×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A menő genderszótárak szerint a nők csak testek, szaporító szervekkel

 

Már a világ legtekintélyesebb orvosi lapjában, a The Lancetben is a progresszív gender-ideológia szótárát használják, és úgy írnak a nőkről, mint testekről vaginával. Hogy látja ezt egy igazi nő? Birgit Kelle német újságírónő, családpárti aktivista, a Frau 2000plus érdekvédelmi szervezet vezetője az Európai Konzervatív folyóirat aktuális számának budapesti bemutatóján vett részt, majd a Vasárnapi Újságnak a genderizmus térhódításáról mondta el véleményét.

 

— A németek arról ismertek, – legalábbis a sztereotípiákat illetően –, hogy a szabályokat követik, és betartják, pontosak, kiegyensúlyozottak. Nos, ha az olyan ideológiákra gondolunk, mint a genderizmus, hát ez minden csak nem a kiegyensúlyozottság. Ennek az ideológiának a megjelenését már Németországban is érzékelni?


A teljes beszélgetés itt hallgatható vissza:

–Ez így valóban igaz lehet, rólunk németekről azt szokták mondani, hogy különösen korrektek vagyunk, hűségesek az államhoz, és bátor polgárok, ami valószínűleg igaz is. Talán pont ezért is hullanak nálunk a gender eszmék ennyire termékeny talajra, mert a polgárok megpróbálnak modernnek lenni, hogy végre részei lehessenek a haladásnak, hogy a nagyon modern, nyitott, globális elithez tartozhassanak. Ez nagyon szimpatikusan hangzik; hogy végre valahára felzárkózni a világhoz, egy világra nyitott társadalmat építeni. Bár ennek a valósághoz nem feltétlenül van köze, viszont egy nagyon csábító gondolat, hogy a gender eszmék valóra váltása elvisz ehhez a modern világhoz.

– Ezek az elképzelések az Egyesült Államokból indultak ki, és terjednek keleti irányba, mondhatjuk, a nyugati világban. Először az angolszász országokban kezdett terjedni. Gondolja, hogy lehet egy határ, amelyet nem lépnek át, vagy ez a kelet felé terjeszkedés nem áll meg, Németország, Ausztria határainál?

– Azt mondanám, hogy jelenleg van egy nagyon jól látható határa a gender témának, ez pedig a teljes iszlám világnál húzódik, az összes iszlám alapon működő államnál. Viszonylag nyilvánvaló az, hogy mely országokban működik a gender-érzékenyítés, hol téma ez az eszme, hol akarják átültetni a gyakorlatba. Azt mondhatjuk, hogy hozzávetőleg ez a nyugat, a szabad nyugat, a jólétével, biztonságával és békéjével. Szóval olyan társadalmakban, amelyek egyáltalán megengedhetik maguknak, hogy ilyen fiktív gondolatokról szóló vitának helyet adjanak, embereket fizessenek, hogy ezeken a kérdéseken gondolkozzanak, egyetemeken tanszékeket hozzanak létre. Ez részben egy jóléti társadalom luxusvitája. Ott tud terjedni, ahol készség mutatkozik aziránt, hogy új gondolatokat egyáltalán megfontoljanak, ez pedig a szabad nyugat. Persze az jó hír, hogy a társadalmainkban van készség arra, hogy új gondolatok helyet kapjanak, csakhogy pontosan itt terjednek ezek az eszmék is, és nem találnak ellenállásra. Utóbbi tényező pedig magyarázat arra is, hogy miért is található az a természetes határ az iszlám világ előtt. Hogy a gender-érzékenyítés miért is ütközik falba bizonyos társadalmakban, elsősorban az iszlám társadalmakban? Mert még csak nem is gondolnak arra, hogy helyet adjanak ilyen gondolatoknak önszántukból, sőt harcolnak ellene, akár erőszakkal is. Viszonylag kevés ambíció látszik, hogy a gender-mozgalmat az iszlám világra kiterjesszék, hiszen ott nem csak verbális, de testi ellenállásba is ütköznek.

– Az persze nagyon pozitív, hogy mindenféle gondolatról szabadon lehet beszélni. De talán ezzel a gender-érzékenyítéssel az a probléma, hogy ezek az új eszmék a régi elképzeléseket kiszorítják, bizonyos fokig illegálissá teszik, de legalábbis olyasvalamivé, ami nem megengedett.

