logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Néppártiság nemzet nélkül, kereszténység kereszt nélkül: Talajt vesztett a konzervativizmus nyugaton

| Szerző: hirado.hu
Yoram Hazony izraeli társadalomtudós szerint az elmúlt évtizedekben általános vélekedéssé vált az, hogy a hagyományos értékek őrzése magánügy, a politikában nincs helye Istennek, családnak, nemzetnek, pedig ezek azok az értékek, amelyek nélkül demokrácia és szabadság sem igen létezhet. Amerikában az újbaloldal már az alapító atyák szobraival is harcban áll, a neomarxisták nyílt antiszemitizmusa a XX. század legrosszabb korszakát idézi, noha a csendes polgárok többsége nem mellettük áll.

Az interjú itt hallgatható meg.

.

Valószínűleg 2022. április 5-e egy fontos dátum lesz az Ön számára. A világ internetes áruházainak beharangozójában már szerepel, hogy akkor jelenik meg, és lesz elérhető az új könyve. A témája valaminek az újrafelfedezése, ez a valami pedig a konzervativizmus. De mit kell felfedezni a konzervativizmusban akár maguknak a konzervatívoknak is manapság?

– A könyv fő állítása, hogy számos demokratikus országban mára kialakult egy szabály, mégpedig a kulturális és politikai liberalizmusé. Ez generációk óta él, már legalább a II. világháború óta a 40-es, 50-es 60-as éveken keresztül. A 60-as években világos győzelmet aratott a politikai liberalizmus, mint egyeduralkodó világkép Amerikában és a legtöbb nyugat-európai országban. A demokratikus vita pusztán a liberálisok, illetve a liberalizmus különböző irányzatai között zajlott. Amerikában a demokraták a liberálisok egyik ágát, a republikánusok a másik ágát jelentették, a briteknél a toryk és a munkáspártiak.

Amikor liberalizmusról beszélek, akkor egy olyan világképről beszélek, amely az egyén szabadságát és az egyenlőséget tekinti a politika lényegének, a politika pedig itt végződik. Ezek a dolgok nyilván fontosak, viszont más, szintén fontos dolgokat kihagy, ha egyszer ott lezárul a politika. Ami kimarad, az az, hogy mi kell a családok fennmaradásához, a gyülekezetek, városi közösségek megtartásához, a nemzetek, egyházak, vallási intézmények megmaradásához. Ezek mindegyikéhez szükség van egy átmenetre és folytonosságra a múltból a jövőbe. Hogy az emberek tudjanak arról, mi volt lényeges a nagyszüleik számára, és azt továbbadják a saját unokáiknak, a folytonosságot ez biztosítja.

(Forrás: Földházi Árpád )

A liberalizmus, mint politikai elképzelés, ehhez a megközelítéshez nem ad teret. Ezt kellene újragondolni. Mi azt mondjuk, az egyéni szabadságok nagyon fontosak, de nem jelentenek mindent. Egy társadalomnak kiegyensúlyozott megközelítésre van szüksége ahhoz, hogy a nemzet fenntartható legyen, és fenntarthatók legyenek a hagyományai, benne a családok. Ezek a dolgok az iskolákban és a közéletben dőlnek el. Ha például egy ország többsége a keresztény örökség részese, akkor annak az országnak egy keresztény alapú közkultúrára van szüksége. Itt most nem arról beszélek, hogy az egyének miben hisznek, hanem arról, hogy a nyilvános kultúra a tradíciókra támaszkodik-e, vagy a liberalizmusra. A liberalizmusban ugyanis nem létezik tradicionalizmus.
Ez a vita középpontja a liberalizmussal kapcsolatban. Az említett hegemónikus liberális világkép alapján pedig a demokrácia természetéből fakadóan liberális. De talán ott két dolgot összekevernek; azt, hogy liberálisnak lenni és a szabadsággal rendelkezni, mint ami a demokratikus rendszerek alapvető eleme. Ebből következően pedig, aki azt mondja, hogy nem liberális, akkor azt logikai következtetés alapján arról az oldalról a demokrácián, a demokratikus rendszereken kívül helyezik.

Miként lehet megkérdőjelezni ezt a logikai alapon működő gondolkodásmódot?

– Ön most pontosan ezt tette. Az első dolog ugyanis kimondani, hogy egy demokratikus kormányzati rendszer feltétele, hogy van kettő, vagy három politikai párt, amely egymást folyamatosan kihívja. Ez azt is jelenti, hogy egyik tiszteli annyira a másikat, hogy ha az megnyeri a választást, akkor hagyja kormányozni. Aztán, ha legközelebb valaki más győz, akkor azt hagyják kormányozni. A demokráciának van egy olyan komoly előnye, hogy képes önmagát javítani, ha a dolgok rossz irányba mentek.

