EU-s ostor és cukorka a francia köztévéknél

 

Bónuszokat kapnak a francia közszolgálati tévéadókat csoportosító France Télévisions szerkesztői, ha uniós témákat dolgoznak fel műsoraikban – így próbálja Brüsszel ellensúlyozni az uniós témaköröket ritkán érintő műsorpolitikát. Ha ez nem megy, arra az esetre az Európa-ügyi államtitkár elrendelte a „kényszerítés és nyomásgyakorlás minden eszközének” bevetését.

Egymás után érték a francia közszolgálati televízióban az elmúlt hónapokban a szerkesztők kérései: számos olyan, új műsor készítését rendelték el, amely az Európai Unióval foglalkozó, feldolgozandó témákat szorgalmazta. A riportok, műsorok sokasága látványos ugrást jelent ahhoz képest, hogy a Jean-Jaurès Alapítvány 2019-ben publikált tanulmánya szerint ennél a médiatípusnál Franciaországban a műsoridő mindössze 2,7 százalékában esett szó uniós témákról – írja a Breibart.com a Le Monde cikke alapján.

Emlékezetes például, hogy amikor 2019-ben Ursula von der Leyen lett az Európai Bizottság elnöke, a France 2 csatorna este nyolc órás nagy híradójában csak néhány másodpercben említette meg Von der Leyen beiktatását.

A kormányhoz baloldali-liberális irányultsága okán is közel álló Le Monde megjegyzi: a közszolgálat érdeklődésének váratlan fokozódása nem lehet független attól sem, hogy Emmanuel Macron köztársasági elnök Franciaországa 2022 első felében elnökli az Európai Tanácsot, ráadásul abban az évben lesz az új választás.

A más államokon a közszolgálatiság külső nyomástól való függetlenségét oly hangosan számon kérő francia kormány nemcsak a mézesmadzagtól, de a korbácstól sem idegenkedik. „Bármi szóba jöhet: akár hízelgő, akár kemény szavakkal, premizálással vagy a közszolgálati média szerkesztőire irányuló nyomással” próbálja a kormány elérni már-már rögeszmés célját, a több Európát a műsorokban – fogalmaz a Marianne című francia hetilap.

Minden eszközzel

Bosszantó elégtelenségek mutatkoznak a France Télévisions-nál – idézi a lap Clément Beaune Európa-ügyi államtitkár 2020 szeptemberi nyilatkozatát –, ezért „erősíteni kell azokat a mechanizmusokat, amelyek által előtérbe helyeződnek az európai témák. Vegyük igénybe a kényszerítés, a nyomásgyakorlás minden eszközét”. A lap hozzáteszi: a politikus „szemrebbenés nélkül megnevezte a közszolgálati adókat, amelyeket kötelezni kell ennek végrehajtására”.

„Minden eszközzel, kényszeríteni, nyomásgyakorlás” – emeli ki ezeket a kifejezéseket a Marianne újságírója, „ocsmánynak” minősítve ezt a hangvételt. Étienne Campion szellemes karcolatában felveti: az EU-nak valóban ennyire nyomulnia kell, ha valamiféle publicitást szeretne a francia médiában?

Azt, hogy a sajtó mennyire komikusnak találja ezt a nyomásgyakorlást, mi sem jelzi jobban, mint hogy a Marianne is a „Humor” rovatban közöl erről írást.

Ha tényleg javította az EU a franciák életnívóját az előző harminc évben, akkor bizonyára felkelti már önmagában az érdeklődésüket ez a tematika. De ha valóban érdekes uniós témákkal akarnak előrukkolni, miért nem foglalkoznak olyan kérdésekkel, mint a „social drumping” (olcsó munkaerő alkalmazása, egy munka fillérekért való elvégeztetése például migránsokkal és képzetlen alkalmi munka vállalókkal – a szerk) vagy a titkos lobbik nyomulása, az EU diszfunkcionális jelenségei? – kérdezi Campion.

Mindenesetre ezek a témák jobban lekötnék a franciákat, mint azok a karikatúrába illő, üres szlogenek, amelyekkel a választási időszakokban találkozik a néző:  ilyenek például: Európa a béke, Együtt erősebbek vagyunk, A szuverenitás hangoztatása a bezárkózottságot jelenti – véli a Marianne publicistája.

A címlapfotó illusztráció.