logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Lengyel elemző: A nyugati barátaink nem igazán szeretik az igazi versenyt, ezért megpróbálják megváltoztatni a játékszabályokat

A Nézőpont Intézet korábbi konferenciáján résztvevő volt Jacek Karnowski lengyel politikai elemző, lapszerkesztő, a Sieci című újság főszerkesztője, aki interjút adott a Kossuth Rádiónak.

Az interjú itt hallgatható vissza.

– Ha egy ország képes eljutni a stabilitásig a politikában, – ami azt jelenti, hogy a választáson győztes párt a miniszterelnökével végig tud kormányozni 1, 2, vagy 3 választási ciklust – az nagyon kedvező, hiszen lehetőséget ad hosszú távú programok megvalósítására – kezdte Jacek Karnowski.

– Ez viszont még mindig egy kihívás a régió sok országa számára, és emellett a fiatal demokráciák azzal is gyakran szembesülnek, hogy elfogadják a politika szabályait. Elfogadják általánosságban azt, hogy a politika mindig egy kihívás, amiben benne van az, hogy egyszer sikert arat, máskor vereséget szenved. És persze itt van a járványhelyzet is, mint tényező, ahogy mi Lengyelországban gyakran mondjuk, „ez egy háború, mégpedig háború nélkül”. Nagyon komoly feladat minden kormány számára, hiszen aláássa a társadalmi bizalmat, az embereket idegessé, frusztrálttá, zaklatottá teszi. A járvány sokkal nehezebbé teszi gazdasági sikerek elérését is. Szóval a kormányoknak mozgósítaniuk kell erejüket, türelmesnek kell lenniük, és egyben megérteni azt a különleges helyzetet, amiben benne vagyunk. És, amikor erről baráti körben tudunk beszélni a régió egészéből érkezettekkel, akkor azt halljuk, hogy a helyzet mindenütt ugyanaz; szembe kell nézni oltásellenesekkel, propagandával, kormánnyal szembeni bizalmatlansággal. És van egy harmadik tényező is, ami a kormányzati stabilitást illeti, ez pedig a geopolitikai színtér. A világ egy nagyon veszélyes pillanatban van. Egy új rend küszöbén, amelyben az Egyesült Államok a Kínával folytatott rivalizálásra koncentrál. Európa magára marad, miközben itt vannak az orosz és német törekvések. Ebben pedig egyre kevesebb mozgástere marad a régiónk országainak, úgy értve, hogy óriási nyomás alatt vannak. Most tehát nagyon okosnak kell lennünk, és össze kell tartanunk, ugyanis az egység az egyetlen válasz az említett kihívásokra.

– Ehhez képest viszont, mármint a járványhelyzethez, és a geopolitikai tényezők ellenére, azt mondhatjuk, hogy a régió, de legalábbis a V4 országok jól teljesítenek, ami a stabilitást illeti. Igaz voltak kormányzati változások Szlovákiában az elmúlt egy évben, miniszterelnökváltás és voltak koalíciós feszültségek Lengyelországban is, de azért, ha felülről szemléljük, a stabilitás még mindig létezik. Szóval ez egy érték, egy vagyontárgy, amit kincsként kell őrizni?

– Igen, igen, természetesen, és én azt gondolom, hogy óriási siker a kormányaink és társadalmaink részéről, hogy képesek maradtunk átvészelni és megküzdeni a kihívásokkal. Úgy látom, hogy az ilyen fejlemények oka a régió sikerességében rejlik. És, amikor az országaink elleni vádaskodásokkal szembesülünk, amikor azt látjuk, hogy újfajta szabályokat akarnak felállítani, például jogállamisági feltételrendszerhez az uniós forrásokat, abban fel kell ismernünk azt, hogy ez azért van, mert felzárkózunk, mert sikeresek vagyunk. Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia sikeres, erősödünk, nyugati barátaink pedig nem igazán szeretik az igazi versenyt, ezért megpróbálják megváltoztatni a játékszabályokat, és újakat szabni. Tudja nagyon meglepő az, hogy míg korábban országainkat nagyon kedvelték, évtizedeken át tisztelték, sőt kecsegtették és hitegették, most, amikor elkezdünk felzárkózni, közelíteni hozzájuk, függetlenebbé válunk, már minden rossz, ami nálunk történik. A demokrácia elleni bűncselekményekkel vádolnak bennünket. Néha pedig nagyon dühítő, hogy miközben azt látja, hogy rendőrök tüntetőket bántalmaznak Brüsszelben, vagy Franciaországban, a mi országainkban pedig senkihez hozzá sem érnek, a rendőrség nagyon finoman lép fel, és mégis mi nem vagyunk demokratikusak, hanem ők azok. Ez azért egy vicc, de hát ez a verseny logikája, amit a mi országaink diktálnak. Mi is ott akarunk ülni az asztalnál, azt akarjuk, hogy felnőttként kezeljenek bennünket, ne gyerekként. Meg kell értenünk azt, hogy, ami történik gyakran egyfajta pszichológiai nyomásgyakorlás.

