A két égitest – egyik a Nap 34-szeres, másik a Nap 32-szeres tömegével – szinte fénysebességgel keringett egymás körül, majd egy szempillantás alatt olvadtak össze egyetlen, a Nap tömegének 63-szorosát kitevő fekete lyukká.
A hihetetlenül sűrű objektum ütközése három napnyi energiának megfelelő erőt szabadított fel, amely gravitációs hullámok formájában terjedt szét a világegyetemben.
Ezeket a hullámokat a LIGO detektorai rögzítették Washingtonban és Louisianában. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a jelenséget négyszer részletesebben sikerült megfigyelni, mint a 2015-ös első gravitációs hullám-észlelésnél.
A kutatók a hullámok „csengéséből” következtettek a fekete lyukak tulajdonságaira. Az eredmények megerősítették Stephen Hawking hipotézisét, miszerint a fekete lyukak eseményhorizontjának felszíne soha nem csökkenhet: az újonnan keletkezett fekete lyuk felszíne nagyobb lett, mint a két eredeti égitesté együttvéve.
Az észlelés egyben Albert Einstein általános relativitáselméletének újabb kísérleti bizonyítéka is: a fekete lyukak valóban olyan egyszerű objektumok, amelyek lényegében tömegük és forgásuk alapján írhatók le.
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Shutterstock)