A kutatók szerint a Hold felszínét borító finom porréteg, a regolit felhasználható lehet üveg előállítására, amelyet perovszkit-alapú napelemek védelmére alkalmaznának. A perovszkit cellák különösen hatékonyak lehetnek a Nap energiájának hasznosításában, és mivel extrém vékony rétegek is elegendőek belőlük, a Holdra történő szállításuk viszonylag költséghatékony – közölte a Popular Science portál.
A Potsdami Egyetem ROSI kutatócsoportjának vezetője szerint,
ha a perovszkit anyagokat a Földről szállítják, de az üveget helyben állítják elő, azzal akár a tömeg 99 százalékát is meg lehet spórolni a szállítás során,
ugyanis mindössze 1 kilogramm perovszkitból körülbelül 400 négyzetméternyi napelem készíthető.
A kulcsfontosságú kérdés az, hogy a holdi regolit alkalmas-e üveggyártásra, és ha igen, mennyire ellenálló az így készült üveg a sugárzással szemben. A Hold felszínén ugyanis jóval több sugárzás éri az anyagokat, mint a Földön, ugyanis ó a Föld légkörének védelme nélkül a Holdon körülbelül 200-szor erősebb sugárzásnak van kitéve minden.
Ez nemcsak az emberi szervezet számára jelent kihívást, hanem az üvegek esetében is, amelyek idővel elszíneződnek, sötétednek, és így elveszítik átlátszóságukat, éppen ezért különleges, sugárzásálló üvegre van szükség.
A kutatócsoport többféle regolit-szimulációt készített, és ezek közül a TUBS-T nevű mintából készült üveg bizonyult különösen ígéretesnek. Ez a minta a holdi felföldek anyagösszetételét utánozza, és kis mennyiségű vas(II)-oxidot tartalmaz, amely miatt az üveg enyhén barnás árnyalatú és természetes módon ellenállóbb a sugárzás okozta sötétedéssel szemben.
Bár a Holdon való üveggyártás hosszú távon jelentős előnyökkel járhat, az induláshoz szükséges infrastruktúra kiépítése rendkívül költséges.
Az ehhez szükséges tükröket, berendezéseket és eszközöket mind a Földről kellene feljuttatni. Lang szerint egyelőre nehéz megbecsülni, mennyi idő alatt térülne meg a befektetés, hiszen ez nagymértékben függ a termelési kapacitástól is.
A kutatás különböző forgatókönyveket modellezett, amelyek alapján akkor válna gazdaságosabbá a helyszíni gyártás, ha legalább 3-10 megawatt közötti teljesítményű napelemes rendszerre lenne szükség, ennél alacsonyabb igény esetén egyszerűbb lenne előre gyártott paneleket küldeni a Holdra.
A perovszkit-alapú napelemek számos előnyt kínálnak a hagyományos, szilícium alapú cellákkal szemben, ugyanis nagyobb hatékonyságot biztosítanak és vékonyabb, könnyebb panelek építhetők belőlük.
Ugyanakkor földi környezetben hajlamosak a gyors degradációra, főként a nedvesség és az oxigén miatt. A Holdon ezek a tényezők ugyan nem jelentenek problémát, viszont az extrém UV-sugárzás és a hirtelen hőmérsékletváltozások új kihívásokat jelentenek. Lang szerint
a moonglass, vagyis a regolitból előállított üveg előzetes adatok alapján jobban szűri az UV-sugarakat, mint a kvarc vagy más hagyományos üvegek, így a perovszkit cellák is ellenállóbbá válhatnak.
Lang úgy véli, a perovszkit napelemek egyik legígéretesebb tulajdonsága, hogy kimagaslóan jól tűrik a sugárzást, ráadásul ezek az anyagok nemcsak ellenállnak a sugárzás okozta sérüléseknek, hanem bizonyos mértékig önjavító képességgel is rendelkeznek, köszönhetően rugalmas kristályszerkezetüknek.
Mindez együtt alkalmassá teheti őket arra, hogy kulcsszerepet játsszanak a jövőbeli űrbázisok energiaszükségletének fedezésében akár a Hold felszínén is.