A friss kutatás célja az volt, hogy tisztázza, mi történt a dinoszauruszokkal az aszteroida becsapódása előtti 18 millió évben, és miként alakult a biodiverzitásuk ebben az időszakban – közölte a CNN, amely a vizsgálat részleteit ismertette.
Chris Dean, a kutatás vezetője elmondta, hogy
a kutatás során alkalmazott új statisztikai módszer, az úgynevezett élőhely-modell segített a dinoszauruszok valódi elterjedésének mélyebb megértésében.
A kutatás eredményei segíthetnek jobban megérteni, mi befolyásolta a dinoszauruszok biodiverzitását az aszteroida becsapódása előtt. Darla Zelenitsky, a Calgary-i Egyetem paleontológusa úgy véli, hogy az új módszer képes tisztázni a fosszilis leleteknél mutatkozó csökkenést, amely eltorzíthatta a dinoszauruszok kihalásáról, és annak okairól alkotott képünket.
A kutatásban alkalmazott statisztikai módszer megerősíti, hogy a fosszilis leletek számának csökkenése – amelyek nemcsak a dinoszauruszok hanyatlása, hanem különféle geológiai változások miatt is megritkulhattak – torzíthatja a valóságot. Az új statisztikai modell lehetővé tette, hogy a tudósok figyelembe vegyék a fosszíliák gyakorisága közt látható eltéréseket, és így pontosabban becsüljék meg a dinoszauruszok valós előfordulási területeit.
A kutatók négy fontos dinoszauruszcsoportra összpontosítottak a vizsgálatban: az ankiloszauruszokra (páncélozott növényevők), a ceratopszidákra (háromszarvú növényevők), a hadroszauruszokra (kacsacsőrű dinoszauruszok) és a t-rexekre (ragadozó, húsevő dinoszauruszok). Az elemzés során kiderült, hogy az elérhető fosszilis leletek és az új modell közötti eltérés azt sugallja, hogy az élethelyek eloszlása nem csökkent drámaian, és a dinoszauruszok kihalásának kockázata sem nőtt jelentős mértékben ebben az időszakban.
A kutatók megállapították, hogy a dinoszauruszok korszakának a tudomány által feltételezett hanyatlása nem feltétlenül biológiai okokra vezethető vissza, hanem inkább a földtörténeti folyamatok és a geológiai változások következménye lehetett – tehát nem feltétlenül állja meg a helyét az az elmélet, miszerint már az aszteroida becsapódása előtt is kihalófélben voltak.
Alfio Alessandro Chiarenza, a Londoni Egyetem munkatársa hangsúlyozta, hogy valójában a dinoszauruszok nem biztos, hogy a kihalás küszöbén álltak volna az aszteroida hatása előtt.
„Ha nem lett volna az aszteroida, akkor lehet, hogy ma is együtt élhetnénk velük – a madarakkal, a gyíkokkal és a túlélő utódaikkal”
– mondta Chiarenza.
Egy másik tudós, Mike Benton, a bristoli Egyetem vertebrális paleontológusa – aki ebben a kutatásban nem vett részt – a tanulmányt alaposnak és részletesnek találta, azonban kiemelte: ez nem jelenti azt, hogy a dinoszauruszok ne lettek volna már a kihalás felé vezető úton. Benton saját kutatásai arra mutatnak, hogy a dinoszauruszok csökkenő diverzitása már az aszteroida becsapódása előtt is megfigyelhető volt. „Az új tanulmány azt sugallja, hogy a csökkenés valószínűleg statisztikai torzulás eredménye, de én úgy vélem, hogy a csökkenés lehet akár valódi is” – mondta Benton.