot, hogy Csernobil is a célpontok egyike, melyet most meg is szereztek az oroszok?

– Csernobil birtoklásának nem azért van jelentősége, mert atomerőmű volt, hanem azért, mert az ukrán hadsereg ott tanulta meg a városi harcot. S miközben tele volt a világ összes televíziója azzal, hogy az ukrán haderő milyen fantasztikus városi harcokat vív, valójában pillanatok alatt vesztítettek, és Csernobilt sem tudták vagy nem akarták megvédeni.

– A magyar kormány álláspontja az ukrán válsággal kapcsoltaban az, hogy „ebből az egészből ki kell maradni”. Közben a baloldali ellenzék ettől gyökeresen eltérő, már-már militáns álláspontot fogalmaz meg. Ön hogy látja, melyik út a helyes?

– Magyarország alapvető nemzeti érdeke, hogy ebből a válságból kimaradjon. A baloldal azt mondja, lépjünk föl katonailag. De hát egyetlen NATO-tagállam sem beszél erről! Ha a tagállamok fele ezt mondaná, lehetne miről vitatkozni. Az amerikai elnök szinte naponta elmondja, hogy nem avatkoznak be. Mondjuk tehát azt, finoman, hogy a baloldalon nincsenek képben. A mi nemzeti érdekünk a határ védelme, a menekültek beengedése és annak megakadályozása, hogy fegyveres csoportok lépjenek Magyarország területére.

– Milyen lehet ennek a konfliktusnak a kifutása, vajon gyors lefolyású vagy elhúzódó válságra számíthatunk?

– Az oroszok alapvető célja, hogy Ukrajna ne legyen a NATO tagja és hogy egy olyan vezetése legyen Kijevnek, ami nem Nyugat-barát. Szerintük ugyanis ez a vezetés kollaboráns. Ebben nagyon sok igazság volt, Zelenszkijék abszolút a Nyugattól függtek. Olyan mértékben eladósították Ukrajnát, ami példátlan. Behozták a legmodernebb fegyvereket, melyek most orosz kézbe kerültek. A katonai megoldás tehát napokon belül bejön, a politikai attól függ, hogy a Nyugat milyen támogatást ad a bukott politikai vezetésnek , ez a vezetés mikor fog félreállni. S a kulcskérdés: milyen kompromisszum lesz Oroszország és az USA között?

Címlapfotó: Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)