Aktuális

Szabadságvesztést indítványoz az ügyészség a kisfiút felrúgó karateedzővel szemben

Megvan az ára az űrutazásnak – megváltoztatja az emberi testet a súlytalanság

Az ember által valaha végrehajtott leghosszabb űrrepülés rekordját az orosz Valerij Poljakov tartja, aki az 1990-es évek közepén 437 napot töltött a Mir űrállomáson. Az űrállomás alacsony gravitációjú környezetében eltöltött hosszú idő azonban megviselte a testét, ezért a visszatérő kapszulából a mentőcsapatok segítségével kellett őt kiemelni.  

A kutatás során kiderült, hogy az emberi test súlyos átalakulásokon megy keresztül, ha hosszabb időt tölt súlytalanságban. Az izomzat, a csontok, a látás, az agy, sőt még a gének is jelentős változásokat szenvednek el.

A NASA SpaceX Crew-9 küldetése egy Dragon űrhajóval felszáll a Space Launch Complex-40 indítóállásról a floridai Cape Canaveral űrrepülőtéren, az Egyesült Államokban, 2024. szeptember 28-án (Fotó: EPA/Cristobal Herrera-Ulashkevich)

Napjainkban a tudomány egyik legfontosabb célja, hogy űrhajósokat küldjön a Naprendszer távolabbi részeinek felfedezésére. Egy Mars-expedíció oda-vissza útja a jelenlegi tervek szerint körülbelül 1100 napot — több mint három évet venne igénybe.

De hogyan is hat egy ilyen utazás az emberi szervezetre?

2017. április 24. Peggy Whitson amerikai űrhajósnő űrsétája közben a Földtől 400 kilométerre keringő Nemzetközi Űrállomáson (Fotó: MTI/EPA/NASA)
  • Izmok és csontok:

A gravitáció hiánya miatt az izmok gyorsan veszítenek tömegükből, különösen a testtartásért felelős hát, nyak, vádli és combizmok. Tömegük már két űrben töltött hét után akár 20 százalékkal is csökkenhet, hosszabb küldetéseken ez az arány elérheti a 30 százalékot.

A csontok szintén gyengülnek, mivel nem érinti őket a Földön megszokott mechanikai terhelés. Az űrben az asztronauták havonta 1-2 százalékot veszíthetnek csonttömegükből.

  • Látás:

A vérkeringés a gravitáció hiánya miatt megváltozik, és a vér gyakrabban áramlik a fejbe, ami a szem és az optikai ideg körüli folyadék felhalmozódásához vezethet. Ez látásromlást okozhat, amely részben visszafordítható, de bizonyos esetekben maradandó is lehet.

Oleg Kononyenko és Nyikolaj Csub, akik egy évet töltöttek a Nemzetközi Űrállomáson, valamint Tracy Dyson, a NASA űrhajósa leereszkednek Zhezkazgan városától délkeletre, Kazahsztánban, 2024. szeptember 23-án (Fotó: EPA/Roscosmos)
  • Testsúly:

Bár a súlytalanság miatt a testsúly látszólag jelentéktelen, az egészséges testsúly megtartása kihívás. Scott Kelly, aki 340 napot töltött az ISS-en, testtömegének 7 százalékát veszítette el az űrben.

  • Bőr:

Az űrben töltött idő után az űrhajósok bőre érzékenyebbé válik, sőt, kiütések is megjelenhetnek rajta. Ez feltehetően a bőr stimulációjának hiányával függ össze.

A Roszkozmosz sajtószolgálata mutatja, amint a mentőcsapat tagjai segítenek Tracy Dyson NASA asztronautának kiszállni a Szojuz MS-25 űrkapszulából röviddel a leszállás után, a kazahsztáni Zhezkazgan várostól délkeletre, 2024. szeptember 23-án (Fotó: EPA/Roscosmos)
  • Gének:

Az űrben töltött hosszú idő a telomerek hosszának változását okozhatja, amelyek a DNS védelméért felelősek. Bár ennek pontos oka még nem tisztázott, valószínűleg a kozmikus sugárzás lehet az egyik tényező.

A felsorolásból látható, hogy az űrrepülés nemcsak technikai, hanem biológiai kihívásokkal is jár, és még számos kérdés vár válaszra arról, hogyan hat az űr az emberi testre, és hogyan tudnak az űrhajósok a legjobban felkészülni ezekre a kihíváskora.

Kiemelt kép: Oleg Kononyenko és Anton Skaplerov orosz űrhajósok külső szerelési munkát végeznek a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomáson 2012. február 16-án (Fotó: NASA)

Ajánljuk még