×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Még Graham Bell is kereste találmányával az amerikai elnök hátába fúródott golyót – 140 éve halt meg James Garfield

 

Száznegyven éve, 1881. szeptember 19-én halt bele sebesülésébe James Garfield, az Egyesült Államok huszadik elnöke, aki ellen több mint két hónappal korábban követtek el merényletet. Ő volt az Egyesült Államok második meggyilkolt, egyben a második legrövidebb ideig hivatalban lévő elnöke, és a negyedik, aki hivatalában halt meg.

James Abram Garfield amerikai elnök (Forrás: Wikipédia)

James Abram Garfield 1831. november 19-én született az ohiói Moreland Hillsen, egy pionír házaspár öt gyermeke közül legfiatalabbként – ő volt az utolsó azon elnökök sorában, akik még faházban születtek. Apját kétéves korában elvesztette, anyja és egy nagybátyja nevelte fel tisztes szegénységben. A gyerekeknek igen korán dolgozniuk kellett, így évente csak három hónapot járhattak iskolába. Garfield tizenhat évesen Clevelandbe ment, ahol tanulmányai költségét matrózként, illetve hajóvontató öszvérek terelésével, később iskolatársai tanításával teremtette elő. 1856-ban tanári diplomát szerzett, és Hiram városában egy középiskolában helyezkedett el, amelynek egy évvel később már igazgatója volt.

Ebben az időben már javában politizált, az akkoriban az országot megosztó rabszolgaság kérdésében az intézmény kiterjesztése ellen, a tagállamok jogainak ügyében a szövetségi kormány megerősítése mellett foglalt állást.

Az 1854-ben alapított Republikánus Párt színeiben választották be Ohio állam szenátusába,

törvényhozó munkája mellett a serény Garfieldnek arra is maradt ideje, hogy megnősüljön és az ügyvédi vizsgát is letegye.

A polgárháború 1861-es kitörése után jelentkezett a hadseregbe, s – főként tanítványaiból – önkéntes csapatot állított fel. A katonai ismereteket menet közben sajátította el, embereit kezdetben kézikönyvvel a kezében dirigálta. Tudományát hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatta: 1862 januárjában Kentucky államban megvert egy kisebb konföderációs sereget.

Bár a csata nem volt túl jelentős, a gyéren csordogáló északi sikerek idején nagy visszhangot keltett, és Lincoln elnök a morál erősítése érdekében tábornokká nevezte ki, végül egészen a vezérőrnagyi rangig jutott.

Szülőállamában 1862-ben megválasztották kongresszusi képviselőnek, és ő Lincoln kérésére rangjáról lemondva elfoglalta helyét a törvényhozásban – az elnöknek ugyanis tábornokból volt éppen elég, hűséges és tehetséges képviselőből viszont nagyon kevés. Garfieldet ezt követően 18 évig újra és újra megválasztották, 1876-tól ő lett a republikánusok képviselőházi vezetője. Tekintélyén még az sem ejtett csorbát, hogy belekeveredett egy vasúti panamába, igaz, az ellene felhozott vádakat hitelt érdemlően nem sikerült igazolni.

1880-ban szenátorrá választották, de a felsőházban egy percig sem ténykedett, mert számára is váratlanul ő lett a Republikánus Párt elnökjelöltje. A konvención ugyanis a két esélyes jelölt – Ulysses S. Grant volt elnök és James Blaine maine-i szenátor – támogatói egyensúlyban voltak, és a patthelyzet feloldásaként végül a 36. szavazáson mindannyian a „sötét ló” Garfieldre voksoltak.

A választási kampány idején a demokraták előráncigálták a vasúti panamát (plakátokra, házfalakra írták, újságok címlapjára nyomtatták a 329-es számot, ahány dollárt Garfield állítólag elfogadott kenőpénzként), de nem jártak sikerrel. A szavazatok számát tekintve Garfield csak tízezerrel kapott többet, mint ellenfele, a szintén polgárháborús tábornok Winfield Scott Hancock, de az elektori testületben kényelmes többséget szerzett.

Az Egyesült Államok huszadik elnöke 1881. március 4-én foglalta el hivatalát.

Rövid ténykedése során főként a megosztott Republikánus Párt békítgetésével volt elfoglalva: az alelnöke, Chester A. Arthur vezette frakció ugyanis ellenezte a Garfield által tervbe vett közszolgálati reformot és a polgárháborúban vesztes Dél enyhébb kezelését.

Garfield a kinevezések kapcsán konfliktusba keveredett pártja legbefolyásosabb személyeivel, és győzött, diadalát azonban már nem tudta kiaknázni: 1881. július 2-án merényletet követtek el ellene.

Az elnökre a washingtoni pályaudvaron lőtt rá kétszer egy elmebeteg ügyvéd, aki nem kapta meg az általa megpályázott párizsi konzuli tisztséget. (Mivel a tettes a Republikánus Pártnak az elnökkel szembenálló szárnyát és az alelnököt éltette, elterjedt az az alaptalan gyanú, hogy Arthur bérelte fel.) Az egyik lövedék csak Garfield karját súrolta,

a másik azonban a hátába fúródott és sehogy sem találták. Az elkeseredett orvosok végül a telefont feltaláló Bellt is elhívták, aki maga készítette fémdetektorral vizsgálta át az elnök testét.

A golyó így sem lett meg, mert – mint később kiderült – az akkoriban ritkaságnak számító fém ágyváz miatt a készülék használhatatlannak bizonyult.

Az elnök egyre betegebb lett, magát a lövést vélhetőleg még túlélte volna, azonban a sebében csupasz kézzel turkáló orvosok miatt vérmérgzést kapott. Hosszú szenvedés után 1881. szeptember 19-én meghalt, holott - ha ez az eset akár csak húsz évvel később történik - könnyedén felépülhetett volna. Merénylőjét 1882-ben – hiába volt szemmel láthatóan beszámíthatatlan – halálra ítélték és kivégezték. A következő elnök Chester A. Arthur lett, a meggyilkolt elnök egyik fia Theodor Roosevelt alatt belügyminiszterségig vitte.

Garfield volt az Egyesült Államok második meggyilkolt, egyben a második legrövidebb ideig, 199 napig hivatalban lévő elnöke,

s az első, akinek beiktatásán jelen volt édesanyja. A mai napig ő az egyetlen, akit közvetlenül a Képviselőházból választottak meg, és az egyetlen, aki egyszerre volt képviselő, megválasztott szenátor és megválasztott elnök. Érdekesség, hogy ő volt az első balkezes amerikai elnök is, aki mindkét kezét kiválóan használta: képes volt arra, hogy a jobbal latinul, a ballal pedig görögül írjon egyszerre.