A Kozmosz 482 nevű szovjet űrszondát még 1972-ben küldték a világűrbe, eredeti célja az volt, hogy elérje a Vénuszt és adatokat gyűjtsön a bolygó felszínéről. Azonban egy meghibásodás miatt a szerkezet nem hagyta el a Föld közvetlen környezetét, így alacsony Föld körüli pályára állt, ahol azóta is kering.
A NASA adatai szerint az űreszköz az évtizedek során több darabra esett szét.
Ezek közül az egyik, egy különösen strapabíró egység, a napokban visszatérhet a légkörbe, és nem kizárt, hogy egyes részei elérik a felszínt is. Az objektum valószínűleg az eredeti leszállóegység lehet, amelyet annak idején úgy terveztek, hogy kibírja a Vénusz szélsőséges körülményeit – nagy nyomást és hőséget.
Ennek köszönhetően a több mint egy méter átmérőjű, csaknem 500 kilogrammos fémszerkezet túlélheti a földi légkörbe történő belépést is.
Az ejtőernyő, amely eredetileg a Vénuszon való landolást segítette volna, mára minden bizonnyal használhatatlanná vált, így a földre érkező darab szabadon fog zuhanni.
Bár a becsapódás pontos helye nem ismert, a lehetséges zóna az 51,7 hosszúság fok mentén húzódik, amely kiterjed Észak-Európától Dél-Amerika egyes részeiig. Ez azt jelenti, hogy népes területeket is érinthet az esemény.
A kockázat azonban viszonylag alacsony. A Föld felszínének nagy részét – mintegy 70 százalékát – óceánok borítják, így valószínűbb, hogy a tárgy vízbe csapódik.
„Több az esélye annak, hogy valaki megnyeri a lottó ötöst, mint, hogy eltalálja egy ilyen űrszemét”
– nyilatkozta a BBC-nek Stijn Lemmens, az Európai Űrügynökség szakértője.
Nem ez lenne az első eset, hogy űreszköz-maradványok érik el a Föld felszínét. 2022-ben például egy kínai rakéta darabjai az Indiai-óceánba hullottak, míg 2018-ban egy korábban felbocsátott kínai űrállomás, a Mennyei Palota-1 maradványai a Csendes-óceánba estek vissza.
Eddig ezek az események nem okoztak jelentős károkat, de a kockázat mindig fennáll.
A tudományos közösség egyre gyakrabban hangoztatja: fontos lenne olyan szabályokat bevezetni, amelyek előírják, hogy az űreszközök pályafutásuk végén irányított módon térjenek vissza, így a becsapódás helye előre meghatározható lenne.