A két NASA-űrhajós 2024. június 5-én indult az ISS-re a Boeing Starliner első emberes küldetésének részeként. Az eredeti terv szerint nyolc napot töltöttek volna az űrállomáson, azonban már a megérkezésük után technikai problémákat tapasztaltak: üzemanyag-szivárgás, hajtóműhibák és egyéb műszaki rendellenességek miatt nem térhettek vissza a Starliner fedélzetére. A NASA végül úgy döntött, hogy legénység nélkül irányítja vissza a Földre a hibás járművet, az asztronauták pedig az ISS-en maradtak.
Több hónapig bizonytalan volt, hogyan és mikor térhetnek vissza a Földre, végül március 14-én a SpaceX Dragon űrkapszulája indult értük, és március 19-én 17 órakor (keleti parti idő szerint) landoltak Florida partjainál.
Komoly sugárzás éri az űrben az asztronautákat
Az emberi szervezet nem arra lett tervezve, hogy hosszabb időtartamot töltsön súlytalanságban. Az ISS-en a nehézségi erő hiánya számos biológiai változást idéz elő, amelyek hatása most, visszatérésük után lesz igazán érezhető Williams és Wilmore számára.
Nagy szerencse, hogy a két űrhajós úgymond „régi motoros”, és évekkel ezelőtt elvégezték a többéves űrhajóskiképzést – mondta a hirado.hu-nak Fockter Zoltán csillagász.
„Suni 59, míg Butch 62 éves, ők már rég elvégezték ezt a professzionális képzést.
Nyilván egy-egy ilyen küldetés előtt mindig van egy pár hónapos rákészülés, amikor kiemelten jó kondícióban kell lenni, és meg kell ismerkedni a küldetésspecifikus dolgokkal, de ők ki voltak képezve a legextrémebb körülményekre is”
– mondta a szakértő, aki szerint meglehetősen szerencsésnek nevezhető helyzet, hogy tapasztalt asztronautákkal történt az eset.
Hiszen a súlytalanság hatására az asztronauták szervezetében számos jelentős változás következik be, amelyek közül az egyik legjelentősebb a csontvesztés és a csontsűrűség csökkenése. Ez megnöveli a csontritkulás és a törések kockázatát, különösen hosszabb küldetések esetén. Egy hónap alatt az űrben akár 1-1,5 százalékkal is csökkenhet a csonttömeg. Hosszabb időskálán ez drasztikusabb.
„A csontok leépülésének sebessége tizenkétszerese a földinek”
– emelte ki a kutató a riasztó adatot.
Emellett több olyan dolog is történik, ami mindenféleképpen hatással van az asztronauták testére: az egyik a nehézségi erő hiánya és a súlytalanság állapota, a másik a megnövekedett sugárterhelés.
Megszűnik számukra a nehézségi erő, ami hatással van folyadékok elrendeződésére a testükben. Míg a földi környezetben a nehézségi erő a folyadékokat a lábunk felé igyekszik lehúzni, a világűrben, a súlytalanság állapotában a folyadékok a felsőtestben kezdenek el így felgyülemleni.
„Már az első hetekben látványos lesz az asztronauták képein, hogy a lábuk feltűnően elvékonyodik, az arcuk meg felpüffed. Ez hatással van például az ízérzékelésükre is. Több nedvesség, több folyadék kerül az orr- és a szájnyálkahártyába, sokat tüsszögnek, szokták űrnáthának is nevezni ezt az állapotot.”
Hasonlóan súlyos következmény lehet az izomtömeg csökkenése is, amely elsősorban a lábakat és a gerincet érinti. Az ISS fedélzetén az űrhajósoknak naponta legalább két és fél órát kell edzeniük speciális eszközökön, hogy mérsékeljék az izomvesztést, ám ez sem tudja teljesen megakadályozni a folyamatot. A visszatérés után ezért jelentős erőfeszítés szükséges az izomerő és az állóképesség visszaszerzéséhez.
„Az oxigénáramlás a véráramban kevésbé hatékony. Ennek következtében például az izmok elkezdhetnek leépülni, nagyon komoly izomveszteséggel kell számolni, például egy 5–11 napos küldetés, akár 20 százalékos izomveszteséget is tud okozni”
– emelte ki Fockter Zoltán.
Nick Hague, Suni Williams és Barry Wilmore a Nemzetközi Űrállomáson (Fotó: NASA/ Facebook)Emellett az űrhajósok körülbelül 400 kilométeres felszín feletti magasságban fokozott sugárzásnak is ki vannak téve. Az ISS-en töltött hat hónap alatt az asztronauták átlagosan 80–160 mSv sugárzást kapnak, ami jelentősen meghaladja az évi földi háttérsugárzást.
