Melyik az a dinoszaurusz, amelynek 500 foga volt, és 14 naponta lecserélte mindegyiket? – teszi fel a kérdést friss cikkében a National Geographic.

Mint írták,

ennek a dinoszaurusznak „a koponyája könnyű volt, mint a levegő, de a szája tele volt erővel”, és egyedülállóan gyorsan növekedtek a fogai – amire azért is volt szüksége, mert gyakorlatilag „nonstop” legelt.

A Nigersaurus taqueti úgy aprította az alacsonyan fekvő növényzetet, mint egy fűnyíró – mondta Paul Sereno paleontológus, a National Geographic kutatója a lapnak néhány évvel azután, hogy kollégáival először leírta és elnevezte a dinoszauruszt.

A lap szerint a Nigersaurus nagyjából olyan nehéz lehetett, mint egy kifejlett afrikai elefánt: körülbelül két tonnát nyomhatott, és az orrától a farka hegyéig körülbelül 9-10 méter hosszú volt. Ez a növényevő dinó körülbelül 105 millió évvel ezelőtt járta Nyugat-Afrika síkságait a mai Niger állam területén – ez utóbbi alapján kapta a Nigersaurus nevet utóbb a tudománytól.

Így fedezték fel

Egy Nigersaurus maradványaira először a 20. század közepén figyeltek fel a paleontológusok. Philippe Taquet francia paleontológus 1965 és 1972 között foglalkozott a Nigerben talált leletekkel (az ő kutatásai nyomán egyébként több másik új őslénytani fajt is felfedeztek a tudósok). Az egyik nigeri lelőhely, Gadofaoua különösen ígéretes volt, és tele volt nagy dinoszauruszok csontjaival. Taquet azonban nem írta le őket részletesen, és nem is nevezte meg őket, mivel sok más fosszíliát kellett tanulmányoznia a lelőhelyen.

A csontokat 30 évvel később egy másik paleontológuscsoport vizsgálta meg: 1997-ben a National Geographic kutatója, Paul Sereno vezette azt a csoportot, és a vizsgálatban egyértelművé vált, hogy a Taquet által azonosított maradványok egy addig nem ismert dínófajhoz tartoztak. 1999-ben Sereno és munkatársai tudományos leírást adtak a növényevő állatról, és származási országa, valamint Philippe Taquet tiszteletére Nigersaurus taqueti névvel illették azt.

A későbbi kutatásokból az is kiderült, hogy a Nigersaurus a Diplodocus nevű faj „szokatlan” rokona volt. A szakértők több Nigersaurus csontot találtak a helyszínen, köztük még egymáshoz kapcsolódó nyakcsontokat és több koponyacsont összevisszaságát. „A koponyacsontok olyan furcsa kinézetűek voltak, hogy kihívást jelentett azonosítani, melyik elemet is látjuk épp” – mondta egy másik kutató, Wilson Mantilla.

A legelésző dinó rendkívül gyorsan cserélte a fogait

A paleontológusok utóbb folytatták a Nigersaurus életmódjának tanulmányozását. Mint kiderült, a szemei magasan helyezkedtek el a koponyáján, ami abban segíthetett a növényevő állatnak, hogy jobban észlelhesse az őt becserkészni próbáló ragadozókat. A dinoszaurusz végtagcsontjainak vizsgálata továbbá azt mutatta, hogy a Nigersaurus csontozata vékonyabb volt a nagyemlősök végtagcsontjaihoz képest. Ráadásul az üreges csontjaiban és azok körül „légzsákok” is voltak (a madarakhoz hasonlóan), és ezek is segítettek abban, hogy viszonylag könnyű maradhasson a könnyű maradhasson a testfelépítése a nagy mérete mellett is.

A National Geographic szerint a Nigersaurus lényegében az egyik leghatékonyabb növényevő élőlény lehetett, amely valaha is kifejlődött.

Ehhez hozzájárult többek közt az az 500 foga is, amely rendkívül gyorsan, egyedi módon cserélődött még a többi dinoszauruszhoz képest is: a kutatók szerint a Nigersaurus kéthetente cserélte a fogait, és az egyes fogak alatt mindig egyszerre hét új fog keletkezett oszlopszerűen utánpótlásként. Azt, hogy erre miért lehetett szükség, a dinoszaurusz állkapcsának formájából tudták kikövetkeztetni: az állat pofája szögletes volt, ami leginkább az alacsonyan legelésző állatfajokra jellemző, és ez arra utal, hogy a Nigersaurus is így tehetett.

„Úgy tűnik, hogy a száját inkább harapásra, mintsem rágásra tervezték” – mondta erről Paul Sereno a lapnak adott korábbi interjújában. A koponyán látható kopásminták arra utalnak, hogy a Nigersaurus fogai inkább ollószerűen őrölték az aljnövényzetet (amelyre sok homok vagy más anyag is tapadhatott), mintsem rágták volna, és emiatt nagyon gyorsan elhasználódhattak az állat fogai, ezért is kellett ennyire gyorsan cserélődniük.

A paleontológusok több Nigersaurus csontját tárták fel a gadofaouai lelőhelyen, de teljes csontvázat nem sikerült rekonstruálniuk. A fejlett technológiai eszközöknek köszönhetően azonban Wilson Mantilla és munkatársai 2007-ben digitálisan szkennelték a begyűjtött Nigersaurus-csontokat, és azokat méretarányra igazítva meg tudták alkotni a dinoszaurusz testének rekonstrukcióját.

A Nigersaurus esetében a digitális szkennelés azt is kimutatta, hogy a növényevő állat a pofáját a talaj felé lefelé billentve tartotta alapállapotban. A kutatók azt is megállapították, hogy a Nigersaurus agyüregében a szaglással kapcsolatosan csak viszonylag kis rész volt elkülönítve, amiből feltételezhető, hogy a Nigersaurus valószínűleg nem lehetett túl jó a közeledő húsevők kiszimatolásában, vagy abban, hogy hol lehetnek a legfinomabb növények. „De úgy tűnik, ez nem jelentett problémát egy olyan dinoszaurusz számára, amely egész nap legelt” – tette hozzá némi humorral a National Geographic.

Mint cikkünkben írták, a szakembereknek még sokat kell megtudniuk a Nigersaurusról, és arról, hogyan miként fejlődött ki ez a többi dinoszauruszhoz képest egyedi faj. A szokatlan növényevő tanulmányozása azt is segíthet a szakembereknek jobban megérteni, hogyan terjedhettek el az ilyen dinoszauruszok az egész bolygón, és hogyan maradhattak fenn oly sok millió éven át.

Kiemelt kép: Egy Nigersaurus taqueti modellje az Ausztrália Múzeumban, Sydney-ben (Fotó: Wikimedia Commons/Matt Martyniuk)