– Hogyan tudja növelni a sportoló teljesítményét egy étrend?
– Amikor a sportolók teljesítményét akarjuk növelni, akkor a képességeiket fejlesztjük, és a képességek mögött élettani folyamat van, amik mögött pedig biokémiai folyamatok zajlanak. Ezeket a biokémiai folyamatokat manipulálni tudjuk. Hogy kevésbé legyek rejtélyes, mondok egy egész egyszerű példát: egy állóképességi sportoló szervezete nagyon nagy arányban csak zsírokat használ, így a zsírraktárának megfelelő feltöltésével és az anyagcseréje megfelelő zsíroptimalizálásával ki tudjuk tolni a sportoló teljesítményét.
– Hogy dolgozik egy sportdietetikus?
– Mi nem alkalmazunk idézőjelesen egészséges vagy jó étrendet, speciális étrendet alakítunk ki attól függően, hogy mi a feladat. Mondjuk van egy ugró, akinek az a feladata, hogy minél magasabbra ugorjon. Akkor úgy tud magasabbra ugrani, hogyha csökken a testsúlya, és/vagy nő a robbanékonysága. A testsúlycsökkentésre is van megfelelő étrend, illetve a robbanékonyság növelésére is.
– Mondjuk egy úszó, egy futó, egy kajakos milyen céllal érkezik önökhöz?
– Amikor először találkozunk egy sportolóval, akkor általában van egy konkrét probléma, amit meg kell oldani: hirtelen jövő fáradtság, csökkenő szellemi fókusz vagy fellépő görcs. Van azonban, aki egész egyszerűen csak szeretné fokozni a teljesítményét, és általános célokkal érkezik.
– Mivel kezdődik az állapotfelmérés?
– Mindig egy nagyon részletes laborvizsgálattal kezdünk, ebből fog kiderülni az, hogy min kell változtatni, tehát hogy milyen irányba kell elindulnunk a sportolóval.
– Úgy kell elképzelni, mint egy általános vérvételt?
– Nem egészen. Nálunk a standard laborral 60 és 120 markert szoktunk vizsgálni. Egy olimpikon esetében nézünk teljes vitamint és nyomelemlabort. Ez csak önmagában, 15-20 marker, hiszen nem akarunk senkit úgy elengedni az olimpiára, hogy nem tudjuk, a szervezete bizony fel van-e töltve kellőképpen vitaminokkal és nyomelemekkel, semmifajta hiányt nem szenvedhet.
– Hogyan zajlik a közös munka?
– Van olyan sportolónk, akivel hatodik éve dolgozunk együtt. Köztük van olyan, aki a második olimpiáján vesz részt. A megbízóink lehetnek egyéni sportolók, de a legtöbb esetben klubokkal, szövetségekkel dolgozunk együtt, mint például a Magyar Vívószövetség, Magyar Úszószövetség. A sportoló körül már van egy együttműködő csapat, egy saját kis univerzum.
– És ebbe épül bele a dietetikus?
– Pontosan! A sportolónak van két-három edzője, gyúrója, fizioterapeutája, erőnléti edzője, orvosa, pszichológusa. Mi is beleintegrálódunk ebbe a csapatba.
– Mondhatjuk, hogy a sportolóval ez egy bizalmi viszony?
– Sok esetben igen. A legtöbb sportolóval hetente többször is beszélünk telefonon. Ők is keresnek minket, telefonon, de akár Viberen is. És amikor valami változás áll be az életükben, jön egy verseny, van esetleg valamilyen negatív tapasztalat: nagyon begörcsölt egy izmuk vagy egész éjjel nem tudnak aludni, akkor nekünk változtatnunk kell valamin.
– Mitől más egy élsportoló étrendje?