„Azt szokták mondani, hogyha egy űrhajós egy évet tartózkodik a Nemzetközi Űrállomáson, őt egy év alatt több sugárzás éri, mint itt a Földön egy embert egy teljes emberi élet alatt. Ez még nem jár rák kialakulásával, de a rizikóját megnöveli a rákos betegségeknek” – emelte ki a szakértő.
Mindezek mellett pedig olyan kihívásokkal kellett szembenézniük az űrhajósoknak, mint az élelemhez és vízhez való korlátozott hozzáférés, de mint Fockter Zoltán mondta, a Nemzetközi Űrállomást rendszeresen ellátják élelemmel teherűrhajók segítségével, és bár a külföldi sajtóban kissé túldramatizálták ezzel kapcsolatban a helyzetet, az asztronauták ebből a szempontból sem voltak kiszolgáltatott helyzetben:
„Gyakorlott űrhajósokról volt szó, akik nem tragédiaként fogták fel ezt az esetet. Tehát ezt nagyon fontos leszögezni, hogy ők nem olyanok voltak, mint Robinson Crusoe a szigeten, ahogy ott magányosan ültek és várták, hogy megmentsék őket. Ők alapvetően jól voltak, és dolgoztak fent, biztosítva volt számukra az élelmiszer-ellátás.”
Az ISS-en az űrhajósok előre csomagolt, speciálisan elkészített ételeket fogyasztanak, amelyeket a NASA Space Food Systems laboratóriuma fejlesztett ki. Az alapellátás részeként olyan ételeket kaptak, mint a pizza, rántott csirke vagy garnélarákkoktél, amelyeket az ISS fedélzetén található élelmiszer-melegítő segítségével fogyasztásra alkalmas állapotba hoztak.
A vízellátás szintén kulcsfontosságú tényező volt a hosszúra nyúlt misszió során. Az ISS-en egy 530 gallon kapacitású víztároló biztosította az űrhajósok számára a szükséges folyadékellátást – olvasható az ABC News cikkében.
Nehézkes járás, szédülés, depresszió
A hosszú űrbéli tartózkodás után az asztronautákra most intenzív 45 napos orvosi megfigyelés és rehabilitációs program vár.
Meg kell szokniuk, hogy már van gravitáció, hogy van nehézségi erő, rehabilitálni kell őket. Az izomzatukat és a csontozatukat megterhelte ez a kis kilenc hónapos kiruccanás, tért ki a részletekre a szakértő, aki hozzátette:
„Ilyenkor az orvosi csapat a keringési rendszerüket vizsgálja, az esetleges megnövekedett sugármennyiséggel kapcsolatos komplikációkat próbálják felmérni és pszichológusok támogatják őket. Probléma lehet az izomzat olyan szintű regenerálása, amivel vissza tudnak térni a normális kerékvágásba. Ez természetesen edzéssel és kondival, meg különböző gyógyszerekkel, kalciumbevitellel javítható és gyorsítható.”
A leggyakoribb tünetek, amikkel az űrhajósok a Földre való visszatérésük után megküzdenek:
- Egyensúlyzavarok és szédülés: az űrben az érzékszervek másképp működnek, így a visszatérés után az űrhajósok szédülhetnek, émelyeghetnek, és akár el is ájulhatnak. Az egyensúlyérzék visszanyerése néhány naptól akár több hétig is eltarthat.
- Fáradtság és alvászavarok: az ISS-en az alvásciklus más, mint a Földön, így a normális ritmus visszaállítása időt vesz igénybe.
- Mentális alkalmazkodás: a hosszú izoláció, az űrbéli élet sajátosságai és az overview effect (amikor az űrből nézve az ember ráébred bolygónk törékenységére) miatt sok űrhajósnak nehézséget okoz a visszatérés a mindennapi életbe. Egyes kutatások szerint az űrutazások szorongást és depressziót is okozhatnak.
Bár Suni Williams és Barry Wilmore eredetileg csak egy rövid, nyolcnapos küldetésre indult, végül kilenc hónapot töltöttek az űrben – ám minden nehézség ellenére ez volt a lehető legfelelősségteljesebb döntés a NASA részéről. Ha a Starliner hibás állapotban hozta volna vissza őket, annak tragikus következményei is lehettek volna. Így viszont, ha hosszúra is nyúlt a búcsújuk, legalább biztonságban térhettek haza. Ez a küldetés méltó lezárása lehet egy nagyszerű pályafutásnak – egyfajta csendes elköszönés az űrhajózástól, kilenc hónapnyi elszántsággal, szolgálattal és túléléssel megpecsételve.