A jelenség – amelyet „fekete lyuk-kitörésként” ismernek – a tudósok szerint ez idáig a legnagyobb és legtávolabbi ilyen esemény lehetett, és mintegy 10 milliárd fényévnyi távolságból észlelték.

„Ez valóban egy az egymillióból”

– mondta az esemény ritkaságáról az NBC News szerint Matthew Graham, a Kaliforniai Műszaki Intézet (Caltech) csillagászati kutatóprofesszora, a kedden a Nature Astronomy című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

Graham szerint a kitörés intenzitása és időtartama alapján a legvalószínűbb magyarázat az, hogy egy fekete lyuk-kitörésről van szó, de a további kutatások segítenek majd megerősíteni ezt a feltételezést. „Nem szokatlan, hogy a fekete lyukak elnyelnek közeli csillagokat, gázt, port vagy más anyagot, ám egy ekkora erejű kitörés rendkívül ritka” – tette hozzá a professzor.

Hangsúlyozta:

„Ez a hatalmas felvillanás sokkal energikusabb, mint bármi, amit korábban valaha is megfigyeltünk.” Elmondása szerint a kitörés fényereje a csúcspontján harmincszorosa volt bármely korábban észlelt fekete lyuk-kitörésnek.

A kitörés ereje részben abból fakadt, hogy mindkét kozmikus objektum rendkívül hatalmas volt. A szerencsétlen sorsú csillag a fekete lyukhoz túl közel sodródott, tömege legalább harmincszorosa volt a Napénak. A fekete lyuk és az azt körülvevő anyagkorong viszont a Nap tömegének mintegy 500 milliószorosa lehetett.

Graham szerint ez az erős kitörés már több mint hét éve tart, és valószínűleg még most is zajlik.

A jelenséget először 2018-ban észlelték, egy nagyszabású égboltfelmérés során, amelyhez három földi távcsövet használtak. Akkoriban Graham elmondása szerint a kutatók csupán „különösen fényes objektumként” jegyezték fel, ám a hónapokkal későbbi további megfigyelések során nem sikerült sok hasznos adatot gyűjteniük.

A fekete lyuk kitörése így szinte teljesen feledésbe merült, egészen 2023-ig, amikor Graham és kollégái úgy döntöttek, hogy újra megvizsgálják a korábbi égboltfelmérésük néhány érdekesebb pontját. Ezúttal az asztronómusok nagyjából kiszámolták a különösen fényes objektum távolságát, és az eredmény megdöbbentette őket.

„Egyszer csak azt mondtuk: »Ó, ez valójában elég messze van«” – mesélte Graham. „És ha ilyen messze van, de mégis ennyire fényes, mennyi energiát bocsáthat ki? Ez valami szokatlan és rendkívül érdekes jelenség” – tette hozzá.

Egyelőre nem tudni pontosan, hogyan pusztult el a csillag, de Graham szerint előfordulhatott, hogy

egy „kozmikus ütközés” kizökkentette a csillagot a fekete lyuk körüli megszokott pályájáról, ami a bekebelezéséhez vezetett.

A felfedezés segít jobban megérteni, hogyan viselkednek és fejlődnek a fekete lyukak. „Az elmúlt öt-tíz évben teljesen megváltozott a képünk a szupernagy tömegű fekete lyukakról és környezetükről. Korábban úgy gondoltuk, hogy a legtöbb galaxis közepén van egy fekete lyuk, ami csak ott ül és csendben működik. Mostanra tudjuk, hogy ez sokkal dinamikusabb rendszer, és még csak most kezdjük kapisgálni, mi is történik valójában” – mondta Graham.

Hozzátette, hogy a kitörés fénye fokozatosan halványul, de néhány évig még megfigyelhető lesz földi távcsövekkel.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Wikimedia Commons)