Viszont egy demokráciában nem mindenki liberális. Lehet konzervatív politikai párt, vagy éppen szocialista és még mindenféle, vagy éppen keresztény-nacionalista politikai párt is, ami ugyebár nem liberális. Jelenleg viszont Európa számos pontján és Amerikában, pontosan ahogy Ön is mondta, a demokráciát liberálisként definiálják. És ha nem támogatja a liberális demokráciát, akkor egyáltalán nem támogatja a demokráciát. Ez pedig nem igaz, hiszen a liberalizmus egy értékrendszer. Egy normális országban a liberális demokraták a választásokon méretik meg magukat a kereszténydemokratákkal szemben. Szóval az első, amit Ön is mondott, hogy ki kell jelenteni, mi a demokrácia mellett vagyunk, de nem vagyunk liberálisok. Ehhez a kijelentéshez pedig mindenkinek hozzá kell szoknia.

Fotó: Földházi Árpád

Ennek értelmében is, gondolja, hogy az Egyesült Államokban a konzervatívok lendületet kaptak? A közelmúltban tartották a nagy nemzeti konzervativizmus konferenciát, amelyen ön is felszólalt. A konferencia zárónapján tartották a választást Virginiában, ami nagyon fontos volt, talán egy jelzés – bár ezt én nem tudom. Szóval most a konzervatívok számára nyílik meg a tér, vagy egyszerűen csak a józan ész az, ami horgonya egy változásnak?

– A józan ész csak ott létezik, ahol az embereknek vannak tradíciói. Nincs olyan, hogy valami abszolút, mindentől független „józan ész”. A tradíciókban gyökerezik, a nemzet hagyományában. Természetesen a józan ész az, ami elveszett Amerikában, de más országokban is. Az elmúlt év, 2020 vízválasztó volt az Egyesült Államok és a demokratikus nemzetek történelmében. A liberális hegemóniát, a II. világháború óta meghatározó ideológiát elsöpörte egy kulturális forradalom, ami elfoglalta a legtöbb vezető újságot és egyéb médiumot, egyetemeket, Hollywood-ot, a kormányzati bürokráciát.

Sőt a hadsereget is elfoglalta ez, a neomarxizmus egy válfaja, amit woke-nak (ébredésnek) neveznek. A neomarxizmus ezen formája természetesen nem liberális. Az a tény pedig, hogy egy éven belül az ország meghatározó világképét meg lehet buktatni és fel tudja váltani a neomarxizmus, magyarázatot követel, magyarázat után kiált. Mi történt itt? A magyarázat pedig az, hogy az eredeti liberalizmust sikerült megfosztani a bibliai és keresztény hagyománytól, a közösségi kultúrát pedig a korábban létező moráljától és határaitól fosztottak meg. Amikor ezek a tényezők kivesztek a liberalizmusból, akkor ott egy vákuum keletkezett, amely már azt mondta, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Két évtizeden belül ez a neomarxista vallás átveheti a keresztény vallásosság helyét is.

Akkor miként lehet megkérdőjelezni ezt a liberalizmust? És ez egy kérdés Magyarország esetében is, ahol olyan politikai és gazdasági erőnek kell ellenállni, mint az Európai Unió. Vajon mi lehet a mozgástere az olyan országnak, mint Magyarország, amelyet 11 éve konzervatív kormány irányít?

– Én azt hiszem, hogy a magyarok már most is tudják a választ. Amire szükség van, az az, hogy szövetségeket építsen más országokkal. A közeljövőben nem látok más utat, nem gondolom, hogy Németország más lesz, mint aminek ma tűnik, egy országnak, ami egy egész kontinensre akar rákényszeríteni liberális elképzeléseket, sőt, ha képes, az egész világra. Szóval amire szükség van, az egy szövetség a konzervatív nemzetek között. Az első lépés annak elismertetése, hogy létezik konzervatív demokrácia, ami legalább annyira legitim, és sok ország számára sokkal megfelelőbb, mint a liberális demokrácia. Ha ez már világos, akkor onnan el kell kezdeni megszervezni országok szövetségét, amely már képes odaállni az Európai Unió liberálisai elé is azt mondani: nézzétek, itt vagyunk öten, tízen, húszan nemzetként, és nem fogjuk követni a ti irányotokat.

Abban nem lehetek biztos, hogy egy ilyen lépés miként végződik, de ez az egyetlen remény. Azt gondolom, a magyarok már megértették, hogy szövetséget építeni más országokban, szövetséget építeni más konzervatívokkal életbevágó a konzervatív demokrácia túlélése szempontjából Magyarországon.

(Címlapfotó: Földházi Árpád)

Érdekes lehet számodra:

Ajánljuk még