A tudósok már régóta alternatív élőhelyeket keresnek, miután olyan globális veszélyeket látnak, amelyek a Föld élhetőségét és az emberiség jövőjét fenyegetik. A klímaváltozás és a fokozódó környezeti válság emberek millióinak életét nehezíti meg. A jégtakarók olvadnak, a tengerszint emelkedik, miközben az elsivatagosodás, a hőhullámok és az árvizek egyre gyakoribbá válnak.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint amennyiben nem csökkentjük drasztikusan az üvegházhatású gázok kibocsátását, úgy a Föld egyes részei évszázadokon belül lakhatatlanná válnak.

A globális felmelegedés mellett a civilizációt olyan katasztrófák is fenyegethetik, mint egy aszteroidabecsapódás, erőteljes napkitörés, nukleáris vagy biológiai háború, vagy a mesterséges intelligencia kontrollálatlan térnyerése.

A tudósok és a feltalálók szerint a jövőben elengedhetetlen lesz, hogy más égitesteken is otthonra találjunk. Cikkünkben összeszedtük, hogy egy bolygószintű válság esetén mely élőhelyek szolgálhatnának az emberiség túlélésére.

1. Kolónia a Marson  

• Elon Musk, a SpaceX és a Tesla vezérigazgatója régóta hirdeti elképzelését, miszerint az emberiségnek – a fennmaradás érdekében – nemcsak a Földön, hanem más égitesteken is otthont kell találnia. A SpaceX a Starship rakéta segítségével, egy 100–150 fős legénységgel indítaná el a jövőbeli Mars-küldetéseket. A tervekben egy önellátó marsi kolónia létrehozása szerepel, amely teljesen függetlenül működne a Földről érkező ellátástól. Az energiát napelemes rendszerekkel, a vizet pedig a marsi talajban vagy jégtakarókban feltételezett vízből fedeznék.
• A techmilliárdos bízik benne, hogy 2050-re már legalább egymillió lakosa lesz a Marsnak. A tudósok egy része ugyanakkor meglehetősen szkeptikus: szerintük a vörös bolygó extrém hidege, sugárzása, valamint a gravitáció hiánya miatt egy ilyen kolónia fenntartását rendkívül nehéz lenne megoldani.

A K-űrprogram keretében létesített Mars-bázis 2019. április 17-én, a megnyitás napján. A bázist a Góbi-sivatagban, a Ganszu tartományban fekvő Csincsangtól mintegy 40 kilométerre építették meg körülbelül 1100 négyzetméteren a közösségre, kultúrára és kreativitásra utaló K betűvel jelzett program keretében, amelynek célja, hogy megismertesse a diákokkal és más látogatókkal, milyen lehet az élet egy marsi kolónián (Fotó: MTI/EPA/Hou Hvi Jung)

• A Starship rendszer fejlesztése aktívan zajlik, emellett 2023-ban több Mars-expedícióhoz köthető tesztrepülést is végrehajtottak. A SpaceX tervei szerint az első űrhajók már 2026-ban elindulhatnak a Mars felé. Ezek a küldetések kulcsfontosságú adatokat szolgáltatnak, megalapozva a későbbi, letelepüléshez köthető expedíciókat.
• Elon Musk márciusi nyilatkozata szerint az első ember már 2029-ben a vörös bolygó felszínére léphet. A felfedezőkre ezután egy összetett feladat vár, ugyanis nekik kell majd megteremteni a tartós marsi jelenlét alapjait. Többek között fel kell mérniük a helyi erőforrásokat, telepíteniük az energiaellátó rendszereket, valamint kialakítaniuk az első lakóegységeket.

2. Holdbázis vagy kolónia a Holdon

• A holdi kolónia ötlete már az 1950-es években is felmerült, amikor az amerikai hadsereg Project Horizon programjában katonai és stratégiai célból állandó holdbázist tervezett. Az elképzelés tudományos és technológiai szempontból is vonzó volt. A Hold közelsége könnyebb és gyorsabb elérést biztosít, valamint próbaterepként szolgálhat más bolygók, például a Mars meghódítása előtt.
• A Hold egy létfontosságú túlélési tartalék lehet az emberiség számára, ha a Föld élhetetlenné válik. Közelsége – mindössze 3-4 napnyi űrutazás – lehetővé teszi a gyors utánpótlást és a biztonságosabb evakuációt, ellentétben a Mars hónapokig tartó elérhetőségével. A felszíni árnyékos kráterekben talált vízjég akár ivóvíz, oxigén és rakéta-üzemanyag előállítására is alkalmas, ami kulcsfontosságú a hosszú távú emberi jelenlét szempontjából. A bázistervezeteknek a Hold alatti városok is részei voltak. Az elképzelés szerint a kolóniákat az égitest barlangrendszereiben építenék fel, ami a sugárzás és az extrém hőmérséklet ellen is védelmet nyújthatna.

