A képernyőfüggőség egyre nagyobb problémát okoz a gyermekeknél. A közösségimédia-platformokhoz már 13 éves kortól lehet csatlakozni, amit a magyarok többsége túl enyhének tart. Szűts Zoltán médiakutató, egyetemi tanár, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja szerint semmi nem indokolja, hogy a fiatalok ettől az életkortól regisztráljanak a közösségi oldalakra, mert túl sok inger éri őket, valamint jellemzően nem rendelkeznek azzal a tudással, ami a tartalmak megértéséhez szükséges.

Mint mondta, egyetemükön a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal (NMHH) közösen az óvodapedagógusoknak szerveznek képzéseket. Ennek célja az, hogy már a 4 és 6 éveseket is felkészíthessék arra, hogy mikor és miért ne használják a technológiát.

„A szülőknek is hatalmas felelősségük van a példamutatással. Ha a gyerekek azt látják, hogy a szülők mindenféle időbeli korlát és cél nélkül használják a technológiát, akkor a tiltás nem fog működni. Ezzel ellentétben, ha a szülők példát mutatnak és beszélnek a gyerekekkel arról, hogy milyen előnyei és milyen veszélyei vannak az alkalmazásoknak, akkor már elérjük a célunkat”

– hangsúlyozta Szűts Zoltán.

Hozzátette, hogy életkortól függetlenül érdemes már abban a pillanatban leülni beszélgetni a gyermekekkel, amikor a digitalizáció megjelenik az életükben. „Negatív és káros gyakorlat, amikor szülők maguk adnak a gyerekek kezébe okostelefont, csak azért, hogy lefoglalják magukat.”

A szülők egy része alig beszél a gyermekével

Az NMHH felmérése szerint a gyermekek 57 százaléka már 10-11 éves korában találkozik veszélyes online kihívásokkal, holott ebben az életkorban még nem is használhatnák a közösségi oldalakat. A TikTok videómegosztó oldalon terjedő veszélyes kihívásokba több fiatal is belehalt. Szűts Zoltán úgy látja, hogy a szülőknek tartaniuk kell a kapcsolatot a gyermekükkel ahhoz, hogy a veszélyes TikTok próbatételeket elkerüljék. Elmondása szerint nagyon sok olyan visszajelzés érkezik, hogy a szülők egy része nem beszél a gyermekével.

„A szülők látni fogják, ha a gyerek nem az iskolára készül, hanem valami mással foglalatoskodik, így akkor mindenképp beszélni kell erről.”

– fogalmazott.

A professzor elmondta, hogy az algoritmusok annyira fejlettek, hogy a veszélyes kihívásokat valószínűleg még a TikTok sem tudná százszázalékosan kitiltani. A tartalmakat valóban lehetne szűrni, de az üzleti alapon működő vállalatoknak nem érdekük, hogy tiltást alkalmazzanak. „Minél többen ott töltik az idejüket, minél több kihívást teljesítenek, annál több figyelmet tudnak eladni a hirdetőknek, vagy adott esetben befolyásolni a közvéleményt.” Mint mondta, nem hibáztathatók egyértelműen a közösségi platformok, mivel a szülőknek is felelősségük van.

A felügyeleti funkció sem nyújt biztos megoldást

A digitális eszközökön és bizonyos alkalmazásokon is beállítható az úgynevezett szülői felügyelet-funkció, amely képes a gyermekek számára megszűrni a tartalmakat. Szűts Zoltán szerint a funkciót kevesen használják, valamint nem jelentenek valós gátat, mivel a fiatalok könnyen kijátsszák. A szűrők a jelenlegi működésük alapján a felhasználói gyakorlatnak nem felelnek meg. „A közösségi médiában pillanatok alatt kijátszható egy ilyen tiltás, mivel egy gyermek felnőtt fiókot is regisztrálhat. A teljes rendszerfelügyeleti rendszer sokkal bonyolultabb, és valószínűleg a szülők egy idő múlva feladják, hiszen túl komplikált lesz kezelniük.”

