A berlini fal leomlott, de a kettéosztottság nem szűnt meg teljesen

 

A berlini fal leomlása 1989. november 9-én a legújabbkori európai történelem egyik legfontosabb eseménye volt. A fal lebontása az újraegységesülő Németország és a szovjet rendszerű szocializmus bukásának szimbóluma lett. Azonban több kutatás is azt bizonyítja, hogy bár a fal leomlott, ma is érzékelhető a különbség Németország nyugati és keleti régióiban.

Szögesdróttal választották el 1961. augusztus 13-án Berlin keleti és nyugati felét. Ezzel tárgyiasult leglátványosabban Winston Churcill fultoni vasfüggöny szimbóluma a hidegháborúban. A kerítésépítést a Walter Ulbricht vezette Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága rendelte el, de az építkezést és a védelmét a későbbi német pártvezér, Erich Honecker irányította.

Honecker egy csöndes puccs után 1971-től kemény kézzel irányította 1989. október 18-i lemondatásáig a Német Demokratikus Köztársaságot. Honecker bukása után kártyavárként omlott össze a Stasi által félelemben tartott és terrorizált NDK – hangzott el az M1 Szemtől szemben műsorában.


A berlini fal leomlásának 30. évfordulójára emlékezünk

Harminc évvel ezelőtt november 9-én a berliniek elkezdték szétverni a német fővárost kettéosztó betonfalat. A fal lebontása egyszerre lett az újraegységesülő Németország és a szovjet rendszerű szocializmus bukásának szimbóluma.

Különbségek Kelet- és Nyugat-Németország között

Tóth Eszter Zsófia történész a Veritas Intézet munkatársa elmondta, „bár november 9-én 30 éve, hogy leomlott a berlini fal, de a különbségek még mindig észlelhetők a Kelet- és Nyugat-Németország közt”. Hozzátette, mindezt a tapasztalataira támaszkodva mondja, hiszen olyan magyarokkal készített életútinterjút, akik hosszabb időt töltöttek Drezdában.

Kiemelte, az interjúkból kiderült, hogy két mentalitásbeli elemet a keletnémetek magukkal hoztak. Kiemelte egyik interjúalanya tapasztalatát, aki arról mesélt, hogy a kollektivista szellemben felnőtt keletnémetek még ma is átkopognak a szomszédaikhoz, hogy egy kis süteménnyel kedveskedjenek. Tóth Eszter emlékezettet, Nyugat-Németországban hasonló jelenet sosem történhetne meg.


Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető elemzője kiemelte, az aktuális kutatásokból az derül ki, hogy a tizenhat és huszonhat év közötti fiatalok hetven százaléka úgy vélekedik,

még mindig jobbak a lehetőségeik Németország nyugati részén, mint a keletnémet régiókban.

A kettéosztottság gazdasági szempontból mind a mai napig látszik. Kiemelte, ami igazán szembeötlő, hogy a top 500 német nagyvállalatból összesen harminchatnak van központja az ország keleti felén.

A Veritas Intézet történésze szerint a keletnémetek sajátos identitással rendelkeztek, „mivel a hatalom kreált egy új ideológiát az NDK-nacionalizmust, aminek része volt többek közt, hogy tovább éltették a nudista kultúrát, így próbálták a bezárt állampolgárok számára vonzóvá tenni az országot”.

A fal felhúzásáig Kelet- és Nyugat-Berlin között rengeteg ember ingázott, gyakorlatilag a keletberlini bevételek nagy része Nyugat-Berlinből származott, és ez az egyik napról a másikra megszűnt – mondta Tóth Eszter Zsófia.

Komoly elszámoltatások 

Emlékeztetett, hogy Németországban az egyesítés után az egykori kommunista vezetőket elszámoltatták. Például, ha valaki egy keletnémet egyetem vezetője volt, az egyesülés után már nem tölthette be ugyanazt a tisztséget, mint az egyesítés előtt.

Vagyis az újraegyesítés után az erősebb nyugatnak az volt az érdeke, hogy lehetőség szerint kitisztítsa a keleti területet. Hozzátette, Magyarországon ezek a lépések nem valósultak meg.

A teljes bezártság miatt Erich Honeckernek erőtejesen kellett fellépnie, hogy egyben tudja tartani az országot, ennek is köszönhető, hogy a Stasi sokkal aktívabb volt, mint a magyar állambiztonság.

Az NDK összeomlásának okai

Pócza István elmondta: „az NDK összeomlása nem annak köszönhető, hogy lemondatták a Német Szocialista Egységpárt főtitkári tisztéről, Erich Honeckert, hanem annak, hogy egyrészt Gorbacsov a glasznoszty és a peresztrojka révén újabb nyitást kezdett el a Szovjetunióban, emellett az is hozzájárult, hogy az Szovjetunió látva a menekülő bástyákat Magyarországon keresztül engedte meg a keletnémet turistáknak a nyugatra való emigrálást.”

Hozzátette, az első egyesítés,

a határok megnyitása a magyaroknak köszönhető,

és ezt követi a második típusú egyesülés, ami a fizikai egyesítést jelentette a német fővárosnak és az egész országnak.