– Minden szabad társadalomra érvényes annak veszélye, hogy visszacsúszhat, elveszítheti szabadságát. És ez olyasmi, amit ezeknek az új mozgalmaknak a megjelenéséből tanulhatunk, hogy amikor az ember mindenkivel szemben toleráns akkor olyanok esetében is, amelyek elégedetlenséget keltenek, embereket akár elpusztítanak. Ez végső soron a társadalmat újra kibillenti. Azaz, a szabad társadalmak talán túlságosan is hozzászoktak ahhoz, hogy kiélvezzék a szabadságot. Időközben felnőtt egy olyan generáció, sőt több generáció is, amely a második világháború után nevelkedett, és csak jólétet, biztonságot, békét ismert, és úgy gondolja, hogy ez még sokáig így folytatódik. Ez az érzés pedig meg is erősödött, miután a hidegháború véget ért, amikor még egy front leomlott, még több jólétet, és békét mindenkinek – mondták. Az én gyerekeim generációjának már egyáltalán nincsenek emlékei azokról az időkről, amelyeket a szabadság hiánya jellemzett, a szabad nyugaton nem tudják, hogy az milyen. Ennek tudatához hozzászokik az ember és elfelejti azt, hogy a szabadságért meg kell harcolni, hogy minden nap tennünk kell érte. Ezt meg kell tanítani a következő generációknak annak érdekében, hogy nehogy visszaessenek olyan helyzetekbe, amelyet mi már megtapasztaltunk. Úgy gondolom, hogy, amit most látunk ezzel az egész gender-témával, az érzékenyítés arrafelé vezet, és azt mutatja, hogy a társadalomban vannak olyanok, akik totalitárius elképzeléseket képviselnek és valósítanak meg azzal az érveléssel, hogy ez a helyes. Vagyis a cél szentesíti az eszközt, és ezt meg szabad tenni. Ahogy tapasztalom vannak fiatalok, akik készen állnak arra, hogy másokat jogaiktól megfosszanak, arra hivatkozva, hogy magasabb rendű célokat követnek, mégpedig a toleráns és szabad társadalom megteremtését. És akár kényszeríthetnek is másokat erre az útra, mert, hogy ez egy jó célt szolgál. Persze önmagában hamis az érvelés, de sajnos nem azt tapasztaljuk, hogy a felnőttek generációja a fiatalabbak számára világossá tenné, hogy ez nem megy, hogy átlépnek egy határt. Ezen a módon pedig minden szabad társadalom visszaeshet, visszafejlődhet és újra elkövethet hibákat – attól tartok, újra ott vagyunk, hogy ismét elkövessünk régi hibákat.

– Ők úgy gondolják, hogy az általános, univerzális igazságokat képviselik.

– Ott tartunk, hogy fogalmakat tévesen értelmeznek, például beszélnek nemek közötti egyenlőségről, de, hogy pontosan mit is jelent az egyenlőség ebben az összefüggésben, arra nincs definíció, illetve egy szűk elit határozza meg. Nézzük azt a fogalmat, hogy gyűlöletbeszéd, ez is pontosan így működik. Egyszer csak itt van és mindenhol beleütközünk, minden alkalommal, amikor valaki saját magát megsértve érzi gyűlöletbeszédet emleget. Korábban, úgy 20 éve még azt mondta volna, hogy figyelj ide ez eltér az én véleményemtől. Ma viszont, ha valaki ellentmond rögtön előhúzzák a gyűlöletbeszéd kifejezést. Azt tapasztaljuk, hogy a politikai vitákban sem tényekről, hanem érzésekről esik szó, és már nem létezik egy objektív nagyságrend, ami körül folyhat a vita. Korábban még tényeket kellett felmutatni a diszkriminációra, ma elég azt mondani, hogy megkülönböztetve érzi magát. Pontosan ez a helyzet annak meghatározásával is, hogy mi a férfi és mi a nő, ami 20 éve még teljesen világos volt. Ma pedig ez nem érvényes, és szinte senki nem meri meghatározni, hogy mit jelent nő és férfi – szóval időközben visszaléptünk az alapokhoz. És nem csak ez, de az is ide tartozik, hogy mit is jelent pontosan a nőpolitika; amikor nem tudjuk definiálni, mi is teszi a nőt, amikor mindenki nő lehet, aki akként azonosítja magát. Teljesen abszurd, nincs olyan sem, hogy feminizmus, ha nem tudjuk meghatározni, mit is jelent nőnek lenni.

– A németországi választási kampány utolsó napjait éljük. Van olyan párt, amely a gender-eszméket magáénak vallja, és a politikai programjában említi?

– Az mondhatjuk, hogy ez az egész kérdéskör mindenekelőtt a zöldeknél, a baloldalnál és a szociáldemokratáknál jelenik meg, de ugyanígy a liberálisoknál is jelen van. Mindegyik már évek óta ezen dolgozik, kinél itt, kinél ott van a hangsúly, de összességében ezeket az erőket nevezhetjük nyitottnak és progresszívnak. Mindenekelőtt a zöldeket, amelyek a legaktívabbak ennek az egész programnak a megvalósításában, hiszen már évek óta próbálnak törvényeket módosítani. Tulajdonképpen minden olyan politikai kezdeményezés, ami ebbe az irányba mutat a zöldektől indul.

A címlapfotó illusztráció.