– Az Egyesült Államok 2021-es inflációs rátája negyvenéves csúcson volt. A Biden-kormány alábecsülte volna az infláció lehetséges mértékét?

– Nyilvánvaló, hogy a Biden-kormány alábecsülte a kockázatot. Az év első felében végig kitartott amellett, hogy nem áll fenn inflációs kockázat.

– Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Mit tudnak tenni a nyomás enyhítésére?

– Három dolgot tehetünk, hogy megállítsuk az árak emelkedését: csökkentjük a keresletet, növeljük a kínálatot, vagy csökkentjük az adókat. Rövid távon a Biden-kormány megszüntethetné a vámokat, amelyek növelik az Egyesült Államok által Kínából importált évi 600 milliárd dollár értékű áruk költségét. Megkönnyíthetné az olaj- és gázfúrás szabályozását, vagy csökkenthetné az államháztartási hiányt. A hosszú távú probléma azonban az amerikai ellátási láncok gyengesége.

– Biden elnökségének másik nehéz pillanata az Afganisztánból való kivonulás volt. Lehetett volna ezt másképp csinálni vagy a kaotikus végkifejlet elkerülhetetlen volt?

– A kivonás rendkívül inkompetens módon zajlott, mivel az afgán hadsereg folyamatos ellenállási képességére alapult. Az afgán hadsereg azonban tisztában volt azzal, hogy az egyetlen feladata az, hogy időt nyerjen, ezért szinte azonnal megadta magát. Politikai szinten a kivonulás még rosszabb képet mutat. Teljesen észszerű ugyanis, hogy az USA el akarta hagyni Afganisztánt. A felelősségteljes cselekvés azonban az lett volna, hogy összehívják a Közép-Ázsiában érdekeltségekkel bíró országokat, köztük Indiát, Oroszországot és Kínát, hogy megkönnyítsék az amerikai kivonulást, és tervet dolgozzanak ki Afganisztán jövőjére vonatkozóan. Jelenleg káosz és éhezés uralkodik Afganisztánban, illetve fennáll annak a veszélye is, hogy az ország ismét a terrorizmus egyik gócpontjává válik.

David P. Goldman amerikai konzervatív közgazdász

– Ön szerint hogyan alakul majd Amerika kapcsolata Oroszországgal és Kínával a következő években? Van-e tényleges esélye egy fegyveres konfliktusnak?

– Komoly eshetőség van Kínával a fegyveres konfliktusra. Erről írtam az Asia Times november 3-i számában is: Christopher Clark mesteri beszámolója az I. világháború kitöréséről, amely az Alvajárók címet viseli, részletesen leírja az első világháborúba csöppent államférfiak szellemi romlottságát és elképesztő felelőtlenségét. Ez már egy régi történet: ha az egyik fél mozgósít, a másiknak is mozgósítania kell vagy védtelenné válik. Ha az egyik fél úgy véli, hogy a másik valószínűleg mozgósítani fog, akkor meg kell előznie és neki kell előbb mozgósítania. Clark azt is bebizonyította – a szokásos angolbarát beszámolóval ellentétben –, hogy a háborút a franciák által sürgetett orosz mozgósítás indította el. Ugyanezen elvet követve kijelenthető, hogy amennyiben az Egyesült Államok megpróbálja erőltetni Tajvan függetlenségének kérdését, akkor Kína meg fogja előzni az amerikai törekvéseket a sziget elfoglalásával. Ha pedig az Egyesült Államok csapatokat állomásoztat a szigeten vagy elaknásítja a Tajvani-szorost –, abban az esetben Kína kénytelen lesz fontolóra venni megelőző lépéseket.

– De vajon tényleg Amerika érdeke, hogy Tajvan mellett elkötelezze magát?

– Az Egyesült Államoknak nincs vesztenivalója, maximum csak az a felfogás inoghat meg, hogy a világ bármely pontján bevetheti erejét, beleértve Kína partjait is. Az amerikai hadsereg 6 ezer milliárd dollárt és több ezer emberéletet pazarolt el az Irakban és Afganisztánban folytatott félresikerült hadjáratokra, miközben Kína jelentősnek mondható, csúcstechnológiájú védelmet épített ki a partjainál és azok környékén. Ez döntően meggyengítette Amerika stratégiai pozícióját.

Az Amerika védelmét elrontó „balfácánok” háborút kockáztatnak pusztán azért, hogy megmentsék a hírnevüket.

