A Columbia, az első űrsikló építését az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet első amerikai vitorlásként megkerülő bostoni hajó, valamint az Apollo–11 parancsnoki modulja nyomán kapta. Az űrjármű már az első repülés előtt életeket követelt: az utolsó tesztek során két munkás halt meg a kiszivárgó nitrogéntől. A próbarepülés azonban sikeres volt, az 1981. április 12-én indították útnak az űrsiklót, mely két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet. Az 1982-es első „éles” küldetés után a visszatérő űrhajósokat Ronald Reagan elnök várta, aki a küldetést az „Afganisztán szabadságáért küzdő népének” ajánlotta.
Kapcsolódó tartalom
A program előrehaladtával további űrsiklók álltak szolgálatba: 1983-ban a Challenger, amely 1986-ban tizedik küldetésén, fellövésekor megsemmisült, 1984-ben a Discovery, 1985-ben az Atlantis, majd 1992-ben az Endeavour. Ezekhez képest az elsőként elkészült Columbia robusztusnak számított, az Endeavournél például majd négy tonnával volt nehezebb. A Columbiát tervezői száz repülésre szánták, a 2003-as katasztrófáig 27 alkalommal szállt fel, 301 űrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg.
A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből – Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és az első izraeli űrhajós, Ilan Ramon – négyen voltak újoncok. A 16 napos misszió alatt 80 kutatást végeztek el, és megjavították a Hubble-űrteleszkópot is.
Kapcsolódó tartalom
Az űrsikló 2003. február 1-jén indult vissza, a Föld légkörébe belépése után, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött. Amikor 9 óra 00 perckor a NASA és a Columbia között megszakadt a kapcsolat, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, 20 ezer kilométeres sebességgel haladt Texas fölött. A NASA csak este mondta ki először, amit mindenki sejtett: a legénység tagjai meghaltak. A több állam területén szétszóródó roncsok között az űrhajósok maradványait is megtalálták, és viszonylag épségben kerültek elő egyes tárgyak, így a Deep Purple-rajongó Kalpana Chawla CD-lemezei is.
A hosszas vizsgálat végül arra jutott, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia baloldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hővédő pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegő áramlott az űrsikló szárnyának belsejébe, és szétégette annak szerkezetét.
Kapcsolódó tartalom
A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelődarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet. Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételődött, de ők erről – a híresztelésekkel ellentétben – nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia előtt pár perccel készült videófelvétel, amelyen a landolás előkészületeiről beszéltek.
Az elhunytakról kisbolygókat neveztek el, a Sziklás-hegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs őrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre innen tör az ég felé a másik űrsiklóbaleset emlékét őrző Challenger-csúcs.
Kiemelt kép: Startol a legelső küldetésére a Columbia űrsikló, fedélzetén John W. Young parancsnokkal és Robert L. Crippen pilótával 1981. április 12-én a Florida állambeli Cape Canaveralban. Az első út az űrrepülőgéppel két napig tartott, és tulajdonképpen a sikló berepülése volt a feladat, miközben a két asztronauta tesztelte a rendszert (Fotó: MTI/NASA)