– Attól, hogy az élsportolónak az anyagcseréje sokkal nagyobb. Gondoljunk bele, hogy Michael Phelps egyszer azt mondta, hogy 12 ezer kalóriát visz be egy nap, Ryan Lochte 10 ezret mondott. Miközben egy átlagos civil étrend 2000 kalória körül van. Ez azt jelenti, hogyha négy főétkezéssel számolnánk, akkor egy sportoló minden egyes főétkezésnél megeheti azt a mennyiséget, amit egy átlagember egész nap. Hát ezt már az állkapocs is megszenvedi.
– Mennyire fontos az alapanyag?
– Nagyon! Bár magyarul nincs rá jó szó, ahogy angolul mondják, mi a „whole food” ételeket preferáljuk. Ez alatt a teljes értékű ételt szoktuk érteni, mint a zöldségek, gyümölcsök, a teljes kiőrlésű gabona vagy a tojás.
– A feldolgozatlan ételek?
– Igen, hiszen a kutatások kimutatták, hogy ha valaki ultrafeldolgozott, azaz bolti csomagot, elősütött, tartósított ételeket eszik, abból a szervezete kevesebb energiát képes felszabadítani, és sokkal többet fog belőle raktározni.
– Mitől más egy felkészülési és egy versenyidőszakra kialakított étrend?
– Teljesen mást kell enni egy olimpikonnak a verseny előtt, mint felkészülés alatt. Szeretjük a nagyon komplex, rostban gazdag, keményítőt tartalmazó növényeket, adott esetben nehezebb húsokat, vörös húsokat. De ez nem engedhető meg a versenyidőszakban.
– Tudna erre példát hozni?
– Amikor a vízilabda-szövetséggel kezdtünk dolgozni, az pont egy bajnoki időszak volt, akkor a szövetségi kapitány annak idején fölhívott, hogy valamit nem ért, a sportolók étrendjében nincsenek zöldségek meg gyümölcsök. Csak tészta meg rizs, meg ilyenek. Mondtuk neki, hogy ez így van. Mondta, hogy ez szerinte egészségtelen. Bajnokság idején nem viszünk be rostot, mert lassul a felszívódás, felpuffadtak a sportolók, és nekünk bajnokság alatt az a feladat, hogy minél tápanyagdúsabb, energiadúsabb ételeket vigyünk be, tehát a rost nem fér bele.
– Tehát az étrendek nem feltétlenül mindig egészségesek, inkább célorientáltak?
– Inkább úgy mondanám, hogy a felkészülés során az étrend ultraegészséges, versenyidőszakban viszont nagyon gyakran célorientált, és sokszor egyáltalán nem egészséges.
– Akkor a következő hetekben jöhet a csipsz?
– Tulajdonképpen igen. Ebben a nagy melegben egy sportoló hat–nyolc liter vizet ki tud izzadni egy nap, emiatt pedig komoly nátriumhiánya lehet. Viszont mivel nem eheti evőkanállal a sót, azt valahogy pótolnia kell. Ilyenkor jön a mérlegelés: pontosan tudom, hogy a csipsz meg a ropi nem egészséges, de azt is tudom, hogy ha most nem tolom meg a sóbevitelét a sportolónak, akkor kiszárad, leromlik a versenyteljesítménye.
– Gondolom sok minden múlik az időzítésen. Mennyire fontos a matek az olimpián?
– A verseny előtt mindennek megvan a maga ideje. Nagyon fontos, hogy nem lehet tele a pocak, mert az nehezíti a versenyteljesítményt, így mi visszaszámolunk. Egy versenynapi étrend az adott esetben 20-22 utasítást tartalmaz. Tehát megvan az, hogy verseny előtt hány perccel kell bevinni a koffeint, mikor kell bevinni az utolsó szénhidrátadagot, vagy hogy a verseny előtti órákban hogyan időzítjük az egyéb táplálékkiegészítőket. Ezeknek mindig van egy-egy időrendje, és akkor ezt próbáljuk összehangolni az ő napi ritmusával. Ha valaki nagyon kora reggel kezd, az azért lehet problémás, mert bizony korán kell kelni ahhoz, hogy tudjon reggelizni, és a tápanyagnak legyen ideje felszívódni.
