Farkas Bertalan az első magyar űrhajós 1980. április 1-jén (Fotó: Nemzeti Fotótár)Farkas Bertalan 1949. augusztus 2-án a szabolcsi Gyulaházán született. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett, és eredetileg labdarúgónak készült, de egy sportsérülés miatt irányt váltott, és úgy döntött, pilóta lesz. 1967-től a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd 1970-től a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult. 1972-ben lett repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülő, a pápai repülőtéren szolgált – írja a National Geographic.
Az Interkozmosz űrkutatási program keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson a világűrbe. Magyarországra a tervek szerint ötödikként, 1979-ben került volna sor, a jelöltek kiválasztási folyamata 1977 tavaszán, a kecskeméti repülőorvosi kutatóintézetben kezdődött.
Űrhajósnak a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett vadászrepülőgép-pilóták jelentkezhettek. A hét, alkalmas minősítést kapott jelölt közül a magyar és szovjet repülőorvosi bizottság együttes ülésén négyet választott ki.
Űrhajósjelöltek felkészülésük közben a bolgár Szpektr–15 műszer mellett a Szaljut–6 űrállomás földi gyakorló példányának fedélzetén. Vlagyimir Dzsanyibekov (b2), Farkas Bertalan (b3), Valerij Kubaszov (j2) és Magyari Béla (j1) két szovjet szakember társaságában 1980. április 1-jén (Fotó: Nemzeti Fotótár)A Moszkvában végzett további vizsgálatok után Farkas Bertalan és Magyari Béla utazhatott a kiképzésre a Gagarin Űrhajóskiképző Központba, népszerű nevén Csillagvárosba, Elek László és Buczkó Imre a kiképzés idején tartalék szerepét töltötte be. A világűrbe induló jelöltről a szovjet hatóságok döntöttek.
Választásuk már 1978-ban Farkas Bertalanra esett, akit szükség esetén Magyari Béla helyettesített volna, szovjet társaikkal együtt mindkettejüket kiképezték.
Az űrutazásra végül a tervezettnél egy évvel később került sor, mert az 1979. áprilisi szovjet–bolgár űrrepülés során a Szojuz–33 űrhajó műszaki hiba miatt nem tudott összekapcsolódni a Szaljut–6 űrállomással. A Szaljut alaplegénységét a szovjet–magyar űrutazásra szánt Szojuz–34 űrhajóval kellett lehozni, és az a döntés született, hogy amíg a hiba okát nem tisztázzák, a következő páros nem szállhat fel.
A Szaljut–6 űrállomás földi másának parancsnoki egységében Farkas Bertalan (j) űrhajósjelölt és parancsnoka, Valerij Kubaszov 1980. április 1-jén (Fotó: Nemzeti Fotótár)Valerij Kubaszov parancsnok és Farkas Bertalan kutatóűrhajós 1980. május 26-án moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor (magyar idő szerint 20 óra 20 perckor) indult útnak Bajkonurból
a Szojuz–36 fedélzetén, Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Az űrhajó május 27-én kapcsolódott össze a Szaljut–6-tal, ahol az április 10-én a Szaljut–35-tel érkezett Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta őket.
A Szojuz–36 űrhajó startja Csillagvárosban. Az űrhajó parancsnoka Valerij Kubaszov, kutató űrhajósa Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós (Fotó: Nemzeti Fotótár)A nemzetközi személyzet egyhetes programjában több magyar kutatóintézet által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérlet és megfigyelés is szerepelt.
Vizsgálták, hogyan termelődik az emberi szervezetben az interferon nevű fehérje a súlytalanság állapotában. A Pille sugárdózismérővel már a fedélzeten meg tudták állapítani az űrhajósok sugárterhelését, a Balaton nevű műszerrel a szellemimunka-végző képességüket vizsgálták. Felvételeket készítettek különböző természeti objektumokról és jelenségekről. Vittek magukkal magyar készítésű élelmiszereket is, kalocsai mintás konzervdobozban.
A Moszkva melletti földi Repülésirányító Központ nagyméretű kijelzőjén Farkas Bertalan (j) és Valerij Kubaszov (b) látható űrrepülésük idején a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén (Fotó: Nemzeti Fotótár)Farkas Bertalan utóbb elárulta, hogy hatvannyolc kilójával asztronautának vékony volt,
szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen az előírt tömeg.
Egyik este magyar televíziós közvetítés keretében ő olvasta fel az esti mesét, ezért magával vitte a tévémacit is.
A szovjet–magyar űrpáros a Szojuz–35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban.
Valerij Kubaszov szovjet és Farkas Bertalan magyar űrhajós (j) a tudósítók között a közös űrrepülést követően, a földet érés utáni percekben 1980. június 3-án (Fotó: Nemzeti Fotótár)Ők voltak az elsők, akiknek a Földre visszaérkezés alatt 4,5-5 G terhelést kellett elviselniük. 4,5 G értéknél egy 70 kilós embert csaknem 330 kilogrammnak megfelelő erő szorítja a pilótaülésbe.
Farkas Bertalan 7 napot, 20 órát és 45 percet töltött a kozmoszban, visszaemlékezése szerint leírhatatlan érzés volt meglátni Magyarországot a világűrből.
Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan űrhajósok – sikeresen végrehajtott nyolcnapos űrrepülésüket követően. Az űrhajósok már átöltöztek, a leszálláskor viselt űrruha helyett már a kiképzéskor és az űrállomáson is viselt öltözékben integetnek 1980. június 6-án (Fotó: Nemzeti Fotótár)Farkas Bertalan 1986-tól, közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban légügyi attasé lett az Egyesült Államokban, a Nemzetközi Űrhajós Szövetség alapító tagja.
Farkas Bertalan űrhajós megtekinti saját űrruhájának másolatát a magyar űrhajózás 25. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon 2005-ben, a Hadtörténeti Múzeumban Budapesten (MTI Fotó: Soós Lajos).