A South China Morning Post a honlapján azt írta, habár amerikai tudósok már korábban is felvetettek hasonló terveket, a kínai projekt az ország következő évtizedben megvalósítható holdi misszióira támaszkodna. A projekt része lenne a Kína által vezetett nemzetközi holdkutató állomás is, amely 2035-re készülhet el.
A 30 kilométer átmérőjű rendszer 0,1 négyzetkilométeres gyűjtőfelülete lehetővé tenné az úgynevezett „kozmikus sötét korszak” tanulmányozását, valamint új exobolygók felfedezését.
A Kínai Űrtechnológiai Akadémia és a Sanghaji Csillagászati Obszervatórium kutatói szerint a rendszer kivitelezése összetett mérnöki kihívás, amely tudományos eszközök, kommunikációs hálózatok, robotok és logisztikai megoldások együttműködését igényli.
A projekt fokozatosan valósulna meg:
- Az első szakaszban 16 antennából álló kezdeti rendszert telepítenének a Csang-o 7 és Csang-o 8 missziók keretében, hogy feltérképezzék az alacsony frekvenciájú kozmikus rádióhátteret.
- A második szakasz során egy nagyobb, 100 antennából álló magrendszert építenének ki, amely lehetővé tenné az univerzum korai történetének részletesebb vizsgálatát.
- A teljes távcsőrendszert a harmadik szakaszban, 5-10 év alatt építenék ki a kínai holdbázis támogatásával.
Az Egyesült Államok kutatói is javasoltak hasonló projektet: a NASA 2021-ben felvetette egy egy kilométer átmérőjű távcső építését egy holdi kráterben, amelyet falmászó robotok szereltek volna össze.
Földi alternatívaként a Négyzetkilométeres Hálózat (Square Kilometre Array – SKA) projekt is létezik, amely a Föld önálló antennahálózatait köti össze, de a Föld atmoszférája és az emberi eredetű rádiózaj miatt az ilyen rendszerek nem tudják teljes mértékben felfedezni az univerzum korai rádiójeleit.
A kínai holdi távcső kifejlesztése nemcsak a csillagászati kutatásokat, hanem az űrtechnológia fejlesztését is forradalmasíthatja, megerősítve Kína vezető szerepét a mélyűri kutatások terén.
Kiemelt kép forrása: MTI/EPA/CNSA/Hszinhua