A német Vergeltungswaffe–2 (V–2), a „megtorlás fegyvere” a második világháború idején a Harmadik Birodalomban kifejlesztett egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta. A háború befejezését követően az Egyesült Államok a V–2 rakétákat és a német szakembereket használta fel saját rakétaprogramjához.

A V–2 rakéta volt az első ember alkotta eszköz, ami nem a világűr elérése céljából, de kilépett a világűrbe.

Az amerikai hadsereg speciális egysége a második világháború leverése után a náci Németországból hetven V–2 ballisztikus rakéta birtokába jutott. Wernher von Braun professzor, a német rakétaprogram vezetője negyven mérnökkel együtt az Egyesült Államok fogságába került.

(Fotó: JHU Sheridan Libraries/Gado/Getty Images)

Sokan közülük a náci párt vagy akár az SS tagjai voltak, de tudásuk fontossága felülírt minden morális megfontolást. A háborús hírszerzés adatai és az amerikai oldalra állított német rakétamérnökök információi alapján hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a V–2-es rakéták a kor viszonyaihoz képest egészen rendkívüli teljesítménnyel bírtak:

képesek voltak átlépni az atmoszféra és a világűr határát jelentő 100 kilométeres magasságot, az úgynevezett Kármán-vonalat.

Ennek tudatában az új-mexikói White Sands Missile Range-en tevékenykedő amerikai kutatócsoport úgy döntött, az egyik pusztító fegyverrel megkísérli a világűrből a történelem első űrfotójának elkészítését.

A feladat azonban nem volt egyszerű, ugyanis miután a rakéta elérte a csúcsmagasságot, motorja leállt, és ezután az eszköz teste szabadesésben zuhant vissza a földre. Úgy kellett tehát a rakéta orrában található robbanófej helyére egy 35 milliméteres Devry típusú kamerát elhelyezni, hogy az épségben visszaérkezzen a világűrből. Akkoriban ugyanis még nem voltak adottak a technikai feltételek ahhoz, hogy a felvételeket televíziós technikával továbbítsák az állomásra.

Wernher Von Braun took his scale rocket models so seriously he had the ceiling tiles removed in his office in order to fit his Saturn V pic.twitter.com/TmkWHA0Drq

— TJ Cooney 🚀 (@TJ_Cooney) October 17, 2021

A rakéta orrába egy speciális hő- és törésálló acéldoboz került, amelybe a kameratokot helyezték el. A fellövés után a V–2-es egészen 105 kilométerrel a földfelszín fölé jutott, elkészítette a várva várt dokumentációt, majd visszazuhant a szárazföldre.

A kamera épségben maradt, a filmet pedig sikerült előhívni: a történelmi jelentőségű felvételen a világűr fekete kontrasztjából kirajzolódik a  földgörbület az Egyesült Államok délnyugati területeinek egy részével.

A címlapfotó illusztráció.