Az 1936-ban Walter Bryan Emery brit régész által felfedezett, ötezer éves lelet az első dinasztia idejéből származik, és a szakkarai nekropoliszban került elő.
A korong 61 cm átmérőjű, 10,6 cm magas, és három, a középső lyuk felé hajló „szárnnyal” rendelkezik, amelyeket keskeny ívek kötnek össze.
Eredeti formáját a restaurátorok állították vissza, miután a sírrablók feldúlták Sabu temetkezési helyét, és a korongot összetörték. A különleges tárgy közepén lévő lyuk és az egész forma rendkívül fejlett megmunkálásra utal, amit az anyag törékenysége tovább fokoz.
Az első feltételezések szerint Sabu korongja egy állványra helyezett edény része lehetett, de erre semmilyen konkrét bizonyíték nem áll rendelkezésre. Mások hatalmas, rituális olajmécsesként azonosították, ám ezt az elméletet a korong anyagának törékenysége megkérdőjelezi. A tárgy aerodinamikai tulajdonságaira is felfigyeltek: az Airbus kutatóközpontjában készült másolatok elemzése szerint a korong forgás közben stabil, bár sem légcsavarnak, sem turbinalapátnak nem alkalmas.
Bár a korong eredete és célja rejtély marad, egyvalami biztos: Sabu korongja az ókori Egyiptom lenyűgöző örökségének egyik legérdekesebb darabja, amely a múlt titkainak feltárására ösztönzi a kutatókat és a laikusokat egyaránt.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt kép illusztráció. Turisták tevegelnek a gízai piramisoknál a turizmus világnapján, 2022. szeptember 27-én. (Fotó: MTI/EPA)