Az Európai Űrügynökség illusztrációja egy 3D nyomtatott holdbázisról (Fotó: ESA/Foster + Partners)

• A NASA Artemis programja és a nemzetközi Hold-kutató állomás célja, hogy 2030–2035-re állandó holdi jelenlétet hoznak létre. A letelepedésért az Egyesült Államok, Kína és Oroszország is versenyez, mivel mindhárom ország stratégiai és energetikai programokat szeretne megvalósítani. Kína és Oroszország közös holdbázist és mini-atomerőművet tervez, míg Amerika az Artemis-programmal szintén egy állandó bázist céloz meg ugyanott. A cél az energiafüggetlenség biztosítása és a Hold erőforrásainak kiaknázása, amely az űrbeli hatalmi viszonyokat is átalakíthatja.
• Egy önfenntartó holdbázis stratégiai lépcsőfokot jelentene az emberiség számára a mélyűr felfedezéséhez. Emellett akár a távolabbi űrkolonizáció technológiai főpróbája is lehetne.

3. Lebegő űrállomások és űrszigetek

• Vannak olyan elképzelések, amelyek szerint az emberiség túlélését lebegő űrállomások biztosíthatnák. Az olyan forgó kolóniák, mint az O’Neill-henger vagy a Stanford-tórusz, mesterséges gravitációt hoznának létre, így a földihez hasonló életkörülményeket biztosítanának. Az Európai Űrügynökség 2040-re megvalósuló víziója szerint ezek a rendszerek zárt ökoszisztémában működnének, napenergiával és újrahasznosított vízzel, levegővel és élelemmel, vagyis önfenntartók lennének.
• A 2000-es években Tom McKendree, a NASA egyik mérnöke egy óriási jövőbeli űrváros megépítését javasolta, amely a McKendree-henger nevet kapta. A létesítmény több millió embert tudna befogadni, valamint a korábbi tervekhez képest nem acélból, hanem ultrakönnyű szén nanocsövekből építenék.

Egyes elképzelések szerint az emberiség túlélését önfenntartó, lebegő űrkolóniák biztosíthatnák, mint az O’Neill-henger vagy a Stanford-tórusz, amelyek mesterséges gravitációval és zárt ökoszisztémával földszerű életkörülményeket teremtenének (Kép forrása: Getty Images)

• Kisebb, praktikus megoldásként a Sierra Space és a NASA egy felfújható, űrlakóegységet is fejlesztett. Az úgynevezett LIFE-modulok kutatók vagy kisebb kolóniák elhelyezésére is alkalmasak lehetnek.
• Bizonyos elméletek szerint a Vénusz légkörében szintén kialakíthatnának olyan magasan lebegő városokat, ahol a klíma és a napenergia is kedvező lenne. Más feltételezések szerint viszont a Földünktől távolabb, a Kuiper-öv jeges égitestjei – bőséges nyersanyagtartalmuk és távoli elhelyezkedésük miatt – biztonságos túlélőhelyként szolgálhatnának.
• A lebegő űrállomásoknak a megvalósítása egyelőre még gyerekcipőben jár. Habár néhány kulcsfontosságú elem fejlesztése már folyamatban van, a működőképes űrkolóniákra valószínűleg hosszú ideig kell várni.

