Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel, diplomatikusan „nehéznek” nevezte a kérdést, ami meglehetősen enyhe leírása a résztvevők közötti konfliktusok mélységének – véli Hortay Olivér, aki elmondta, hogy az ezzel kapcsolatos vita két fő fronton zajlik:
1. Az Európai Bizottság nyáron előterjesztette a Fit for 55 című javaslatcsomagját, aminek egyik elemeként egy új kvótakereskedelmi rendszer keretében adóztatná meg az európai háztartások energiafogyasztását.
A javaslat elsődleges célja az árak mesterséges emelésével rákényszeríteni a lakossági szereplőket fogyasztásuk (és így szén-dioxid-kibocsátásuk) csökkentésére.
A Bizottság az energiaválság kirobbanása ellenére is ragaszkodik az intézkedéshez, amit Németország is támogat.
A vélt, vagy valós környezetvédelmi hatásokon túl, a Bizottságnak azért is fontos az új rendszer, mert azon keresztül központi bevételekhez juthatna, és így finanszírozási szempontból is függetlenedhetne a tagállamok kontrolljától.
Németország pedig egyrészt azért támogatja a kezdeményezést, mert az nem okozna neki jelentős többletterhet (ott már működik egy hasonló rendszer, és nagy eséllyel ezt terjesztené ki a Bizottság az egész EU-ra), másrészt a kedvező hatalmi pozíciója miatt jó eséllyel pályázna az új központi forrásokra.
Magyarország mellett Franciaország, Spanyolország, Portugália és a teljes keleti blokk elutasítja a kezdeményezést.
Ezek az országok vitatják, hogy a lakossági fogyasztás csökkentésének az árakkal való kényszerítés lenne a megfelelő útja.
A keleti és a déli tagállamok különösen méltánytalannak találják, hogy a központi intézkedés egységes terhet róna valamennyi európai háztartásra, azaz egy román család fajlagosan ugyanannyit fizethetne, mint egy luxemburgi.
Ráadásul az elutasítók egy részének kifejezetten rossz tapasztalatai vannak a központi forrásokkal kapcsolatban: például Lengyelországot mindössze néhány napja zsarolta meg Frans Timmermans brüsszeli klímabiztos, hogy jogállami problémák miatt a tervezettnél kevesebb pénzt kaphat majd a Szociális Klíma Alapból.
A konfliktusban július óta egyik fél részéről sincs elmozdulás az eredeti álláspontoktól.
2. A másik nagy vita az EU meglévő kvótakereskedelmi rendszeréről zajlik.
Az energiaárak növekedésével párhuzamosan a kvótaárak is csaknem a nyári szintek duplájára emelkedtek. A két folyamat pedig egymást erősíti, ráadásul különösen erősen sújtja a magas szénfelhasználású országokat: például Lengyelországot és Csehországot – írta Hortay Olivér.
Míg az energiahordozók árára (a magas importkitettség és időjárásfüggés miatt) az EU-nak mérsékelt ráhatása van, a kvótapiac egy virtuális platform, amelyet a közösség a kibocsátott kvótamennyiség módosításával, vagy akár a kötelezettségek felfüggesztésével bármikor képes befolyásolni – magyarázta a szakértő.
Majd hozzátette, hogy ráadásul a fenti két tagállam mellett Franciaország, Spanyolország, Magyarország és Lettország álláspontja szerint a magas kvótaárakban a spekulatív, szabálytalan kereskedés terjedése is szerepet játszik, így a rendszer alaposabb reformra szorul (ezek az országok például felvetették az árplafon bevezetésének ötletét).
Németország, Ausztria és Luxemburg azonban mindenféle (akár átmeneti) reformtól elzárkóznak, a Bizottság pedig a jövőben – szintén a nyári javaslatának megfelelően – fokozná a kibocsátott kvóták mennyiségének csökkentési ütemét, ami további árnyomást idézne elő – hívta fel a figyelmet.
A reform ellenzői azt mondják, hogy a kvótaárak növekedése csak 10-15 százalékban felelős az energiaárak emelkedéséért. A reformot sürgető országok szerint azonban ez a növekmény is tekintélyes összeg; például önmagában meghaladja az egy évvel korábbi áramárakat.
Hortay Olivér azt is elmondta, hogy nem tartja valószínűnek, hogy az ellenzők (különösen Németország) beadják a derekukat, mert egy esetleges enyhítés óriási támadási felületet nyitna klímapolitikai narratívájukon.
Az sem várható, hogy a reformot sürgető országok meghátrálnak, mert az árak növekedése a szakadék szélére sodorja a közösség gazdaságát (és egy átmeneti enyhítés a valóságban aligha jelentene klímapolitikai meghátrálást) – tette hozzá.
A felek álláspontjai megingathatatlanok, így ebben a kérdésben is hónapok óta állóháború zajlik.
A kvótapiaci viták mellett továbbra is jelentős konfliktust okozott az atomenergia minősítése az új taxonómia rendeletben. Itt a tagállamok többsége a fenntartható minősítés mellett van, és az elmúlt hetek (Timmermans és von der Leyen) nyilatkozatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság is hajlik a zöld címkére.
Azonban Németország, Ausztria, Luxemburg, Dánia és Portugália továbbra is erősen tiltakozik a minősítés ellen.
A címlapfotón: Orbán Viktor miniszterelnök (középen, a harmadik sorban) az EU-tagországok és az Európai Unió Keleti Partnerségét alkotó országok állam-, illetve kormányfőinek találkozóján Brüsszelben 2021. december 15-én. Elöl, középen Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, mellette jobbra Emmanuel Macron francia köztársasági elnök (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)