Amikor egy gyermeknek nincs sikerélménye, és a szülőktől kevés visszajelzés érkezik, nagyobb esélye van annak, hogy az online térben és a közösségi médiában keresnek megoldást (Fotó: Getty Images)

A médiakutató úgy látja, hogy szemléletváltásra van szükség, egyrészt a pedagógusok részéről, másrészt a szülők és a tanulók részéről is, hogyan használják a technológiát, és hogy annak milyen káros és milyen előnyös oldalai vannak.

„Önmagában a technológia semleges, se nem jó, se nem rossz. Az eltöltött idő és az ott zajló tevékenység határozza meg ezt”

– emelte ki Szűts Zoltán.

Hozzátette, hogy abban az esetben, ha egy fiatal tudatosan tanulásra használja a technológiát, az hasznos is lehet. A gond többségében akkor van, amikor nem ez történik. A szülőknek olyan programokat kell szervezniük, amelyek a képernyő elől elvonzzák a gyerekeket, vagy pedig a pozitív használattal kapcsolatban kell tervezni. „Például egy kirándulás alkalmával a digitális eszközök segítségével hasznos információkat lehet keresni az adott célpontról, de a szülők részéről mindenképp nagyfokú tudatosságra van szükség.” 

Visszafordíthatatlan idegrendszeri és érzelmi károk

Hal Melinda klinikai szakpszichológus álláspontja az, hogy általános iskolában, egészen az alsó tagozatig „semmi keresnivalója nincsen az okoseszközöknek a gyermekek életében”. Mint mondta, egyre több óvodáskorú gyermeknek van saját készüléke, miközben az online tartalmak és a képernyők által kibocsátott kék fény sem tesz jót az ideg- és az érzelmi rendszernek.

Az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója szerint a gyermekeknél a személyes képernyő, az online világba való elvonulás a legveszélyesebb, ami függőséget is okozhat. Úgy látja, hogy nagyon fontos lenne tudatosítani a szülőkben, a pedagógusokban, majd a gyerekekben, hogy itt nem a technológiával van a probléma, hanem a használattal. A gyermekek túl sokat foglalkoznak az okoseszközökkel, ami elveszi az időt a sportolástól, a barátokkal, családdal való beszélgetésektől vagy az unatkozástól, ami a kreativitás alapja.

„Ha meg tudjuk óvni a gyermekeket 14 éves korukig, akkor érdemes szabályokat és korlátokat felállítani, mivel utána már kisebb károkat okozhatnak ezek az eszközök. A  fiataloknak azonban 18 éves korukig még súlyos korlátozásokra van szükségük ahhoz, hogy ne szenvedjenek el tartós, akár visszafordíthatatlan idegrendszeri és érzelmi rendszeri károkat”

– fejtette ki Hal Melinda.

Hozzátette, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 3 éves korig nulla képernyőidőt javasol, míg ennél idősebb gyermekeknek is legfeljebb 20-30 perc napi összképernyőidőt. A 18 év alattiak maximális képernyő előtt töltött idejét egy órában határozták meg. A klinikai szakpszichológus szerint a túlzott okoseszköz-használat az életminőség romlásához vezet. Példaként említette, hogy a gyermekek kevesebbet mozognak, ezért elhízás és érzelmi beszűkülés is kialakulhat. Túlhasználat mellett egyéb megbetegedések, mint a depresszió és a szorongás is megjelenhet tünetként. Mint mondta, intő jel, ha képernyő hatására erőszakosabbá, ingerlékenyebbé válnak a fiatalok. „Ebben az esetben minél kisebb a gyermek, annál nagyobb szükség van egy szakember bevonására.”

A TikTok árthat a legtöbbet egy gyermeknek

Az online veszélyekre kitérve Hal Melinda elmondta, hogy a tudomány szerint ha skálázva nézzük, akkor a TikTok a legártalmasabb, amit az Instagram, majd a Facebook követ. Véleménye szerint a YouTube az egyetlen olyan közösségi alkalmazás, amit edukációs céllal is lehet használni.

„A közösségi portáloknál általánosságban kijelenthető, hogy a fiatalok életében sokkal több kárt okoznak, mint pozitívumot.” A klinikai szakpszichológus szerint a fiatalok többsége tévesen gondolja azt, hogy ezeken a felületeken igazi közösségek és barátaik vannak. „Egyre magányosabbak a fiatalok, ezért a szülőknek érdemes odafigyelni, hogy már a legkisebb kortól adjanak alternatívát, hogy a gyermekeknek ne legyen szükségük folyamatosan az okoseszközökre és arra, hogy ezeken a felületeken keressenek barátokat.”