Egy levegővel felfújható űrlakóegység illusztrációja a NASA TransHab programjából (Kép forrása: NASA)

4. Úszó városok és tengeri kolóniák

• A tudósok és a mérnökök már a Földön belül is gondolkodtak alternatív túlélési lehetőségeken. A tengerszint emelkedése és a túlnépesedés kihívásaira reagálva az úszó városok és a tengeri kolóniák terveit is megalkották. Az ötlet első komoly kezdeményezője a 2008-ban létrejött Seasteading Institute nonprofit szervezet volt.
• Az úszó kolóniák célja, hogy 2050-re teljesen önellátó rendszerek jöjjenek létre napelemekkel, zárt vízkörforgással és helyben megtermelt élelemmel, ami kulcsfontosságú egy globális válság, járvány vagy összeomlás esetén. A lebegő kolóniákat nem fenyegetné az áradás veszélye, szemben a part menti vagy alacsonyan fekvő szárazföldi területekkel. Az úszó infrastruktúra könnyebben bővíthető vagy újratervezhető, ami az extrém időjáráshoz is gyorsabban alkalmazkodna. A tervek szerint a szerkezet moduláris, lebegő platformokra épülne, amelyeket víz alatti horgonyok tartanának helyben, így a szélsőséges időjárási körülményeknek is ellenállna.

• A koncepció egyik legismertebb modern példája a Oceanix City nevű projekt, amelyet az Oceanix vállalat és az ENSZ UN-Habitat programja közösen fejleszt Busanban. Tavaly szeptemberben az ArkPad független vállalat már át is adott egy saját tervezésű, moduláris úszó platformot a Fülöp-szigeteken. A szerkezet indulása óta már két hurrikánt is túlélt, ami az bizonyította, hogy ellenáll az időjárási viszontagságoknak.
• Japán és Hollandia élen járnak a technológiai fejlesztésekben, különösen a lebegő építmények és a vízen élő közösségek kutatásában. Az úszó városok egyelőre kísérleti stádiumban vannak, míg a jövőben akár egy ígéretes túlélési megoldást is kínálhatnak.

5. Föld alatti városok és bunkerek

• A föld alatti városokat és bunkereket olyan fenyegetések elleni védelemre tervezik, amelyek súlyosan veszélyeztetik a felszíni életet – például nukleáris, biológiai, környezeti vagy társadalmi katasztrófák esetén. Az első föld alatti város egyik legjelentősebb történelmi példája a Derinkuyu néven ismert föld alatti város, amely a törökországi Kappadókiában található. A rejtélyes ősi város 85 méter mélyen található, és az időszámításunk előtti 7. vagy 8. században hozhatták létre. A föld alatti komplexum 20 ezer ember befogadására alkalmas, több ezer szellőzőakna és vízi út található az építményben, amelyek friss levegőt és vizet biztosítottak minden szintre.
  

Az ősi Elengubu városa, amelyet ma Derinkuyu néven ismerünk, 85 méter mélyre nyúlik a Föld felszíne alá, és akár 20 ezer embert is képes volt befogadni (Fotó: Omar Haj Kadour/AFP)

• Helsinki és Szingapúr ma már stratégiailag épít a föld alá középületeket, adatközpontokat, sőt válságtárolókat is. A modern bunkervárosok – mint a Survival Condo luxusbunker vagy a Vivos bunkerei – önellátó rendszereket, hidroponikus farmokat és energiafüggetlen megoldásokat kínálnak.
• A hidegháborús példák után a luxusbunkerek piaca is bővült, miközben a szakértők az elszigeteltség pszichológiai hatásaira figyelmeztetnek. A föld alatti létesítmények már nemcsak menedéket, hanem túlélési modellt is kínálnak egy lehetséges katasztrófa esetére.
  
  Ron Hubbard, az óvóhelyeket gyártó és értékesítő Atlas Survival Shelters nevű cég tulajdonosa a padló alatti rakodótérben, miközben egyik, luxuskivitelű termékét, a 25 méter hosszú, hatszemélyes óvóhelyét mutatja meg a kaliforniai Montebellóban 2017. augusztus 15-én (Fotó: MTI/EPA/Mike Nelson)

Habár a tudósok folyamatosan kutatják a civilizációnk túlélésének megoldásait, jelenleg a Föld az egyetlen ismert bolygó, amely teljes mértékben alkalmas az emberi életre. A jelenlegi tudásunk alapján nincs még egy olyan hely, amely ennyire tökéletesen szolgálná a létezésünket. Az alternatívák ellenére a legfontosabb feladatunk, hogy megóvjuk a bolygónkat, amely nélkül csak rendkívül nehéz körülmények között maradnánk életben.

Kiemelt kép forrása: Getty Images