×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Súlyos szövődményektől szenvednek, akik lekerültek a lélegeztetőgépről

 

Az intenzívterápia során az elsődleges cél, hogy a betegek minél hamarabb lekerülhessenek a lélegeztetőgépről, mert bár életmentő folyamat, de a gyógyultaknál visszafordíthatatlan szövődmények is kialakulhatnak. Azonban a gyógyuláshoz fontosak a beteg fizikai és lelki tartalékai.

A vírus mutánsainak megjelenése óta egyre súlyosabbak a betegség következményei, továbbra is sokan kerülnek lélegeztetőgépre. A folyamatról és az intenzív utáni felépülésről Molnár Zsolt egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézet és a poznani orvosegyetem professzora beszélt a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.

A gépi lélegeztetéskor altatás és izomlazítás után tubust vezetnek a beteg légcsövébe, ezt nevezik intubációnak. Egyrészről ez életmentő, másrészről viszont felborítja a szív–tüdő kölcsönhatást a mellkasban, a betegek pedig nyugtatószereket kaptak, hogy eltűrjék a csöveket, ugyanis szondán keresztül lélegeztetik őket, katétert kapnak, így teljességgel ágyhoz vannak kötve.

A cél az, hogy a beteg minél kevesebb ideig maradjon lélegeztetőgépen, minél hamarabb elérjék az orvosok azt az állapotot, amikor már kommunikálni és mozogni tud.

Ugyanis ha a beteg nem mozog, gyorsan leépül az izomzata, és az ízületekben elmerevedés alakul ki. „Van, akinél ez három-négy nap alatt bekövetkezik, de van, akinél két hét múlva sem” – mondta Molnár Zsolt. A passzív mozgatás sem megoldás, ez maximum az ízületek kötöttségén tud segíteni.

Azt, hogy meddig van valaki lélegeztetőgépen, betege válogatja, de átlagosan négy, hét, tíz nap szükséges. Azonban a lélegeztetőgépről való levétel is egy hosszabb folyamat, fokozatosan kell megtenni. „Van, akinél sajnos a folyamat során derül ki, hogy a plusztartalék az orvosok igyekezete ellenére sincs meg arra, hogy magától lélegezzen” – tette hozzá a professzor. Ilyenkor a beteg azután hal meg, hogy lekerült a lélegeztetőgépről.

Hangsúlyozta azt is, hogy

a gyógyuláshoz fontosak a beteg fizikai és lelki tartalékai is.

Utóbbiban tudnak segíteni a hozzátartozók, és azok az ápolók és orvosok, akik ott vannak a beteg körül, kedvesek, mosolyognak.

A JAMA nevű orvosi folyóiratban jelent meg az a kutatás, miszerint a meggyógyult, de korábban lélegeztetett betegek tüdejében majdnem 40 százalék volt a fibrózisra, azaz hegesedésre utaló jel, amely visszafordíthatatlan, és az életminőséget befolyásoló szövődmény. A betegek 10 százalékában pedig 50 százalék alá csökkent a szívteljesítmény, ami magyarázhatja a tartós fáradékonyságot. Megfigyelhető volt 7–25 százalékuknál a depresszió, poszttraumás lelki tünetek és a szorongás.

Ezzel kapcsolatban Molnár Zsolt hozzátette, hogy nagyon fontos az oltás, hiszen a jó minőségű, több tízezres, százezres, lassan milliós vizsgálatok kimutatták, hogy az oltások nagyon jó védettséget nyújtanak, és a szövődmények elenyészőek. „Mindenki elfogadja, hogy felszámoltuk a kanyarót, a járványos gyermekbénulást, a himlőt” – mondta. Most csak annyit kellene tenni, hogy regisztrálni kell, és elmenni az oltásra, nem tud egyetérteni az oltás szkeptikusaival.


A teljes felvételt itt hallgathatja meg.

A címlapfotó illusztráció.