A háborút támogatók csekély érdeklődést mutattak Kína technológiai ambíciói iránt, amelyek igazi kihívás elé állítják Amerika vezető pozícióját a világban. Azonban megkockáztatják a háborút olyan kérdések miatt, amelyek nem érintik közvetlenül az amerikai biztonságot. A legjobb eredmény – valójában az egyetlen jó eredmény – a status quo fenntartása. Kína nem fog megkockáztatni egy Tajvan elleni fegyveres támadást, ha úgy véli, hogy az egyesülés végül be fog következni; még ha sikerülne is erőszakkal elfoglalnia Tajvant, akkor is bénító gazdasági szankciókkal kellene szembenéznie a Nyugat részéről és a nyugati katonai előkészületek fokozódásával. Azonban, ha Kína úgy véli, hogy a Nyugat erőlteti a tajvani szuverenitás kérdését, akkor valószínűleg támadni fog.

– Amerika még mindig a világ vezető országa?

– Gazdaságilag az Egyesült Államok már nem vezető ország. Kína nagyobb részesedéssel rendelkezik a világkereskedelemben és sokkal nagyobb részesedéssel a világ termelésében. Még mindig az Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb fegyveres erővel, de az USA nagyszámú külföldi kötelezettségvállalásai miatt túlterheltek. A tudomány és a technológia terén pedig kétségtelenül az USA az első, bár Kína egyre inkább erősödik.

– Az előző kormány hozzáállásához képest éles változást jelent Joe Biden határpolitikája. Az illegális átkelések száma rekordszintre emelkedett, és úgy tűnik, hogy az elnök és az alelnök nem sokat tesznek azért, hogy megfordítsák a tendenciát. Miért van ez így?

– A Biden-kormány az illegális bevándorlás tolerálásával próbálja megszólítani a spanyol ajkú szavazókat, de ennek kétirányú hatásai vannak. A legális bevándorlóknak van ugyanis a legtöbb vesztenivalójuk az illegális bevándorlókkal szemben, akik a legális bevándorlókkal versenyeznek a munkahelyekért és a közszolgáltatásokért. A legális spanyol ajkú bevándorlók csoportja feltörekvő, és a Demokrata Párt melletti elköteleződésük korántsem biztos. A demokraták azonban joggal feltételezik, hogy az illegális bevándorlók nagyobb valószínűséggel szavaznak rájuk, ha tartózkodási engedélyt kapnak. Az illegális bevándorlás tehát a demokratáknak egy kis, de jelentékeny politikai előnyt biztosít, amely egy elnökválasztási versenyben igen fontos lehet.

– Hogyan hatott a virginiai kormányzóválasztás eredménye a Demokrata Párt politikájára?

– A demokraták rájöttek, hogy a progresszív szociális programjuk jelentős választói rétegeket sértett meg. A kampány egyik fő témájává vált, amikor egy iskolás lányt megerőszakolt egy „transznemű” lány – azaz egy fiú – a női mellékhelyiségben. Az ügy a demokratákat nehéz helyzetbe hozta, hiszen pontosan tudják, hogy nem nyerhetnek országos választást a progresszívek szavazatai nélkül, de nem tudnak úgy a progresszívekhez szólni, hogy közben ne sértsék meg az amerikai választók széles centrumát.

– A radikálisabb baloldali politikusok nagyobb befolyással bírnak a politikai döntéshozatalra, mint a korábbi kormányok idején?

– A szélsőbal energikusabb és befolyásosabb, mint a múltban, de ez teher is egyben a Demokrata Párt számára. Biden egyfajta se veled, se nélküled helyzetben van, ha a radikálisokkal való kapcsolatáról van szó. Ez nehéz helyzetbe hozza a demokratákat.

– A konzervatívok gyakran mondják, hogy a „szélsőbal” vagy a „woke baloldal” erősen hatalmában tartja az elnökséget. Van ebben valami igazság?

– A Demokrata Párt úgynevezett progresszív vagy szélsőbaloldali szárnyának jelentős beleszólása van a kormányzásba, de elképzelhető, hogy ennek nem lesz jelentősége. Biden csökkentette a „Build Back Better” („Építsd újra jobban”) programjának méretét, mert nem tudta meggyőzni az összes demokrata szenátort, hogy szavazzák meg, és ez feldühítette a szélsőbaloldalt. Majd ezek után még a csökkentett változatot sem tudta elfogadtatni a középen álló demokrata képviselőkkel. A virginiai kormányzóválasztáson is látható volt, hogy sok olyan szavazó van, aki az elnökválasztáson Bident támogatta, ám a „woke” kérdések miatt átállt a republikánus oldalra.

– A rendőrségtől pénzelvonást szorgalmazó mozgalom követelései számos demokrata vezetésű amerikai városban a bűnözési arány növekedéséhez vezettek. Ön szerint jó irányba haladnak a dolgok a bűnözők kezelése terén?