– És mindent be is tartanak a sportolók?
– Hát az egyéni sportolók általában jobban. Együtt dolgoztam majdnem nyolc évet Hosszú Katinkával. Ő egy ideális kliens volt. Minden óramű pontossággal ment, minden grammra ki lett mérve, nála elképesztő professzionalizmus volt. Számára a regeneráció volt a legfontosabb. Emlékszem, amikor az első fél év közös munka után azt mondta az edzője, hogy heti másfél órával többet tudnak edzeni, mert annyival jobb lett a regenerációja.
– Ez a tudatosság és önfegyelem manapság már jellemző a fiatal generációra?
– Változik a mentalitás az élsportban. Régen a sportolónak keménynek kellett lennie, elszántnak, és bele kellett hajolnia a munkába. De most egyre inkább a gondolkodó atlétáé lesz a jövő. Ezek a sportolók együtt gondolkoznak a tanácsadóval, együtt gondolkoznak a dietetikussal és az edzővel, és meg akarják érteni, hogy mi miért történik. Ha már megértették, akkor ezt be is akarják tartani. A magyar sportoló megértette, hogy az álmaiért minden egyes nap meg kell küzdeni, és olykor egy kicsit bele kell halni. Van, aki a cserebogarat is megenné, ha tudja, hogy abban olyan nyomelem van, amivel közelebb kerül a győzelemhez.
– Mennyire szempont, hogy finom legyen az étrend?
– Rendkívül fontos, hogy finom legyen, mert a sportolók lelkének szüksége van a jutalomfalatra. Amikor egy utánpótláskorú úszócsapattal foglalkoztunk, nem vettük figyelembe, hogy ők versenynapokon sütiznek. Emiatt nagyon szomorúak lettek, és nem jól teljesítettek. Én akkor értettem meg, hogy kellenek az élvezeti források.
– Van most olyan sportoló, akit kikísérnek az olimpiára?
– Párizsba mi nem utazunk, de több sportoló, akivel együtt dolgozunk, részt vesz az olimpián, hiszen a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos sportdietetikai partnerei vagyunk. Egyébként az egyéni sportokban, ahol nagyon erős lelki kapcsolat alakul ki a szakember és a sportoló között, megszokott, hogy a dietetikus is utazik. Sok sportoló egy adott ember jelenlétéhez köti az önbizalmát. Volt nemegyszer, hogy a Shaolin testvérekkel utazott az egyik dietetikusunk, mert ők azt akarták, hogy legyen ott.
– Milyen ételek várják olimpikonjainkat Párizsban?
– Az olimpiai faluban kontinentális értelemben minden elem elérhető. Nagy szerencsénk van, hogy Európában vagyunk. Annak idején Kínában és Koreában volt úgy, hogy a sportoló a büféreggeli során azt se tudta, hogy az adott étel növény vagy állat.
MTI/AP/Aaron Favila
– Lehet tudni valamit a menüről?
– Az ottani étkezdében nagyon-nagyon széles az ételek választéka, és előre le tudtuk kérni a menüt, hogy melyik nap miből lehet választani, és elképesztően változatos. Minden, amire a sportolóknak szükségük van, az ott megtalálható, ami meg nem, azt meg vihetik magukkal.
– Akár ezred másodperceken is múlthat egy érem, ezt a pluszt egy jó dietetikus meg tudja adni a sportolónak?
– Ennyin is múlhat egy érem, de azt soha nem fogjuk tudni megmondani, hogy ez emiatt volt-e. Én azt vallom, hogy a sportoló az érmet magának köszönheti, mert ő volt ott egyedül, a dietetikus nem úszott ott vele. Mi arra vagyunk büszkék, hogy a közreműködésünkkel ezt a teljesítményt le tudta tenni az asztalra, de azt nem tudjuk megmondani, hogy mennyiben járultunk hozzá.
A kiemelt kép illusztráció (Fotó: MTI)