– Többé nem arról van szó, illetve egyre kevésbé van szó függőségről a nyugattól. Fenyegetésként fogják fel, hogy egyenlő jogokat szerzünk. Pedig manapság nagyon-nagyon gyakran emlegetik a nyugati társadalmakban az egyenlő jogokat, egyenlőséget. De akkor ennek a nemzetek közötti szinten is érvényesnek kellene lennie, hogy egyenlők vagyunk. Lengyelország szintén kellős közepén van ennek a vitának és nyomásnak. Mit gondol melyek Lengyelország legfontosabb eszközei, amelyekkel ellentarthat a Brüsszelből érkező nyomásnak? Ha nem tévedek Ön készített a közelmúltban egy interjút Glinski lengyel miniszterelnök-helyettessel, aki szintén arról beszélt, hogy Lengyelország nem fog meghajolni, bármilyen nyomás érje is. Érdekes volt látni, hogy az új német kormány külügyminiszterének, Annalena Baerbock-nek a második hivatalos külföldi útja Varsóba vezetett. A lengyel kormány még ezt megelőzően világossá tette, hogy nagyon hasznosak a tárgyalások, viszont Lengyelország nem fog meghátrálni…

– Én azt hiszem, a leglényegesebb tényező, hogy ott vannak az emberek, akik azt várják kormánytól, hogy megvédje szuverenitását és függetlenségét. Az emberek, azaz lengyel átlagpolgárok támogatása nélkül, a legjobb kormánynak sem lenne esélye arra, hogy túléljen ilyen mértékű külső nyomást. Az a tény, hogy még mindig olyan kormányunk van, amely meri megkérdőjelezni Brüsszel dominanciáját, és harcolni akar Lengyelország jogaiért, és ez választói támogatást is élvez, az számomra egyfajta csoda, és tényleg megmutatja a nemzet és polgárainak erejét. Természetesen vannak olyan lengyelek is, akik inkább letennék a fegyvert, de a többségünk még mindig amellett van, hogy folytassuk a harcot. Persze emellett okosnak kell lenni, az ugyanis nem igaz, hogy a lengyel kormány ne lenne hajlandó a kompromisszumra. A lengyel miniszterelnök háromszor utazott Brüsszelbe, ajánlatot tett több konkrét témakörben, amelyben hajlandóak vagyunk a törvénymódosításra, de egyszerűen átverték. Miközben azt halljuk a bizottság tagjától, a biztostól, hogy csak három ponton akarnak változást, de aztán jön újabb három. Amikor a bírói fegyelmi tanácsot, a bírói testületet és a felfüggesztett bírák ügyét említik, erre a kormányunk, minisztereink azt mondják, hogy ugyan már, nem hiszünk önöknek, mert önök átvágnak bennünket: újabb területeken újabb követelésekkel állnak elő. Lengyelország meg akar felelni az Európai Unió szabályainak, a gond csak az, hogy az Európai Unió ezekkel az ügyekkel precedenst akar teremteni, példát statuálni. Lengyelország olyan, mint egy laboratóriumi kísérleti alany. Vagyis meg akarnak törni bennünket, hogy aztán azokat az új szabályokat később más országok ellen használják fel. Ebben az értelemben mi a teljes régió szabadságáért küzdünk. Ugyanis tényleg arról van szó, hogy azokat az új szabályokat arra használnák fel, hogy Brüsszel egy ország társadalmi, politikai gazdasági életének majd minden területén beavatkozhasson. Ezt valójában Lengyelországon tesztelik, de aligha fogják nyugati országokban alkalmazni. Kizárólag a kelet és közép-európai államokban – állapította meg végül Jacek Karnowski.

Ajánljuk még