×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A béke félszigetétől az erőszak földjéig – nem nevezik nevén a migránsproblémát Svédországban

 

A béke félszigetétől az erőszak földjéig – sereghajtóból Európa-bajnokká vált Svédország a halállal végződő lövöldözések tekintetében, derül ki a statisztikából. A Svéd Bűnmegelőzési Tanács huszonkét ország húsz évnyi adatsorát elemezve hozta ki a lesújtó eredményt, amit még riasztóbbá tesz az, hogy a bűncselekmények nagy része az úgynevezett sérülékeny területeken történik. Az óvatoskodó kifejezés hatvan, döntően bevándorlók-lakta, bandaháborúktól sújtott városrészt takar, ahol ugyancsak a népesség 5,4 százaléka él, ám a lövöldözések több mint fele ezekhez a területekhez köthető. A politikai korrektség eddig a tényeket is tagadta, a migráció és a bűnözés között most is csak a bátrabbak találnak összefüggést. Sokat mond azonban, hogy a rendőrök számát a következő négy évben tízezer fővel növelik. Magnus Norell, svéd biztonságpolitikai szakértő, a Svéd Védelmi Kutató Intézet korábbi vezető elemzője szólalt meg a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

 


A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza.

– A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács kiadott egy jelentést a halálos lövöldözésekről, illetve fegyveres erőszak mértékéről Európában. Ebből az derült ki, hogy Svédország a legalacsonyabb arányról a legmagasabbra ugrott. Nézve ezt, mi történhetett?

– Természetesen egy aggasztó dologról van szó, hiszen a változás elég gyorsan következett be. A jelentés összehasonlítást tesz más európai országokkal és rámutat arra, hogy sok tényező másutt is megvan, anélkül, hogy ilyen mértékű növekedés lenne a halálos lövöldözéseket és fegyveres erőszakot tekintve. Vagyis kell itt lenni olyan okoknak, ami Svédországban különbözővé teszi. Azt hiszem sokan meglepődtek a jelentésen, de aki követi az eseményeket, már láthatta a jeleket. Szóval a rendőrség vagy a hírszerzés számára nem okozott meglepetést a jelentés eredménye, inkább megerősítés volt a számukra, hogy amire figyelmeztettek az bekövetkezett.

– Az elmúlt években időről időre hallunk a hírekben Svédországról, különböző bandavitákról, konfliktusokról. Főként a nagyvárosokból. Lehet ez egy ok?

– Ez már egy hosszú ideje tartó folyamat. A rendőrség főnöke tavaly decemberben adott egy interjút, amelyben azt említette, hogy mintegy 40 bűnözői hálózat, klán létezik Svédországban, ezek általában a bűnözés bizonyos fajtáira szakosodnak. Ő hírszerzési anyagokra hivatkozott. Nem csak a bandaháborúk, hanem szervezett bűnözői csoportok által elkövetett erőszak is növekvőben van egy ideje. A bűnözői hálózatok, amelyeket a rendőrség figyel elsősorban a nagyvárosokban, Stockholmban, Göteborgban, Malmöben, és ezek környékén okoznak problémákat. Az is tény sok éve, hogy Svédországba – mint egy nyitott liberális országba – nagyon könnyű beutazni, illetve átutazni. Így nagyon jó csempészútvonal, könnyen át lehet vinni dolgokat Svédországon. Ide tartoznak a fegyverek, és ez is a leggyakoribb. Meglehetősen könnyű behozni fegyvert, ha valakinek szüksége van rá. Ez zajlik már egy ideje, és őszintén meg kell mondani, hogy a rendőrség éveken keresztül próbálta figyelmeztetni a politikusokat, még akkor is, ha ez a párbeszéd nem feltétlenül a nyilvánosság előtt zajlott.

– Aggasztó dologként említette, hogy bizonyos tényezők másutt is megvannak, mégsem történnek ilyen események. Mik ezek a faktorok?

– Egy leíró jellegű jelentésről van szó, ami azt mondja el, mit tapasztalni. Amire pedig rávilágít az az, hogy egy komoly dologról van szó. Ezzel próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy alaposan és mélységében kellene megvizsgálni azt, hogy mi juttatta Svédországot ide, ilyen ártalmas helyzetbe. Van egy másik jelentés is, nagyjából másfél évvel ezelőtt jelent meg, ami az úgynevezett „érzékeny térségeket” vizsgálta, ahogy az amerikaiak mondják no-go zónákat, amelyek szintén főként a nagyvárosok környékén helyezkednek el, ahol az állam teret veszít, például a bűnözői hálózatok előtt. Ezt abban az összefüggésben kell látni, hogy a rendőrség és a hírszerzés, a szolgálatok, és intézményeik foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, próbálják ezt a politika napirendjére juttatni.

