×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Szexizmussal vádolták, pária lett a brit humor nagyágyúja

 

Minden idők ötven legnagyobb szórakoztatójaként tartják számon a brit szigeteken a humor egyik nagyágyúját, aki Alfred Hill néven látta meg a napvilágot 97 éve ezen a napon. Kedvenc komikusa, Jack Benny után vette fel új nevét. Szép nők vették körül műsoraiban, de soha nem nősült meg. Megviselte, amikor levették több mint három évtizedig futó show-ját a műsorról. Ahogy az a nagy szórakoztatókkal gyakran megesik, őt sem kerülte el a szorongás és a depresszió. Betegesen takarékos típus volt, de utazni szeretett, és több nyelven is beszélt.

Benny Hill Alfred Hill néven született 1925. január 21-én a dél-angliai Southamptonban. Családtagjai és az iskolatársak is az „osztály bohócaként” emlékeznek rá. Édesapja és nagyapja is bohócként dolgozott, így volt honnan meríteni.

A nagy gazdasági világválság idején nőtt fel, és a családot sem kerülte el a nélkülözés. Felnőttkorára meglehetősen fukar lett, és ennek oka valószínűleg ebben keresendő.

(Fotó: Nemzeti Fotótár/Külföldi Képszolgálat)

Szeretett szerepelni és énekelni. Hatévesen már pénzt keresett azzal, hogy népszerű dalokkal szórakoztatta az embereket a strandon, az egyik beszámoló szerint.

Tizenhat éves koráig járt iskolába. Utána dolgozott tejesemberként, eladóként, színpadi asszisztensként és amatőr színészként. Utóbbit egy véletlennek köszönhette. Az egyik színész ugyanis annyira részeg volt, hogy helyére ugrott be, és nagyon jó benyomást tett. Ez egy meghatározó fordulópont volt életében, és innentől nem volt megállás.

Egy ideig próbált nem tudomást venni a katonai behívóról, de végül 1942 végén Cardiffe-ban két rendőr jelent meg az egyik előadása után. Szerelőként és reflektorfény-üzemeltetőként dolgozott Normandiában.

A seregben tanult meg vezetni, ahol sofőrként is számítottak rá. Civil életében viszont nem vezetett, és autója sem volt. 1947-ig volt katona, de az eltávozásokkor eljárt egy-egy meghallgatásra. A sikertelen próbálkozásuk után adott új nevet magának, mert úgy tartotta, hogy hordárfiús hangzású az Alfred Hill.

A rádiónál is dolgozott, de átütő sikert nem ért el ebben a műfajban. Kritikusok azt írták róla, hogy az előadásaiból az jött le, nem érzi kényelmesen magát a színpadon, izgul és feszült.

Az első komikus, aki kiaknázta a tévé lehetőségeit

Jól ráérzett arra, hogy a televízió a hozzá hasonló karakterű előadók számára mekkora lehetőséget rejt. Úgy vélte, hogy lassan leáldozhat az élő színpadi előadóknak, akik nap mint nap ugyanazzal a szettel lépnek fel. Több száz jelenettervvel állt elő, és 1951 közepén már debütált egy 45 perces show-műsorral.

Nagyszerűen kihasználta a stúdiófelvételek adta lehetőségeket, beleértve a sminket vagy a vizuális technológiát, az osztott képernyős trükköket.

Több mint három évtizedig volt műsoron a Benny Hill Show kisebb-nagyobb megszakításokkal 1955-től 1989-ig. Az Egyesült Királyság legnézettebb programjai közé tartozott. Az adások nézettsége 1971-ben meghaladta a 21 milliót. Csaknem száz országban forgalmazták, köztük Magyarországon is, ahol a Szeszélyes évszakok egyik kiemelt betétje volt.

A show 1989-ig futott az Egyesült Királyságban. A női egyenjogúságért küzdő egyesületek a szexista ábrázolásokat kifogásolták, de bírálták Benny Hillt azért is, ahogy egyes nemzetek ábrázol.

Változtak a fogyasztói médiaszokások, és idejétmúlttá vált az a fajta humor, amit az akkor 55 éves komikus képviselt, legalábbis az ITV vezetői szerint.

Sokak szerint azonban méltatlanul mellőzték.

„Szexista szörnyetegként ábrázolták, de a jeleneteiben a férfiak voltak a humor célpontjai” – mondta egykori barátja, a filmkritikus Garry Bushell. A jelenetekben mindig a nők kerekedtek felül.

Szerinte megdöbbentő, hogyan válhatott egy olyan tehetségből, mint Benny Hill egyik napról a másikra pária.

Magánélete

Bár mindig szép nők vették körbe műsoraiban, a magánéletében nem nagyon jelent meg a nyilvánosság előtt nőkkel. Soha nem nősült meg, és ezért pletykák terjengtek arról, hogy homoszexuális volna. Mindvégig tagadta az ehhez hasonló állításokat.

Egy interjúban egyszer erről így vallott: „Úgy kell elképzelni ezt az egészet, mintha egy csokoládégyárban dolgoznál. Olyan sok csokit látsz magad körül, hogy közelebbről már nem is akarod megnézni.”

Kevéssé ismert arca a színésznek, hogy szinte betegesen spórolós volt.

A hollywoodi hírességeket is jól ismerő Craig Bennett Benny Hill Szomorú, titkos élete című könyv szerzője erre példákat is hoz.

Karrierje csúcsán is, amikor jogdíjakból is rengeteg pénzt keresett, akkor is kerülte a luxust. A boltban az akciós élelmiszereket kereste, és a BBC központjába is inkább gyalog ment, mert sajnálta taxira a pénzt. Saját autója sem volt, mivel erre sem akart költeni. A takarékos életvitelében a gyerekkori nélkülözés is szerepet játszott.

Szeretett viszont utazni, és élvezte, hogy külföldön nem ismerik fel. Folyékonyan beszélt franciául, alapszinten németül, olaszul és hollandul. Tengerentúli nyaralásai is gyakran inspirálták jeleneteit.

Benny Hillt egy alkalommal szívinfarktussal szállították kórházba. A fotó kórházi távozását örökítette meg 1992. február 18-án (Fotó: Nemzeti Fotótár/RTR)

Másfél év mellőzés

Megviselte, hogy nem szerepelhet a tévében, bár népszerűsége mind belföldön, mint külföldön töretlen volt. Southamptonban egy kertes házban élt, busszal járt vásárolni, és a szomszédok is ismerték.

A mellőzés alig másfél évig tartott. 1991-re ismét hirtelen versengeni kezdtek érte a televíziók, és ismét belevetette magát a munkába és elkezdte írni a jeleneteit.

1992 elején szívrohamot kapott, amiből nagyon nehezen tudott csak felépülni (a kórházban még Michael Jackson is meglátogatta). Még ugyanebben az évben, április 20-án otthonában hunyt el. A sors fintora, hogy halála napján kapta meg új szerződését. Több mint hétmillió font volt a vagyona, de mivel addigra a két testvére és a szülei is meghaltak, az unokaöccsére és unokahúgára szállt minden, akiket egyébként szinte alig ismert.

Szülővárosában és az interneten is több kezdeményezés indult, hogy szobrot állítsanak a komikusnak Southamptonban. Graham Ibbeson jóvoltából ugyan már elkészült egy szobor, de még bronzba kell önteni, és ehhez keresik a forrásokat.