A világjárvány 2019 végi, 2020 eleji kitörése óta többször kellett a világ országaiban részleges vagy teljes lezárást elrendelni a vírus terjedésének megakadályozása érdekében. A bezártságot, az otthon töltött időt mindenki másképp élte, éli meg. Csak néhány példa a legérdekesebb esetek közül.
Egy gyűjtő, akinek 23 ezer darab tejesüvege van már, arra használta fel a karantén időszakát, hogy egyenként megtisztítsa a üvegeket. A 72 éves Steve Wheeler negyven év alatt halmozta fel az üvegeket a világ minden tájáról – írja a The Sun.
Öt hetet töltött el a művelettel, átlagosan napi 657-et öblített el nyolcórás szakaszokban, tehát óránként 82-vel végzett. Steve Wheeler annyit mondott: „Csak unatkoztam. Úgy gondoltam, jó alkalom lesz megtisztítani őket. Mindegyiket megmostam egy tál vízben, és az oldalára fektettem őket, hogy lecsöpögjenek, majd visszatettem a helyükre. Most mind csillognak.”
A volt üzletember kijelentette, hogy soha nem válik meg gyújteményétől, amelynek teljes súlya 16 tonna. A felesége arra panaszkodott, hogy férje több időt foglalkozott a gyűjteményével, mint vele. Ráadásul ironikus módon nem szereti a tejet a gyűjtő, sőt, a gondolattól is irtózik, hogy igyon belőle.
A wythenshawe-i Chervonne Shennan nagyapjával és nagybátyjával sétált a helyi erdőben, ahol szomorúan látta, hogy az egykori zavartalan természetvédelmi terület a lomtalanítók rendszeres hulladéklerakójává vált.
A Manchester Evening News azt írta, italos palackok, chipses zacskók, gázpalackok és régi bútorok hevertek szerteszét. Miután az év elején Shennan, aki egy vizsgabizottság segédszakácsa, kimenőt kapott a járvány miatt, egy helyi csoportban önkéntesként takarította a parkot.
Elmondása szerint napi négy órát dolgoztak. Miután a környéken nőtt fel, és felnőttként nem bírta a sok szemét látványát, így tette hasznossá magát a karantén alatt. Amikor nem az erdőt, a többi zöld területet és az utcákat tisztították meg az eldobott hulladéktól.
Kezdetben azt is számolták, hogy hány elhagyott arcmaszkot találnak, de 400-nál abbahagyták a számolást. Voltak, akik nem fogadták pozitívan a közösség számára hasznos tevékenységet, és szándékosan szemetet dobtak el, miközben az önkéntesek próbálták megtisztítani a környéket.
„Az embereket nem érdekli, hogy tiszták legyenek a zöld területek, terek és utcák, de bevallom, én is ilyen voltam” – foglamazott Chervonne Shennan, és hozzátette, amióta szabadságon van, rengeteg dokumentumfilmet nézett a Netflixen, és kezdett rájönni, hogy mit tesz az ember a bolygójával.
Azóta nagy változásokat hajtott végre életmódjában is, például csomagmentes kiszállításokat kér az élelmiszerboltoktól.
A This Morning (Ma reggel) című műsorban mutattak be valakit, aki az előző két esethez képest kevésbé hasznos, de annál nevetségesebb módon tölötte el a bezárás hónapjait. Azt írták, Adrian James kettős életet élt, nyúlként.
Miután több mint tízezer fontot költött jelmezekre, kiegészítőkre és sárgarépára, Adrian James elmagyarázta, hogyan lépett be a szőrös közösségbe, és mit gondolnak mások a hobbijáról.
A Délnyugat-Walesben található Pembrokeshire lakosa azt mondta, az utcán megfigyelt reakciók java pozitív volt, mosolyogtak, pacsit adtak neki, tehát örömet okozott az embereknek. A jelmezeket varatta, és szeret a többi jelmezes közé járni, társaságban lenni és barátokat szerezni.
Noha élvezte a vidéki életet a lezárás alatt, a járvány mentálisan és anyagilag is kihatott egy essexi pékre. Míg a legtöbben egy épület fogságában voltak, ő elszigetelődött egy 32 méteres lakóhajón – közölte az Essex Live.
Emily Garland, aki gyermekkorát Colchesterben tölötte, keskeny hajóján él, és Londonon belül, a Temzén hajózott. A 38 éves nő átmenetileg Hertfordshire-ben kötött ki, a Lea folyón, miután Londonból elhajózott még az újabb lezárások januári kezdete előtt.
Garland azt mondta: „Ez luxus ezekben az időkben. Jelenleg a Lee-völgyben vagyok, és ez kicsit emlékeztet az otthonomra, mert erdők közelében nőttem fel. Ez nagyon szép, természetes és vidékies.” Mindenesetre a hajón töltött idő nem volt egyszerű a mézeskalácsra szakosodott pék számára sem anyagilag, sem szellemileg, sem fizikailag.
Azért döntött úgy, hogy egy hajón fog élni, mert stresszesnek találta a lakásbérlést. Az elmúlt 17 évben 22 helyen élt, és nem engedhetett meg magának egy lakást egyedül. Az első lezárást nehezen viselte, amelyet kizárólag egyedül töltött, a hajós közösség tagjaival sem találkozhatott, egy helyben kellett maradjon Londonban.
A nő utazás közben háromdimenziós mézeskalács utánzatot készít a megfigyelt épületekről. Mivel az esküvők elmaradtak, amelyek biztosították vállalkozása fő bevételi forrását, sokat esett a bevétele, ráadásul karácsonykor is jóval kevesebb megrendelés érkezett be hozzá. Azonban bizakodva tekint a jövőbe, de aggasztják, hogy milyen kormányzati lépések következnek még.
„Azt hiszem, egy kicsit függetlenebb vagyok, mint korábban, és hálás vagyok ezért. Egyedül tudtam dolgokat véghez vinni, szerintem erősebb lettem” – mondta a lakóhajó tulajdonosa.
