×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Genderőrület, avagy a marxizmus újjászületése

 

Marguerite A. Peeters a Genderörület című könyvében reális képet próbált meg festeni arról, milyen okokra vezethető vissza a genderelmélet iránti fogékonyság a fejlett világban, és mit is takar ez az ideológia pontosan. Minél világibb az adott ország társadalma, és minél kevéssé erős a család intézménye, annál könnyebben válik fogékonnyá a csendben terjedő mozgalom iránt.

A közelmúltban jelent meg Genderőrület címmel a neves francia író, Marguerite A. Peeters könyve a folyamatról, ami a társadalom egyik meghatározó törekvésévé vált a nyugati világban. Az írónő, aki a Világiak Pápai Tanácsának szakértője is, reális képet próbált meg festeni könyvében arról, milyen okokra vezethető vissza a genderelmélet iránti fogékonyság a fejlett világban, és mit is takar ez az ideológia pontosan.

A gender – vagy társadalmi nem – elméletének lényege, hogy az ember nemét nem biológiai adottságai határozzák meg, hanem a saját besorolása és a társadalmi viselkedése. Vagyis ha valaki nőnek érzi magát és úgy is viselkedik, akkor nőnek számít – függetlenül attól, hogy biológiai értelemben annak született-e.

Az írónő a könyv bemutatóján kijelentette:

a genderelmélet valójában a marxizmus újjászületése. Az elnyomott munkásosztályt ma az LMBTQ-közösségek és a nők jelentik, akiket fel kell szabadítani a férfiak elnyomása alól.

„A genderőrület lépcsőzetesen fejlődött ki. Ami ténylegesen elindította ezt a folyamatot, az 1995-ös pekingi női világkonferencia volt. Tehát ez a folyamat már 25 éve zajlik, és napjaikban elértünk a megvalósítás, a teljes kiteljesedés szakaszába” – mondta Peeters a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Úgy vélem, a terv, ami a gender fősodorba emeléséről szólt, és amelyet 1995-ben elfogadtak, megvalósult. Van ennek egy látható szelete és egy láthatatlan, föld alatti előrenyomulása is.

Utóbbi csendesen zajlik az oktatásban, akár azokon a lobbikon keresztül, amelyek az iskolákat célozzák meg. Ott van a kulturális termékekben, például mozifilmekben, illetve a szórakoztatóiparban, ami propagandát jelent ennek napirenden tartásához

– taglalta Peeters.

Minél világibb az adott ország társadalma és minél kevéssé erős a család intézménye, annál könnyebben válik fogékonnyá a csendben terjedő mozgalom iránt.  Ezekben a társadalmakban a szülőknek, nevelőknek sokkal figyelmesebbeknek és proaktívaknak kell lenniük, ha nem szeretnék, hogy gyerekeiket megfertőzze a genderelmélet.

A szülőknek figyelemmel kell kísérniük gyerekük tananyagát, mert az elméleti tantárgyakon átívelve épül bele az oktatásba, így akár a földrajzleckéken keresztül is elérheti a gyerekeket,

úgy mint Franciaországban is – mondta.

„Eredetileg a pszichiátria területén született meg az elmélet, a pszichológia mondta ki azt, hogy szubjektív megítélés alá esik, hogy valaki nőnek vagy férfinak érzi magát. Szóval volt ennek egy áltudományos alapja, és lettek ideológusai: emberek, akik gyakorolták a homoszexualitást, illetve genderfeministák, akik politikai szereplőkké váltak. Egy ideológiai programot képviseltek, illetve kulturális átalakítási programot, ami később politikai programmá vált” – érzékeltette az eszme fokozatos térnyerését. Manapság pedig számos szekuláris társadalomban a politika erkölcsi világképe jórészt nem a jó és az igaz kereséséről szól, hanem szociológiai síkon mozog – tette hozzá Peeters.

A címlapfotó illusztráció.


A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.