A tudományos vizsgálatok szerint a TikTok a legártalmasabb közösségi oldala gyermekek számára. A platformon terjedő veszélyes kihívásokba több fiatal is belehalt. (Fotó: MTI/EPA/Hayoung Jeon)

Hal Melinda igazi megoldásnak azt tartaná, ha 12 és 14 éves kor előtt nem kapnának a fiatalok okoseszközöket, vagy ha muszáj, akkor 18 éves korig csak korlátozott használattal. Mint mondta, Magyarországon a fiatalok már 10 évesen okostelefonhoz jutnak, a korlátozó alkalmazásokat pedig ki tudják játszani. Ennek eredményeképp csaknem két héten belül pornográf tartalmat láthatnak, néhány héten belül pedig az első zaklató is megérkezhet.

A veszélyes TikTok-kihívásokkal kapcsolatban úgy látja, ha a gyermekek megfelelő mennyiségű és minőségű alvást, ételt, mozgást és érzelmi támogatást kapnának, akkor a jó részük nem sóvárogna egy online világ után.

„Amikor egy gyermeknek nincs sikerélménye az életben, amikor a szülők nagyon keveset jeleznek vissza abból, hogy büszkék, és nincs idő arra, hogy bizalmas kapcsolatot alakítsanak ki, akkor nagyon sok fiatal fordul az online térbe, ami egy igazi dopaminlöket”

– részletezte Hal Melinda.

Mint mondta, a közösségimédia-algoritmusok gyors jutalmazást adnak a fiatalok idegrendszerének. A fotókra és a videókra érkező lájkok és az online játékok egy pillanatnyi kielégülést okozhatnak, ami egy folyamatos visszacsatoló ingerlésbe vált át. „Az igazi megoldás, ha a szülők a valós életben adják meg a fiataloknak a sikeres élethez szükséges feladatokat, amivel ki tudnak teljesedni, és nem lesznek ilyen érzelemhiányosak, szeretethiányosnak vagy akár mozgáshiányosak.”

Elengedhetetlen a szülő és a gyermek bizalmi kapcsolata

Hal Melinda szerint a mozgás kiemelten fontos az idegrendszeri fejlődésben. A legjobb módszernek azt tartaná, ha a család együtt tudna sportolni, kirándulni, az okoseszközöket otthon hagyva. Hozzátette, hogy a szülőknek nem egyszerű, de el kell érniük, hogy a fiatalok kevesebbet akarjanak a digitális térben lenni. Megjegyezte, hogy a mai fiataloknak nagyon kevés valós közösségi élményben van részük, pedig a sportközösségekhez, hitélethez és a hobbikhoz kapcsolódó szerveződésekben nagy érték van.

A gyermekek és a szülők kapcsolata az online jelenlétre is hatással van. „A bizalmon múlik, hogy akár egy zaklatási eseményt milyen gyorsan tud meg a szülő. Ha a gyerek fél attól, hogy büntetést kap, akkor inkább magában tarja a történteket” – fejtette ki a szakpszichológus.

Hal Melinda arra is kitért, hogy veszélyes, amikor a gyermek a közösségi oldalakon aktív, véleménye szerint 16 év lenne a felső korhatár a használatukra. Példaként említette Ausztráliát, ahol hivatalosan sem lehet tizenhat év alatt közösségi portálokat használni. Megjegyezte, hogy az is problémát jelent, hogy a szülők folyamatosan telefonoznak, amit a gyerekek is követnek. Az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója szerint mielőtt saját okoseszközt kapnak a fiatalok, mindenképpen beszélni kell velük az előnyökről és a hátrányokról is.

Hozzátette, hogy a nagyböjt időszakában több mint száz diák hirdetett „Digitális Böjtöt” a Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága és a Szent István Intézet szervezésében. A szakpszichológus elmondta, hogy Magyarországon ez az első ilyen nagyszabású vállalás, ezért bíznak benne, hogy mindenkinek példaértékű lehet. A projekt mérését Hal Melinda végzi, így hamarosan az eredményekről is beszámolnak.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: hirado.hu)