– Említette ezeket a no-go zónákat, vagy érzékeny területeket. Nos, miként reagálnak a rendőrség, illetve rendfenntartó erők részéről arra, hogy a döntéshozók nem cselekszenek a jelzéseikre. Idén láthattuk már Franciaországban, hogy a rendőrség hangosan tiltakozott annak érdekében, hogy felhívja a politikusok figyelmét egy problémára, ezeknek a no-go zónáknak, érzékeny területeknek a problémájára.

– Azt tudom, hogy a rendőrség ugyanazt mondja itt is; hogy egyfelől hiányzik az erőforrásuk, ami persze a teljes társadalomra hatást gyakorol, ami már csak azért is gondot okoz, mert az emberek nem kapják meg a segítséget a hatóságtól kellő gyorsasággal. De nem csak erről van szó, vannak itt szervezeti gondok is; a rendőrségen belül eltolódás látszik az adminisztratív munkavégzés felé, illetve van egy ideológiai elmozdulás is: ahelyett, hogy azt néznék mit cselekednek, arra fordítanak gondot, hogy hogyan tekintsék a dolgokat. Az állományon belüli kritika arról szól, és arról beszélnek, – ez az én személyes tapasztalatom – hogy vissza kellene térni a rendőrség eredeti célkitűzéseihez, hangsúlyt helyezni a bűnmegelőzésre, valamint megmutatni magukat, ott lenni az utcán, hogy ha valami történik, a rendőrségre lehet számítani, ha hívja őket gyorsan segítséget kap, ilyenek. Különbséget kell tenni a mindennapos bűncselekmények, mint betörés, bolti lopás és a szervezett bűnözés között. Utóbbi sokkal nagyobb súlyú, viszont egyszerre kell küzdeni ellenük. Ahol pedig a kettő találkozik, és ahol a szervezett bűnözői hálózatok nagyon erősek, azok az említett érzékeny övezetek, ahol a bűnözők kiszorítják a hagyományos rendfenntartókat. És még egyszer, mert nagyon fontos; ezek a folyamatok már hosszú ideje tartanak, ha nem így lenne kézben lehetett volna tartani a helyzetet. A dolgok nem fajultak volna idáig, ha több megelőző kezdeményezés lett volna, akkor amikor először felbukkant, hiszen ismétlem, voltak olyanok a rendőrségen belül is, akik idejében felhívták a figyelmet, már 20 éve is, amikor kezdődött.

– Svédországban a politikai korrektség fontos alapelv, és ennek keretei között történik meg az is, hogy nem nagyon említik a bűnözők hátterét, etnikai hátterét. Gondolja, hogy ez is az okok közé tartozik, illetve vannak azok az érvek is, hogy a bevándorlás nagy mértéke szintén egy oka a helyzetnek?

– Nem feltétlenül politikai korrektségről van szó, arra viszont helyesen mutat rá, hogy ez egy probléma. Hiányzik talán az akarat arra, hogy a dolgokat a nevükön nevezzék, viszont nem biztos, hogy itt politikai korrektségről van szó, a gond ennél nagyobb. Amire más jelentések felhívják a figyelmet – a svéd bűnmegelőzési tanács részéről is –, hogy bizony van összefüggés a nagy mértékű bevándorlás és bizonyos bűncselekmények között. Ugyanakkor vannak országok, ahova ugyancsak nagy mértékű a bevándorlás, mégsem von maga után növekvő bűnözést. Ott van az Egyesült Államok, vagy éppen Kanada, Ausztrália. Mind bevándorló ország, szóval nem kizárólag erről van szó, hanem arról is, hogy van-e terv arra, mit is kezdenek azzal, hogy sokan megjelennek az országban. Ha nincs ilyen stratégia, na akkor kezdődnek a bajok. Ha pedig a már említett hivatalos jelentésekre gondolunk, akkor azokból is kiderül, hogy mi rengeteg olyan országból fogadtunk bevándorlókat, ahol a központi hatalom, az állam gyenge, közel-keleti és észak-afrikai országokról van szó. Ahol már csak szükségszerűségből is az embereknek saját maguknak kell megvédeniük családjukat, a hozzájuk legközelebb állókat, mert tudják, hogy a kormányzat ezt nem fogja megtenni. Ezt pedig magukkal hozzák Svédországba is, és a családjukat is hozzák, ami ellen a svéd állam nem próbál meg fellépni. Persze ezt nehéz megtenni különösen 5-6 évvel ezelőtt, amikor az a nagy menekültválság volt egész Európában. Viszont, adott volt egy csomó ember és terv meg nincs arra, hogy mit kezdenek velük, kapnak-e munkát, vagy egyáltalán mi legyen. Svédországot, azt hiszem, túlterhelte az a rengeteg ember, és elképzelés sem volt arra, hogy miként birkózzanak meg vele. Ennek következményeit látjuk részben ma is.

A címlapfotó illusztráció.