A Nature Climate Change című folyóiratban a héten publikált tanulmány a 800-as évekig visszatekintve vizsgálta a nagy aszályokat Észak-Amerika délnyugati részén. Mint megállapították, az a szárazság, amely most tapasztalható a régióban, még az 1500-as évek végén feljegyzett aszályos időszak súlyosságát is felülmúlja. Az elmúlt 22 év a valaha lejegyzett legaszályosabb időszak a térségben.
A tanulmány szerzői szerint a szárazság valószínűleg idén is folytatódni fog, és még évekig eltarthat.
A kutatók úgy vélik: a jelenlegi aszály a globális felmelegedés nélkül nem lenne ilyen mértékű. „Az eredmények valóban aggasztóak, mert azt mutatják, hogy a jelenlegi aszály lényegesen súlyosabb az éghajlatváltozás miatt” – hangsúlyozta Park Williams, a UCLA klímakutatója, a tanulmány vezető szerzője, hozzátéve, hogy a szárazság még tovább fokozódhat.
Williams a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelő Központjának kutatóival, Benjamin Cookkal és Jason Smerdonnal együtt dolgozott a tanulmányon. A munkához 29 klímamodellt használtak a klímaváltozás okozta magasabb hőmérséklet hatásának becslésére.
Williams és kollégái a 800-1500-as évek között hét olyan kiugróan aszályos időszakot találtak, amelyek 23-30 évig tartottak. A korabeli aszályok felméréséhez a feljegyzéseket és a fák évgyűrűinek elemzését használták. A fagyűrűk vizsgálatával nyertek képet a talaj korabeli nedvességtartalmáról.
Montanától Kalifornián át Észak-Mexikóig 1600 helyszín több ezernyi fájának adatait használták fel a kutatáshoz.
Williams tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely 2020-ban hasonló tanulmányt tett közzé. Akkor azt írták, hogy a 2000 óta tartó aszály a második legrosszabb a világon az 1500-as évek végén tapasztalt szárazság után. Az elmúlt két évben azonban az extrémmagas hőmérséklet miatt ezt a szintet meghaladta az aszály.
Egyes tudósok tendenciát látnak a nyugaton tapasztalt szárazságban, és arra figyelmeztetnek, hogy a régiónak fel kell készülnie az extrém hőségre és az aszály folytatódására.
Williams is rámutatott, hogy miközben a nyugati térség éghajlata hajlamos a száraz és nedves időszakok közötti „jojózásra”, most a globális felmelegedés miatt a száraz trend kerekedett felül.
Észak-Amerika délnyugati részén 2000 óta az átlaghőmérséklet 0,91 Celsius-fokkal melegebb volt az előző 50 év átlagához képest. A magasabb hőmérséklet a párolgás növekedésével, a talaj kiszáradásával és azzal jár, hogy kevesebb lesz a víz a patakokban és folyókban.
A magasabb hőmérséklet „szomjasabbá” teszi a légkört, kiszárítja a talajt és a növényzetet, ahhoz hasonlóan, mint amikor a szobanövényeink kiszáradnak a fűtés miatt – magyarázta Williams.
A címlapfotó illusztráció.