– Semmiképpen sem; 2020-ban az elmúlt 23 év legmagasabb gyilkossági adatát rögzítették az Egyesült Államokban, és az előzetes adatok 2021-ben is emelkedést mutatnak. A progresszívek csökkenteni akarják a bebörtönzöttek arányát, de ennek eredményeként veszélyes bűnözők kerülnének az utcákra. A koronavírus-járvány idején több város is szabadon engedett rabokat a börtönökből, amely tovább növelte a probléma mértékét.

– Ön hisz a „kék államokból történő kivándorlásban”? Az emberek valóban a demokrata vezetésű államokból a republikánus államokba költöznek?

– Kétségtelenül létezik egyfajta elvándorlás a kék államokból. New York és Kalifornia lakossága csökken. A legmagasabb arányú lakásár-emelkedés pedig a vörös államokban tapasztalható.

– Mi az oka mindennek?

– A legnyilvánvalóbb ok a rendkívül magas adókulcsok. Texasban és Kaliforniában nincs helyi jövedelemadó, míg New Yorkban és Kaliforniában 10,9 százalék, illetve 12,3 százalék a legmagasabb adókulcs. A New York-i és Los Angeles-i progresszív kormányok ráadásul nem tudták megfékezni a bűnözést sem. A progresszív adózás a feltörekvő középosztályt is sújtja. Kalifornia például most azt javasolta, hogy szüntessék meg az emelt szintű matematikaórákat, mert a kisebbségek rosszabbul teljesítenek ezeken.

– Úgy tűnik, hogy az elnök egészségi állapota az elkövetkező hónapokban és években is téma lesz. Ön szerint Joe Biden megfelel a feladatnak? Hogyan befolyásolja az egészségi állapota az általa kitűzött célokat?

– Nincs több információm Biden egészségi állapotáról, mint bárkinek, aki olvassa az amerikai sajtót. Törvényhozási céljai olyan okokból omlanak össze, amelyeknek semmi közük az egészségéhez. Ha az egészségi állapota romlik, az csak tovább súlyosbíthatja az amúgy is jelentős problémákat.

– Mennyire lesz nehéz az elnökség, ha a republikánusok novemberben visszaveszik a képviselőházat és/vagy a szenátust?

– Ha a republikánusok többségbe kerülnek a kongresszusban, akkor Biden nem sok mindent tud tenni az elnöksége utolsó két évében.

– Ön szerint kik fognak egymással csatázni a 2024-es választásokon? Lehetséges egy Trump–Biden-visszavágó?

– Az amerikai politikában bármi lehetséges, de úgy gondolom, hogy Trump nem indul 2024-ben. A republikánusok körében erős bázisa van, de a függetlenek körében mérgező. A republikánusok legnagyobb előnye Biden negatív megítélése, különösen a gazdaság tekintetében. Nem fognak olyan jelöltet választani, mint Trump, akivel kapcsolatban komoly negatívumok merülnek fel.

– Mi volt Biden elnökségének csúcspontja és mélypontja?

– Republikánusként nehezen tudnám meghatározni Biden elnökségének csúcspontját. Egy év hivatalban töltött idő után sem tud felmutatni egyetlen jelentős jogalkotási vagy külpolitikai eredményt sem. A mélypontot ugyanakkor minden bizonnyal az afganisztáni kaotikus kivonulás jelentette.

– Általánosságban hogyan jellemezné a Biden-kormány első évét? Milyen osztályzatot adna nekik?

– Biden és csapata rosszul látta az Egyesült Államok gazdaságának problémáit A legnagyobb kihívás az infláció, amely az elmúlt évben 2,3 százalékkal csökkentette a reálórabért, amely a 2008-as pénzügyi válság óta a legsúlyosabb visszaesés. A magánszemélyeknek adott állami juttatások elveszítik értéküket az infláció miatt, ezért Biden még zsugorított formában sem tudja törvényhozási programja körül összefogni saját pártját.

Az elnöknek a külpolitika terén sem sikerült meggyőző vagy világos politikát kínálnia Kínával vagy Oroszországgal kapcsolatban,

és céljai erőtlennek és tisztázatlannak tűnnek. Semmire sem jutott az iráni nukleáris program problémájával. Támogatottsága január közepén a közvélemény-kutatások szerint 43 százalék volt, a legalacsonyabb felmérés szerint pedig 33 százalék. Az amerikai értékelési rendszerben én egy „D-t” (kettest) adnék neki – mondta az interjú végén David P. Goldman.

A címlapfotón: Joe Biden leteszi hivatali esküjét John Roberts, a legfelsőbb bíróság elnöke előtt a törvényhozás washingtoni épületének, a Capitoliumál tartott beiktatási ünnepségen 2021. január 20-án. Jobbról felesége, Jill Biden kezében a Bibliával. Joe Biden az Egyesült Államok 46. elnöke (Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)