Visszautasította a népirtásról szóló vádakat a mianmari vezető Hágában

 

Visszautasította a népirtás vádját Mianmarral szemben a délkelet-ázsiai ország vezetője szerdán a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság előtt. Aung Szan Szú Kjí szerint a vád félrevezető, és a nyugat-mianmari Arakán államban történtek leírása nem felel meg a valóságnak.

Mianmar ellen november közepén indított pert Gambia a Nemzetközi Büntetőíróságon azzal a váddal, hogy népirtást követtek el a muszlim rohingja kisebbség ellen.

A Nobel-békedíjas mianmari vezető, a buddhista többségű ország de facto miniszterelnöke – akit azzal vádolnak, hogy szemet hunyt a jogsértések felett – a tárgyaláson elismerte, hogy a rohingjákkal szemben a katonaság olykor aránytalanul határozott fellépést tanúsított, amely civilek életét is követelte, ugyanakkor a cselekmények nem jelenttetek népirtást szerinte.

Azt hangoztatta, hogy a népirtás megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény nem alkalmazható a mianmari helyzetre. Ezzel összefüggésben hozzátette, a 1990-es évek balkáni háborúja során azt sem tekintették népirtásnak, amikor emberek ezreit fegyverrel űzték el otthonukból.

A lépések nem a népirtás szándékával történtek

Mintegy félórás beszédében Aung Szan Szú Kjí kiemelte, Mianmar egyik legszegényebb régiójában a helyzet rendkívül “bonyolult, nem könnyű megérteni”. A muszlim kisebbséggel összefüggő problémák évszázadokra nyúlnak vissza. Szerinte a fegyveres konfliktust afgán és pakisztáni szélsőségesek által kiképzett felkelők összehangolt és átfogó fegyveres támadásai indították, amelyekre a katonaság válaszolt.

Tragikus módon ez a fegyveres konfliktus több százezer muszlim elvándorlásához vezetett” – fogalmazott.

Azt mondta: bizonyos körülmények között a népirtás szándéka nem lehet az egyetlen hipotézis. Nyomatékosította, hogy a muszlim kisebbség ellen a katonaság olykor aránytalan fellépést tanúsított, de a válaszlépések nem a népirtás szándékával történtek.

Lehet-e népirtásra irányuló szándéka egy olyan kormánynak, amely aktívan nyomoz, büntetőeljárást indít katonák és tisztek ellen, akiket bűncselekmények elkövetésével vádolnak, és meg is bünteti őket?” – tette fel a kérdést.

Ha a folyamatban lévő vizsgálatok háborús bűncselekményeket állapítanak meg, az elkövetőket az ország alkotmányának megfelelően büntetőeljárás alá vonják. Nemzetközi eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha a hazai elszámoltathatóság kudarcot vall – jelentette ki.

A kedden kezdődött, háromnaposra tervezett tárgyalás első napján Gambia arra kérte a bíróságot, rendeljen el különleges intézkedéseket a mianmari rohingja muszlim kisebbség védelmére addig is, amíg az ügyben nem születik jogerős ítélet.

Az ügy részleteit ismerő források szerint a bírói testület a tárgyalássorozat ideje alatt nem hoz döntést a Mianmar ellen felhozott vádakban, hanem Gambia ideiglenes intézkedések iránti kérelmére összpontosít. A kérelemről még a héten, a népirtás ügyében két hónapon belül várható döntés.

Százezrek menekültek Bangladesbe

Az ENSZ nyomozói korábban azzal vádolták meg a mianmari hadsereget, hogy tömeggyilkosságokat és egyéb atrocitásokat követett el a muszlim kisebbség tagjaival szemben „népirtás szándékával” egy 2017-es művelet során, aminek következtében több mint 700 ezer rohingja muszlim menekült át a szomszédos Bangladesbe.

Egy független tényfeltáró misszió szerint katonák nőket és gyerekeket erőszakoltak meg csoportosan, falvakat romboltak le, és élve elégettek embereket otthonukban a nyugat-mianmari Arakán államban folytatott műveletük során. Ezeket a megállapításokat mind a mianmari hadsereg, mind a kormány határozottan tagadta.

A világ legüldözöttebb kisebbsége

A rohingják többsége főként a nyugat-mianmari Arakán államban él, és a világ egyik legüldözöttebb kisebbsége. Néhány szakértő úgy véli, hogy őshonosak a térségben, mások szerint a bengáli területek brit gyarmatosítása idején, majd Burma (a későbbi Mianmar) 1948-as függetlenedése és az 1971-es bangladesi függetlenedés után érkeztek a régióba. Hiába élnek nemzedékek óta Mianmar területén, ez utóbbi vezetése továbbra is illegális bevándorlóknak tekinti őket. Az 1982-ben elfogadott mianmari állampolgársági törvény sem ismeri el etnikai csoportként, és gyakorlatilag megfosztja őket az állampolgárságtól. A kisebbség tagjai naponta kénytelenek diszkriminációval szembesülni: nincs tartózkodási engedélyük, nem gyakorolhatják szabadon a vallásukat, sőt mozgásukban is korlátozzák őket.

A címlapfotó illusztráció.